Esterházy-emléktábla Kóváron és Szécsénykovácsiban
Az Esterházy János Szülőföldjéért Társulás és a Pro Villa Nek Polgári Társulás kezdeményezésére 2022. február 13-án két újabb Esterházy-emléktáblát avattak és szenteltek fel – ezúttal a nagykürtösi járási Kóváron és Szécsénykovácsiban.
Vasárnap délután Kóváron, a Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus templomnál gyülekeztek az érdeklődők, az emlékezők, hogy részesei legyenek Esterházy János újabb emléktáblájának felavatására. A megjelentekhez a falu szülöttje, Csáky Pál közíró, volt európai parlamenti képviselő szólt.
– kezdte, majd Esterházy példájára rátérve arra hívta fel a figyelmet, hogy „nem könnyű igazi, tisztességes embernek megmaradni, amikor nehezen mennek a dolgok”.
Ünnepi beszédében felvázolta a (cseh)szlovákiai magyarság 20. századi történelmének néhány jelentős eseményét, de szót ejtett Esterházy János ebbe belefonódó személyes emberi sorsának alakulásáról is. Karel Schwarzenbergnek, a korábbi cseh külügyminiszternek a gondolatait felidézve kifejtette, hogy a 20. század első felének Európájában nagyon kevés olyan embert lehet megnevezni, aki a nevezett viharos időkben tisztességesen a maga útján járt, s megpróbálta azokat az eszméket megvalósítani, amelyekben hitt. Esterházy ilyen ember volt. Mint mondta, nem kellett volna belemennie a politikába, a közéletbe, élhetett volna 80-90 éves koráig; ő azonban gróf létére felvállalta az emberek gondjait, s – vállalva a vértanúhalált – az utolsó pillanatokban sem menekült el saját sorsa elől.
– fogalmazta meg, majd így folytatta: „Nem igazán tudok a világon másik olyan emberről, aki hivatalosan háborús bűnös, s mégis számos emlékműve van. Esterházy Jánosnak 42 emlékművet avattak Szlovákia magyar lakta vidékén. Egy olyan szlovákiai magyar szent ember, akit a krakkói érsek méltónak talált arra, hogy a boldoggá avatási folyamatát beindítsa, s akit a Vatikán is méltónak talált arra, hogy ezt befogadja.”
Csáky Pál többször is idézett szlovák politikusoktól, egyházi személyiségektől, akik kizárólag nagy tisztelettel szóltak Esterházy tevékenységéről.
– zárta gondolatai sorát a közíró.
Miután Parák József püspöki helynök megszentelte az emléktáblát és elhelyezték az emlékezés koszorúit, szavalat formájában elhangzott Hrubík Béla Fekete márvány című verse. Az ünnepi rendezvény a Himnusz eléneklésével ért véget.
