Én mennék veled, de nem lehet...
Az egész országra kiható szigorítások, majd a kijárási tilalom már az országon belüli utazásokat is nagymértékben lecsökkentették. Nem tudhatjuk, meddig tart majd a helyzet, de az utazni vágyók és a spontán kirándulók is otthon ragadtak. A Felvidéki Csavargók elnevezésű csoport profilja az út és a tapasztalatszerzés szerte a világban. Leginkább a Balkán és térsége az, amit előszeretettel látogatnak, de minden ismeretlen-ismerős helyet ugyanúgy kedvelnek. Borka Zoltán, a Felvidéki Csavargók érsekújvári képviselője volt az, aki válaszolt néhány kérdésünkre.
Hogyan érintett benneteket, mint utazás szervezőket, utazókat, kalandvágyókat a vírushelyzet?
Éppen Oroszországban, Szentpétervár városában csibészkedtünk (március környékén), mikor jött otthonról a hír, hogy két hét karantén jár nekünk ezért ajándékba. Úgy voltunk vele, hogy ráérünk intézni ügyes-bajos dolgainkat, mikor hazaérünk. Miután Budapesten landoltunk, elkezdődött a telefonálás és az intézkedés. Úgy éreztük magunkat, mintha agyonütött volna bennünket ez az egész helyzet, mert hirtelen itt a Felvidéken minden a feje tetejére állt. Azt gondoltuk, hogyha letelik a két hét, utána ismét világgá mehetünk. Azóta tudjuk, hogy az élet nagy humorherold is tud lenni. Jelen pillanatban elkeserítő számunkra ez az egész szituáció.
Milyen utazásokat kellett lemondanotok az idén?
Ez egy fájó kérdés is lehetne számunkra, de igyekszünk ebbe is pozitív életszemléletet vinni. Áprilisban Porto városa ugrott. Májusban elesett Varsó és egy bosnyák-szlavón kombinációjú utazás. A betervezett nyári ukrán slágerünk, Odessa és környéke is bedobta a törölközőt. De helyettük jöttek más országok és régiók, így legalább egálra hoztuk ki ezt a meccset.
Voltak nehézségek a lemondásokat illetően?
A repülőjegy- és szállásfoglalásoknál Kádek Péter barátom ebben az illetékes, a Csavargók másik legfontosabb arca. Ő szagolja ki a számunkra az előnyös repjegyeket, szállásokat és az autóbérlésekkel kapcsolatos kiadásokat. A ,,pénzbehajtó" szerepe is őt illeti. A megvásárolt repülőjegyek és lefoglalt szállások esetében nem volt gond a pénz visszatérítésekben, kivéve varsói szállásunkat. Itt a lengyel fél nem volt hajlandó visszafizetni a pénzt, hiába hivatkoztunk a lengyel-magyar örökös barátságra. Ezenkívül kisebb tételektől kellett örökre búcsút vennünk, gondolok itt az autóbérlések esetében kifizetett összegekre. Lényeg az, hogy a kifizett pénz legnagyobb része szerencsésen visszajött hozzánk.
Milyen tapasztalatokat szereztetek ezzel a helyzettel kapcsolatosan? Érdemes volt kihasználni a nyarat az utazásra? Hogyan vélekedtek?
A tapasztalat utólag számunkra az, hogy ez a világ már nem az, amilyennek megszoktuk. Elnézve a folyamatos lezárásokat és megkötéseket felesleges 2–3 hónappal előre is lefoglalni, illetve eltervezni valamit. A pozitívum ebben az egész történetben, hogy a nyarat a lehető legjobban ki tudtuk maxolni. Málta például úgy adta magát, mint egy merénylet Csecsenföldön. Több helyen túráztunk a Felvidéken és a szokásos nyári nemzetiségi kultúrmissziónkat is letudtuk az Experience Balkan egyesület szervezésében. Szeptemberben túráztunk a Hazajáró Egylet szervezésében, megvolt a szokásos vizitünk a Selmeci-hegységben, október végén (még éppen a megszorítások előtt) pedig Bécsbe látogattunk ki, hacsak egy napra is. Ami pedig a jövőt illeti? A zavarosban és a káoszban is meg lehet találni a fényt. Végül is az utazás elhatározás kérdése. Vagy nem?
