Érzelmek, fények, hangulatok és alázat – Pomothy László kiállítása Galántán
Sok művész az egyik legnehezebb technikának tartja, amelyhez hatalmas alázat és türelem szükséges.
A nagyfokú alázat és az érettség az, ami azonnal szembetűnik a galántai Reneszánsz Kastélyban kiállított akvarelleken, és persze azok a csodálatos hangulatok, amelyekkel a képek a látogatót az első pillanatban magukkal ragadják.
Pomothy László Akvarell variációk 2026 című tárlatának alkotásai nem egyszerűen csak tájakat, épületeket vagy utcarészleteket ábrázolnak, hanem pillanatnyi érzelmeket, fényeket és reflexiókat is, amelyek a víz és a pigmentek játékából születtek meg a papíron. A Galántai Városi Művelődési Központ szervezésében megvalósult kiállítás, amelynek kurátora PhDr. Iveta Lenická, ékes bizonyítéka annak, hogy a hagyományos technikákkal is lehet elemi erejű hatást kiváltani a kortárs művészetben is.
A fények és a víz játéka
A kiállításmegnyitón részt vett a város polgármestere, Peter Kolek is, aki a megnyitó ünnepségen abbéli örömének is hangot adott, hogy a nemrégiben felújított reneszánsz kastély első kiállítása éppen egy galántai festőművész, Pomothy László tárlatának adott otthont.
„Pomothy László művészetének fontos eleme az érzelmek, a hangulat, a fényhatások megörökítése, nem pedig a valóság szolgalelkű másolása. A legkedvesebb motívumai közé az eső áztatta nedves utcák, a napsütötte terek kávézói, Velence, Párizs, Sevilla, Marseille, Havanna, Prága, New York, Budapest és Pozsony romantikus szegletei tartoznak, sok egyéb más hellyel és városkával egyetemben” – fogalmazott a kiállítás kurátora, aki szerint külön csoportot alkotnak a kiállításon a vízfelszínen libegő hajóábrázolások, amelyek lehetővé teszik a változatos színpalettával való játékot.
„A kiállítás külön részét képezik az ún. ipari témák, bár ezek a képek művészileg nem tartoznak a legmegkapóbb alkotások közé, de festői szempontból magas szintű térértelmezéssel rendelkeznek” – fogalmazott a kurátor, hozzátéve, a művész munka közben a szigorú kompozíciós tervezés szabályát alkalmazza, de a téma megalkotásakor a véletlen elemeit is felhasználja.
„Mind a négy akvarelltechnikát alkalmazta – nedves a nedvesre, nedves a szárazra, száraz a szárazra, száraz a nedvesre –, de a legnépszerűbb számára a nedves a nedvesre technikája lett, amely lehetővé teszi, hogy a legtöbbet hozza ki a tehetségéből és képességeiből” – mondta még el a kurátor.
A kiállítás címéből: Akvarell variációk 2026 akár valamiféle újfajta kísérletezésre vagy formai megújulásra is következtetni lehetne, ám Pomothy László variációi sokkal inkább a sokféleségre, a sokszínűségre utalnak. „Én minden olyan festőt, aki nemcsak egy témával foglalkozik, hanem valóban sokoldalú, a csendélettől kezdve a tájképeken, figurális festményeken át, és még sorolhatnám, széleskörűen képes megfesteni az elképzeléseit, nagyon sokra tartok. Ezért igyekszem én is ezekben a nyomdokokban lépkedni.
Ha végignézzük az itt kiállított 73 képet, azt láthatjuk, hogy az akttól kezdve az utcaképeken keresztül a tengeri vitorlások témájáig, illetve az ipari témáig, sokféle kép megtalálható itt” – fogalmazott Pomothy László. A művész képein a látogató valóban átélheti ezt a sokszínűséget: a fények játéka a vizeken, a külföldi nagyvárosok nyüzsgő romantikája, a hazai tájak nyugalma… mind helyet kaptak a falakon. Ezek az alkotások mind azt bizonyítják, hogy az akvarell kiszámíthatatlansága nem akadály, hanem a művészi szabadság legfőbb eszköze a festő kezében.
Súlyponti rész, fal és negatív festészet
Művészetének legfőbb tartóoszlopa az a tudás, amelyet a kínai származású torontói akvarellista, Herry Arifin adott Pomothy Lászlónak, de a pályája kezdetén más ismert mesterek is egyengették azt az utat, amely mára nemzetközi ismertséget kölcsönzött számára. Ez a fajta hatás, a technikai tudás és a szemléletmód szinte magától értetődően köszön vissza a kiállított képekről, miközben az alkotások hűen tükrözik a művész saját hangját is.
„A mestertől kaptam egyfajta szemléletet, amit én továbbra is követek, s ez alapvető szinte az összes festményemen. Ennek az a lényege, hogy a festménynek kell, hogy legyen egy súlyponti része. Ezt ő belém plántálta, s ez látható is a festményeimen. Aztán vannak olyan részei is a festményeimnek, amelyeket mi egymás közt csak falnak neveztünk. Ezek azok a részek, amelyeket nem kell olyan részletességgel kidolgozni, hogy a súlyponti rész jobban érvényesüljön” – fogalmazott az alkotó.
