Fánkok egy „legendás” épületben
„A farsang a történelem legszebb kifogása arra, hogy egyszer egy évben ne kelljen normálisnak lenni” – ezzel a szokatlan gondolattal vezették fel a farsangi rendezvényt szerdán kora délután Leleszen. A „legendás” leleszi kávéházban egyetlen ülőhely sem maradt üresen, mire az eseményt hivatalosan is megnyitották.
Ritkaság, hogy egy ilyen jellegű rendezvényen háromévestől kilencvenhárom évesig minden korosztály jelen legyen, és valóban jól is érezze magát. Merész szervezés, de nem lehetetlen. Itt, ebben a bodrogközi faluban legalábbis nem az.
A lelkes szervezők a több szakemberből álló fejlesztési munkacsoport tagjai, akik már reggel hat órakor nekiláttak a teendőknek. Délután egyre készen volt a díszített terem, a zene, a játékokhoz szükséges hozzávalók, a díjak, ajándékok, édességek és annyi fánk, hogy szinte ellepte a kávéház konyháját. Nem csoda, hiszen nyolc kiló lisztet használtak fel a sütéshez.
A fejlesztési munkacsoport egy országos program részeként jött létre, amelyben településenként több szakember dolgozik együtt. A Tőketerebesi járásban Battyánban és Leleszen működik ilyen csapat, ahol a közösségi tervezést Palágyi Margit koordinálja, a kisgyermekes családokat Szarvas Krisztina, Járosi Katalin és Fedák Jarmila látogatják, munkájukat André Kamilla segíti. A lakhatási ügyekkel Meszlényi Katalin és Pribula Denisza foglalkozik, a fiatalokat Bajusz Krisztina és Hangyák Erika kíséri, a munkavállalási tanácsadást Berta Veronika végzi, míg a szociális segítségnyújtásért Iveta Kalujová felel. A szervezési és adminisztratív háttérmunkát Dobránsky Ivett biztosítja.
A farsangi mulatság mögött tehát egy olyan csapat áll, amely a hétköznapokban is folyamatosan dolgozik a közösség megerősítésén. Most remek lehetőséget láttak a farsangi mulatságban, hiszen az minden korosztályt megszólít. És nem tévedtek. Az asztaloknál jó hangulatú beszélgetések zajlottak, a táncparketten gyerekek és felnőttek együtt táncoltak. A gyerekek több ötletes játékban vehettek részt, ajándékot pedig versenyeken és a jelmezekkel is nyerhettek.
Mi volt különleges ebben az eseményben? Magam sem tudom. Talán az a nyolc kiló liszt, amellyel a szorgos kezek órákon át dolgoztak. Esetleg a konfetti, amely ott csillogott a hajban, a földön, a terem minden zegzugában. Vagy a rögtönzött miniinterjúk, amelyeket e sorok írója készíthetett egy talán hét-nyolc éves „Batmannel”, egy tizenhárom év körüli „betörővel”, néhány hercegnővel, valamint két nyugdíjas leleszi hölggyel, akik a régi időket idéző, piros menyecske ruhához tartozó fejfedőben ültek az asztaluknál.
Kiderült: ezek valódi darabok, amelyeket régen a friss menyecskék éjfél után viseltek. És ha valaki kételkedne: ott volt a helyük a farsangon, hiszen köztudott, hogy régen ilyenkor tartották a legtöbb lakodalmat.
S hogy mitől számít legendásnak a leleszi kávéház? Azt talán majd egy új történetben meséljük el.
