Evezőstúra az Ipolyon, Ipolyszakállostól Szobig

A hétvégi evezős Ipoly-túra ismét bizonyította, hogy a természet, egy jó adag napsütés, egy kis vízcsata és egy rakás jófej ember csodákra képes“

A csapatban voltak gyerekek, tinik, fiatal felnőttek és fiatalos idősebbek is: igazi generációs kavalkád. A vízen, a vízparton és a vízben is mindenki újra gyerek lett egy kicsit. A résztvevők egészen változatos helyekről érkeztek: a környékbeli települések (Szalka, Helemba, Ipolyszakállos), Magyarország (Debrecen, Békésszentandrás, Budapest, Várpalota, Gyöngyös, Dunakeszi, Szob), valamint Szlovákia (Párkány, Ebed, Zselíz) is képviseltette magát. A »legmesszebbről jött vendég« különdíját egy Ausztriában élő, itthon nyaraló leány vitte haza. Nemcsak a kenuban volt vegyes a társaság, hanem kulturálisan is: magyarországiak, felvidékiek, sőt két magyar nyelvet irtó cukin törő zselízi szlovák hölgy is velünk evezett, és közben született pár új barátság is. A túra igazi lelki feltöltődés is volt, néha csak a békés, nyugodt, csendes vizet és vízpartot szemléltük a csónakból.“

Számunkra a legnagyobb öröm, hogy már nem is mi vagyunk a leglelkesebbek a túrán, hanem a résztvevők. Ez a legjobb visszajelzés, hogy megéri minden belefektetett perc, e-mail, telefon, logiszikai átszervezés, lapátszámlálás és vízállásmérés. A közösség, ami formálódik ezekből az alkalmakból, már több mint egy túracsoport: egy élményalapú közösség, ahol a humor, a nyitottság és a természet szeretete a közös nevező“

Szervezőként mindenki beleadta a maga tehetségét: Attila, a Hamahama Természetjáró Egyesület titkára tapasztalatokat hozott, Hajdu Tomi a vendéglátói vénáját, jómagam a Túra a Felvidéken szervezői aktívkodás képviselőjeként, illetve a reklám, a marketing, a grafikai oldalát és az »ügyfélszolgálatot« hoztam; illetve plusz erőként a Chlabaturism–Helemba megálmodója és arca, Krizan Tomi is hozta a kajakját, drónját és tehetségét.“