Hozzátette, amikor együtt dolgoztak, a mestere a legtöbb esetben megkövetelte tőle, hogy a nedvessel nedvesre technikát alkalmazza. „A jelenlegi festményeimen azonban én már száraz technikákat is alkalmazok, vagyis ebben nem követtem őt, de az alapvető szemlélet, amit tőle kaptam, a mai napig él bennem” – fűzte hozzá.
Pomothy László alkotásaira jellemző az ún. negatív festészet is, azaz a papír fehérjének a „szabadon hagyása” a fénypontok, fényes részek ábrázolásánál.
„Az akvarellisták ún. negatív figurákkal dolgoznak, mindent, ami világos vagy fehér egyszerűen körbe kell festeni, akkor marad fehér, azaz fényes, mert ha egyszer már valamilyen festékanyaggal rámentünk, azt már nem tudjuk eltüntetni. Vannak ugyan olyan szerek, amelyekkel a fehér részek latakarhatók, de az igazi festők ezt a technikát nem nagyon alkalmazzák” – fűzte hozzá.
Az alkotó az utóbbi években új technikákkal is próbálkozott.
Miután elvégezte Dolán György akadémikus festőművész portré- és alakfestő tanfolyamát, Pomothy úgy döntött, hogy kipróbálja magát a realisztikus vizuális ábrázolás eme területén is.
Ennek az eredménye számos portré lett, saját bevallása szerint azonban szeretne továbbra is inkább akvarelleket festeni. „Engem úgy ismernek, mint akvarellistát, és szeretném, ha ez így is maradna” – fűzte hozzá.
A fény és az árnyék játéka
A kiállítás egyes képei a mozdulatlan ódon épületek hangulatára építenek, mások nyüzsgő, dinamikus utcarészleteket ábrázolnak, ami izgalmas feszültséget teremt a kiállítóteremben. A múltat idéző ódon falak szinte megállítják az időt, a városi nyüzsgést ábrázoló ecsetvonások viszont megtöltik azokat élettel és lüktetéssel.
„A legtöbb festményemen a fény és az árnyék játéka látható, de a dinamizmus is fontos számomra, elsősorban az utcai jelenetekben. Különböző mestereim, de főleg egyikük, az uruguayi Alvaro Castagnet arra oktatott, hogy az utcai jelenetekben mindig legyen egy kis dinamika, mozgás, ne legyenek statikus figurák, sőt még az autók is mozgásban legyenek, mert akkor jobb a festmény” – mondta Pomothy, hozzátéve, ezért erre mindig nagyon odafigyel.
Mint elmondta, egy képen vannak olyan részletek, amelyek megtartják az egész festményt, amelyeket a festő megfogalmaz magának, hogy ezek azok, amelyek most ennél a festménynél neki fontosak. Ha ezekre az ember odafigyel, akkor a további részletek lazábban is felfoghatók, tudatosan hanyagolhatók.
Sőt, nem is jó, ha egy festményen minden részlet nagyon ki van dolgozva, és mindenre ugyanúgy fókuszálunk.
Az is nagyon fontos, hogy az absztrakt részleteket kombinálni kell a realisztikus részletekkel egy festményen, ami nálam nagyon fontos elv, ebben az esetben egy festmény sokkal érdekesebbé válik és talán még realisztikusabbá is. Az agyunk ugyanis úgy működik, bár sokan ezt nem is tudatosítják, hogy ha ránézünk egy festményre, az agyunk továbbfesti azt. Bizonyos elemeket, amelyek nem világosak, homályosak vagy nem teljesen érthetők, kiegészít” – fűzte hozzá az alkotó.
Pomothy László pályája során több egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be közönségének, jó néhány nemzetközi festészeti szimpóziumon, művésztelepen és alkotótáborban vett részt, ahol elmélyítette tudását az akvarelltechnikában, és számos sikert és elismerést könyvelhetett el.
Újabban rendszeresen tart workshopokat Magyarországon és Szlovákiában is, ezeken adja át technikai tudását az érdeklődőknek. De vajon a tanítás, a másokkal való foglalkozás visszahat-e a saját művészetére, inspirálják-e őt a dákjai?
„Sokat tanulok tőlük, mert sokszor azt látom, hogy hogyan nem szabad festeni, és fel tudom hívni erre a többiek figyelmét is. Ma már vannak olyan tanítványaim is, akik ezeken a workshopokon a festészet bizonyos részleteit olyan jól meg tudják oldani, hogy előfordul, úgy érzem, jobb, mint az én festményem egy-egy részlete. Ez nagyon jó érzés” – fűzte hozzá.
A kiállítás egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol a rohanó hétköznapok lelassulnak. Pomothy László képei megállásra kényszerítenek bennünket, hogy észrevegyük a pillanat múló szépségét. A képek előtt állva az ember szinte érzi a hűvös reggeli párát, a lemenő nap melegét, a tenger sós illatát vagy a természet csendjét – mindazt, amit a művésznek sikerült tetten érnie és abban az egyetlen megismételhetetlen pillanatban megörökítenie. A tárlat nemcsak az alkotó munkásságának újabb érett állomása, hanem a galántai Reneszánsz Kastély számára is méltó debütálás a felújítás után. A kastély terei pedig kiváló kontextust biztosítanak ezeknek a remekbe szabott alkotásoknak.
Pomothy László akvarellfestő Akvarell variációk 2026 című kiállítását a galántai Reneszánsz Kastélyban 2026. december 4-éig tekinthetik meg a művészetkedvelők a kastély kiállítótermeiben.
