Farkas Veronikát is a Magyar Kultúra Lovagjává ütötték

„Ahogy eddig is, bő fél évszázadon át tettem a dolgomat, úgy e lovaggá ütés után is igyekszem mindaddig az összmagyar, s azon belül a felvidéki magyar kultúráért munkálkodni, amíg azt az egészségem és erőm engedi. Mi tagadás, gyakran sziszifuszi küzdelmek árán veszem ki a részemet az értékteremtésből, ahogy sokan mások is. A kultúra sok fórumon, nemzetközi szinten is reprezentálja a nemzetet, s hozzájárul annak éltetéséhez. Ráadásul a határon túli értékteremtés sajátos helyzetben van, és a szép kivitelezésű alkotásokat minden tőlem telhető módon próbálom megismertetni a közönséggel. A kiállításaink megnyitóin a társművészeteknek, például az irodalomnak, zenének is helyet adunk a még nagyobb összművészeti hatás érvényesülése érdekében. Az egykori katonatemplomban, ahol az általam alapított Limes Galéria működik“ - mondta el portálunknak Farkas Veronika.

Kiemelte: immár hatodik éve a Felvidéki Mária Rádió részére készített műsorokban is népszerűsíti a képzőművészetet, illetve a keresztény ábrázolási módot: „ Például időnként elmagyaráztam azt, hogy a templomokban az ünnepek alkalmából milyen képek, szobrok vannak jelen és azoknak mi az üzenetük. Máskor arról beszéltem, hogy a komáromi Szentháromság-szobor mikor és miért épült. Korábban pedig a jelenlegi Szent András Bazilika műkincsgyűjteményét is feldolgoztam”.

Azonkívül, hogy nagy megtiszteltetésnek érzi a lovaggá avatását, a Stefánia-palotában tartott nívós gálaműsort feledhetetlen élménynek is tartja.

„Csodálatos érzés volt a csókai és az óbecsei férfikarral, illetve a közönséggel együtt énekelni a Boldogasszony Anyánkat és a Himnuszt. Látványos volt a beöltözött lovagok és hagyományőrzők bevonulása a Szent Korona másolatával és zászlóikkal. Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntőjében Eötvös Józsefet idézte, s egyebek mellett az összetartozásról, mint az élet legnagyobb értékéről beszélt. Hangsúlyozta a közös nemzeti értékeink további nemzedékeknek való átadás jelentőségét. Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntőjében Nagy Gáspárt idézte, hogy itt az ideje összeszámolni a hűségeseket, akiknek köszönhetően megannyi megpróbáltatás után is megmaradtunk. A védnökök nevében Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős államtitkára Benkő Tibor miniszter üdvözletét tolmácsolta, s arra is emlékeztetett, hogy idén Zrínyi Miklós hadvezér-költő születésének 400. évfordulóját ünnepeljük. Fülöp Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának illetékes helyettes államtitkára a kultúra megtartó erejét emelte ki. Majd a felhangzó Rákóczi-induló alatt bevonult az Adományozó Testület, s elkezdődött a lovaggá avatásunk szertartása, mely során a Szent Korona előtti főhajtással tisztelegtünk. A gratulációk után átvettük a lovagi címmel járó oklevelet, az ezüst kitűzőt és a nyakba akasztható emlékplakettet. A köszönetnyilvánítások után a Szózat zárta a gálaműsort“ - idézte fel az esemény részleteit.

Farkas Veronika útja Losoncról Rozsnyón, Csábon, Füleken, Pozsonyon, Rimaszombaton és Budapesten át Komáromba vezetett. A dunaparti városban immár 42 éve fejt ki áldásos tevékenységet. Az utolsó fecskék között járt az 1961-ben megszűnt Rozsnyói Pedagógiai Iskolába, ahol nagyszerű tanárok oktatták. Kezdő tanítóként az osztott évfolyammal működő csábi, majd a füleki alapiskolába helyezkedett el. Mivel mindig nagyon érdekelte a kulturális tevékenység, aztkövetően a Csemadok Központi Bizottságának színházi szakelőadójává vált.

Aztán amikor lehetősége nyílt magyarországi tanulmányok végzésére, művészettörténet szakra jelentkezett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol 1975-ben szerzett diplomát. Bár állásajánlatot kapott a Magyar Nemzeti Galéria kortárs művészeti osztályáról, úgy gondolta, hogy neki a szülőföldjén kell kamatoztatnia tudását, ezért hazatért a Felvidékre. A sokrétű gyűjteménnyel rendelkező rimaszombati Gömöri Múzeumba került, ahol három évig maradt, miközben még magyarabb, pezsgőbb környezetbe vágyott. Ezért 1978-ban Komáromba költözött, és sikerült elhelyezkednie a Duna Menti Múzeumban. ahol 1984-ig művészettörténészként dolgozott. Sok nagyszabású kiállítást rendezett, s elérte, hogy a hazai magyar képzőművészek válogatott műveit a Budapest Galériában is bemutassák.

Áldásos múzeumi munkájának egy több műtéttel együttjáró, súlyos mozgásszervi betegség vetett véget: rokkantnyugdíjas lett. Felépülése után előbb esztétikát, majd hittant is tanított a magyar gimnáziumban, illetve a Nádor utcai bencés rendházban. A szerzetesek beleegyezésével a bencés rendház tágas folyosóján 1999-ben hozta létre a Nádor Utcai Galériát. Ott egy emlékezetes ikon-installáción kívül többek között Dúdor István, Gömörország festőművésze nagyszabású gyűjteményes kiállítását is megrendezte, továbbá Szűcs Jenő fotóművész és Katona László fafaragó műveinek is helyet adott.

A jubiláns munkássága csúcspontjának tartja a komáromi Limes Galéria létrehozását és folyamatos működtetését, s emellett jelentős kurátori és szakírói tevékenységet folytat. Komárom Város vezetése a Pro Arte Danubii - Duna Mente Művészetéért Polgári Társulást bízta meg a kortárs művészeteknek helyet adó Limes Galéria létrehozásával, ami 2001 szeptemberében egy képzőművészeti szimpózium kiállításával nyílt meg, ő pedig az igazgatójává vált.

Abban az eltelt évek során számos jeles bel- és külföldi művész, illetve csoport kiállításának adott helyet, törekedve a műfaji változatosságra. Korábban felkarolta az 1987-ben mindössze 38 évesen tragikusan elhunyt Dúdor István festőművészt, a „földre zuhant gömöri Ikaroszt“, majd a Limes Galériában róla nevezték el az emeleti kamaratermet, így neve és munkássága nem merül feledésbe. Ahogy Farkas Veronikáé sem, akinek lovaggá avatásához olvasóink nevében is gratulálunk!