És mégis…! Egy koraszülött kislány útja
Sárika koraszülöttként jött világra. Születése után komplikációk léptek fel, az orvosi prognózis szerint soha nem fog tudni járni és beszélni. Azóta már jár és szülei reménykednek, egyszer majd beszélni is fog. Ez az ő története.
Először szülőfalujában, Nagyölveden találkoztam Sárikával, ahol jótékonysági koncertet szerveztek a javára. A négy és fél éves kislány apukája ölében ülve hallgatta a fuvola és a hegedű hangját. Később közelebb is ment, kíváncsian nézte meg a hangszereket. Másodszor Szőgyénben találkoztunk a nagyszüleinél, ahol anyukájával volt látogatóban.
Miközben Sárika a színes evőeszközöket párosítja, édesanyjával beszélgetünk.
Annamária a türelmes, halkszavú, mégis erős fiatalasszony két lábbal áll a földön.
„A várandósság alatt az orvos nem látott semmi problémát” – meséli.
Sárikát császármetszéssel segítették a világra. Parányi volt, mindössze 590 grammot nyomott. Az első nap még stabil volt az állapota, de másnap azt közölte a doktornő az anyukával, hogy a babát mielőbb meg kellene keresztelni. Agyvérzést kapott – a fejecskéjében egy ér elpattant. A kórházban nem volt megfelelő eszköz a károsodás mértékének felmérésére. Nem lehetett tudni, mi lesz vele. Anna ekkor látta először kislányát – és az apukát is először engedték be hozzá.
Az édesanya öt nap után térhetett haza.
– mondja Anna.
Sárika 109 napot töltött a kórházban – egyedül, a Covid-járvány legsúlyosabb időszakában. A látogatások nehézkesek voltak, az emlékek ma is nyomasztók. Végül 2021. március 10-én hozhatták haza. A neurológiai kivizsgálásra csak novemberben került sor, MRI-re pedig csak két és fél évvel később tudtak eljutni. A mágneses rezonancia képalkotás kimutatta, a szülés utáni agyvérzés következtében a kisagy nem fejlődött ki rendesen. A neurológus nem biztatta sok jóval a szülőket. Példát hozott fel arra, mások ilyen diagnózissal intézetbe adták gyermeküket.
Ám a szülők nem adták fel! Egy pozsonyi agysebész hitet adott nekik - eljön az idő, hogy a gyermek járni fog. És úgy is lett. Három és fél éves korában Sárika elindult. Ma már szeret gyalogolni. A logopédus is bizakodó: úgy véli, Sárika beszélni is fog. Az első jelek már mutatkoznak.
A nagymama óvónő, ő tanítja játékos mozdulatokra, énekekre. A kislány mindent megért, lelkesen követi a dalos mozdulatokat, örömmel hallgatja azt is, ha édesanyja énekel neki.
Sárika állapota sokat javult a fejlesztések hatására. Félévente jártak Somorjára egyhetes intenzív tornára. Eleinte sokat sírt, de mára megerősödött, oda már nem kell járni. Nemrég Pöstyénben vettek részt egy kéthetes mozgásfejlesztő programon - Sárika különösen a vízi gyakorlatokat szerette meg. Hetente járnak a párkányi Kiwi fejlesztőközpontba is, az ott tanultakat otthon is végzik. Bár a gördeszkás feladatokat a mai napig nem szereti, a nagylabdás gyakorlatok ízére rákapott. Terápiás lovaglásra Kétyre járnak, Sopronba is készülnek mozgásfejlesztésre és logopédushoz.
Ezek a fejlesztések viszont nemcsak lelkileg, de anyagilag is megterhelők. Ezért a pozsonyi rokonok gyűjtést indítottak a Donio weboldalon „Pomôžme spoločne Sárike” címmel, ahol május 31-ig várják az adományokat.
Cseri Zita, Nagyölved polgármestere jótékonysági koncertet szervezett számukra a helyi római katolikus templomban - Ács Dominika fuvolaművész és Cseri Kristóf hegedűművész fellépésével. Egy festményre pedig jótékonysági árverést hirdettek a szőgyéni templomban – bevételét Sárika fejlesztésére fordítják. Az édesapa minden erejével azon van, hogy a család anyagi biztonságát fenntartsa. De ahol beteg gyermek van, ott minden centnek helye van.
Anna anyasági szabadságát másfél évvel meghosszabbították, de nem tudja, mi lesz azután. Szeretnék Sárikát mielőbb gyerekek közé vinni, mert a közösség sokat segít a fejlődésben. Már nézegetnek megfelelő magyar iskolát is a számára.
Valaki egyszer azt mondta Annának:
Ez a család, ez az édesanya, és ez a kislány – mindennap bizonyítják, hogy a szeretet valóban képes csodát tenni.
