Falufény – egy dokumentumregény a felvidéki magyar háborús sorsokról
Berecz Attilát gyerekkora óta érdekli az írás és a történelem. Először csak egy iskolai füzetbe írogatta le azokat a történeteket, amelyek az eszébe jutottak, majd később a szlovákiai magyar írott sajtóban is megjelentek az írásai. Most viszont egy nagy álma vált valóra.
Megjelent ugyanis a könyve, amelynek anyagát kisebb-nagyobb megszakításokkal nyolc éven át gyűjtötte. Az év elején megjelent Falufény című kötet egy Garam menti falu, Kőhídgyarmat második világháborús történetet dolgozza fel rendkívüli alaposággal. A szülőföldön való bemutatók után az értékes dokumentum bemutatására a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének szervezésében Pozsonyban is sor került, aminek apropóját az adta, hogy a kötet a pozsonyi székhelyű Petržalka–Engerau–Ligetfalu polgári társaság gondozásában jelent meg.
A könyv alapját a háborút megélt idős emberek elbeszélései, a velük készült beszélgetések, azaz az élő visszaemlékezés adja. Sajnos, közülük már sokan nem vehetik kezükbe a könyvet, nem élték meg ugyanis annak kiadását. Utódaik azonban fellapozhatják, és sok mindent megtudhatnak belőle azokról a borzalmakról, amelyeket a szüleik, nagyszüleik, dédszüleik azokban a vészterhes időkben átéltek.
„Kőhídgyarmathoz mély, erős, szálak kötnek egészen kicsi korom óta. Itt éltek a nagyszüleim, és én a nyarakat mindig náluk töltöttem. A falusi hangulat jobban megérintett, mint (akkori) lakóhelyemé, Párkány városé… Amikor a nagyszüleimnél tartózkodtam, az utcán egyik-másik idős néninek, bácsinak eszébe juttattam a háborút, akik egy-két emléket megosztottak velem. Most sajgó szívvel gondolok arra, miért is nem éltem akkor a lehetőséggel, hogy magnókazettára rögzítsem elbeszéléseiket” – írja a könyv előszavában a szerző.
A könyv megírásának gondolata csak jóval később merült fel benne, elsősorban egy könyvélmény hatására. „Úgy 2016 táján kezembe került egy könyv, három belorusz író könyve, az Égő falvak, amely rettentően megfogott. Nagyon megrázó könyv, de igazából a stílusa az, ami egyedivé teszi. A szerzők a lángba borított belorusz falvak túlélőivel készítettek beszélgetéseket azoknak a napoknak a történéseiről. A három író ezeket a beszélgetéseket a 70-es években magnószalagra rögzítette, s a könyvben pontosan úgy adják vissza a megszólaltatottak szavait, ahogy a hangszalag rögzítette, semmit nem vettek el belőle, és semmit nem tettek hozzá” – mesélte Berecz Attila, hozzátéve,
ez olyannyira felbuzdította, hogy elhatározna neki is le kellene egy ilyen könyvet tennie az asztalra: a téma adott volt, az Ipoly, a Garam és a Duna mente háborús történeteit már egy ideje gyűjtötte, végül aztán úgy döntött, hogy a gyermekkora meghatározó élményeit nyújtó Kőhídgyarmat 1938-1945 közötti történetét írja meg.
A regényes formában megírt dokumentumkönyv megszületését azonban hatalmas kutatómunka is megelőzte. A könyv fellelt hadijelentések garmadáját tartalmazza, amelyek az esetek nagy részében alátámasztják a falubeleik elbeszéléseit. Sikerült dokumentumokat találni a korabeli Kőhídgyarmatra vonatkozónak a budapesti levéltárakban is, de segítséggel a német és orosz levéltárak vonatkozó anyagait is sikerült beszereznie.
– tette hozzá a szerző.
Mint mondta, az anyaggyűjtés persze, nem ment mindig zökkenőmentesen, volt, akit többször is meg kellett látogatnia, azok közül, akiket nem ismert, sokan tartózkodóak voltak vele szemben, kezdetben nem nagyon akartak nyilatkozni, főleg az orosz atrocitásokról.
Persze, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Magyarország Németország szövetségese volt a háború folyamán, vagyis ebből is adódhatott a barátság” – mondta hozzátéve, a németekről csupa pozitív értelemben beszéltek neki az emberek, ami az oroszokról nem volt elmondható. Megrázó történeteket hallott, mesélte, amelyeknek napokig a hatásuk alatt volt.
– mondta. Egy kőhídgyarmati molnárleány és egy kicsindi legény, a búzáját csónakon megőröltetni áthozó, Szántó Lóránt szerelmi története, amelynek a háború kegyetlenül véget vetett. A közeledő front miatt a németek leszerelték a malmot, és az alkatrészeit Németországba szállították. A falubeli nyilaskeresztes molnár a családját is Németországba vitte, így a szépséges szőke lányát, Ilonát is, akit Szántó Lóránt élete végéig csak Tündér Ilonaként emlegetett. „Szántó Lóránttal még volt szerencsém találkozni, ő mesélte el nekem ezt a történetet… Kőhídgyarmaton három hónapig állt a front, s Lóránt mindvégig azt hitte, a kedvese ott van, a faluban. A lány azonban a családjával Németországból kihajózott Amerikába, és soha többé nem találkoztak. Csak egy lemondólevelet küldtek haza a felvidéki földjeikről. Lóránt Magyarországra került, ott mesélte el nekem, hogy miután Kicsindet elfoglalták az oroszok, az ottani lakosságot befogták, hogy lőszert szállítsanak a befagyott Garamon át.
– mesélte a pozsonyi hallgatóságnak Berecz Attila.
A könyvbemutatón a szerző beszélgetőtársa Dunajszky Géza, a Petržalka–Engerau–Ligetfalu polgári társaság elnöke volt, aki egyben a kötet felelős szerkesztője is. A könyvbemutató során elmondta, értékes kiadványt tarthat az olvasó a kezében, amely fontos kordokumentum is, hiszen a kőhídgyarmatiak háborús története nem egyedi, így zajlottak a háborús események minden érintett területen a Felvidéken. Mint mondta, érdeklődést felkeltő már maga a könyv címe, ilyen szótári alakot ugyanis nem találunk a nyelvkönyvekben, mégis rendkívüli mondanivalóval bír: egy faluban élő emberek jellemének a kisugárzását jelenti egy vészkorszakban.
– fogalmazott Dunajszky Géza. Hozzátette, elég, ha csak megnézzük, mi zajlik a szomszédságunkban két testvérnemzet, az orosz és ukrán nép között. „Pár tonna ritka földfém miatt, ami a hadiparnak a számítógépek és az űrtechnika működtetéséhez kell, naponta ezrek pusztulnak el vagy nyomorodnak meg. Márpedig minden gondolkodó lénynek a Földön tudnia kell, hogy a békét semmilyen önző társadalmi, politikai vagy gazdasági érdek nem írhatja felül! Az már háborús és emberiesség elleni bűntett – fűzte hozzá Dunajszky Géza.
Berecz Attila abba is beavatta a pozsonyi hallgatóságot, hogy készül a könyv második kötete, de vannak más témák is a fejében. „Ezt nem lehet abbahagyni, a szívemig hatolt történetek nyomnak előre, késztetnek arra, hogy írjak” – tette hozzá.
A könyvben megjelent történetek igazak, mindet az élet írta. A Falufény az egész Felvidék lelkét, emlékét őrzi, mondja el és emeli fel.
