Emléktábla Márkus László tiszteletére
Rimaszombat magyar közössége rangos programsorozattal tisztelgett Márkus László, a Gömör című hetilap egykori főszerkesztője előtt. A Rákóczi Szövetség Gömörben Polgári Társulás szervezésében konferencia, szentmise és emléktábla-avatás adott alkalmat arra, hogy a város méltó módon emlékezzen arra a közéleti személyiségre, aki évtizedeken át meghatározó szerepet játszott Rimaszombat kulturális, társadalmi és sportéletében.
A Márkus László (1877–1956) tevékenységét megörökítő kétnyelvű emléktábla a Matej Hrebenda Könyvtár főtéri épületének falán kapott helyet – azon az épületen, ahol az egykori szerkesztőség is működött. A tábla elkészítését és annak elhelyezését a Rákóczi Szövetség kezdeményezte, miután a Budapesten élő Márkus-leszármazottak felkeresték a szervezetet. A kezdeményezéshez Besztercebánya Megye Önkormányzata is csatlakozott, anyagilag támogatta az ügyet és a műemlékvédelmi hatóság sem emelt kifogást az emléktábla elhelyezése ellen.
A konferencián Pósa Homoly Erzsó, a Rákóczi Szövetség Gömörben PT elnöke és a rendezvény főszervezője köszöntötte az egybegyűlteket. A megemlékezés első részében Agócs Ildikó, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke az anyanyelv megtartó erejéről szólt, Tóth Lászlót idézve: „az anyanyelv védelmet és vigaszt nyújt a bajban.”
Ugyancsak részt vett a konferencián és az emléknapon Gerenday Ágnes bátyjának a fia, Gerendai Károly vállalkozó és kulturális menedzser, akit legtöbben a Sziget Fesztivál alapítójaként ismernek. Hetilapunknak elmondta, hogy első alkalommal járt Rimaszombatban, és az egész család hálás, amiért a helyiek ápolják dédnagyapja emlékét.
Hacsi Attila, a Gömöri Hírlap egykori főszerkesztője Márkus László sportújságírói munkásságát elevenítette fel, kiemelve, hogy nemcsak tudósított a helyi futballról, hanem a bajnokságok szervezésében is aktív szerepet vállalt. A sport iránti elkötelezettségét mutatja, hogy 1922-ben a Kelet-Közép-Szlovákiai kerület elnökévé választották, később annak tiszteletbeli elnöke lett. Egy 1934-ben megrendezett barátságos mérkőzésen Rimaszombatban a Kispest csapatát fogadták, amelynek soraiban Purczeld Ferenc, azaz Puskás Ferenc édesapja is játszott.
Juhász Dósa János újságíró szerint Márkus alakja méltán érdemel figyelmet, és hozzátette: a városnak más, közjóért dolgozó magyar személyiségei is megérdemelnék az emléktábla állítását. A Gömör hetilapra kitérve kijelentette, hogy színvonalas és érdekes lap volt, amelynek élén 1921-től egészen 1938-ig Márkus László állt főszerkesztőként, a lap végül 1944 decemberében szűnt meg.
Csipai István, a Gömöri Hírlap jelenlegi főszerkesztője lapjuk nehéz helyzetéről beszélt, hangsúlyozva: az újság sorsa a város közéletét is megosztja – a megszüntetésről született legutóbbi döntés jogilag nem érvényes, így arról várhatóan újra szavaznak majd a következő testületi ülésen.
A konferencia zárásaként Pósa Dénes felolvasta Simon Attila történész szakvéleményét, amely kiemelte: Rimaszombatnak nagyobb figyelmet kellene fordítania saját, helyben élt és alkotó személyiségeire. Márkus Lászlót olyan lokálpatriótának nevezte, akinek szerepe megkerülhetetlen a város 20. századi kulturális életében.
A templomi megemlékezésen Csák András ceredi plébános az üldöztetésekben való kitartás evangéliumi üzenetét kapcsolta Márkus László életéhez. Felidézte a családi tragédiákat, a világháborús hadifogságot és a későbbi politikai üldöztetést, de Márkust minden megpróbáltatás ellenére mégis derű, életöröm és rendíthetetlen élni akarás jellemezte.
A könyvtárnál tartott avatási beszédében Juhász Péter megyei alelnök hangsúlyozta, ezen az alkalmon egy olyan ember előtt tiszteleg a közösség, aki mélyen beírta magát a város történetébe, mégpedig olyan korszakban, amikor nem volt egyszerű magyarnak lenni – ahogyan sokszor ma sem az.
– Márkus László akkor sem adta fel elveit, amikor a magyarság üldözése megkezdődött; elítélték és bebörtönözték, ő azonban a közösség szolgálatát sosem tagadta meg. A beszédet követően Juhász Péter Gerenday Ágnessel közösen leplezte le az emléktáblát.
Márkus László 1877-ben született Füleken, jogot végzett, majd közjegyzőként és újságíróként dolgozott. A Gömör című hetilap főszerkesztőjeként 1921 és 1940 között a város egyik legmeghatározóbb értelmiségi alakjává vált. Közéleti, kulturális és sportéletet szervező munkássága mellett a rászorulókért is sokat tett: támogató bizottságokban dolgozott, ösztöndíjalapot hozott létre és a helyi szervezetek vezetőségi tagja volt. Komoly publicisztikai tevékenysége mellett olykor verseket is írt. A szabad véleményformálás híve volt. 1945. november 20-án – a háború utáni jogszűkítő környezetben – a népbíróság három év börtönre ítélte. Büntetésének egy részét a lipótvári börtönben, másik részét a szentgyörgyi munkatáborban töltötte. Megpróbáltatásaiból már nem épült fel és 1956 decemberében hunyt el.
Megjelent a Magyar7 2025/49. számában.
