Emlékkönyv őrzi a Ferenczy István Alapiskola 15 évét
„Ami elmúlt, az továbbra is élhet az emlékezetünkben” – Christopher Paolini gondolatával indítják a néhai rimaszombati Ferenczy István Alapiskola emlékkönyvét a kötet szerkesztői, amely nemcsak tartalmában, de kivitelében is impozáns képet nyújt egy mindössze 15 évet élt alapiskoláról, amelynek agóniája talán elnyújtható lett volna, de mint az idő megmutatta, megmentésére semmi esély nem kínálkozott.
Gyermekgazdag évtized volt az ún. szocializmus utolsó évtizede, a folyamatos támadások ellenére a szlovákiai magyar kisebbség őrizte az identitását, a magyar gyerekek többsége legalább az alapiskolát magyar nyelven járta ki. Nem volt ez másképp Rimaszombatban sem, ahol 1992. szeptember elsején 1 018 tanuló lépte át a patinás, de ennyi gyerek befogadására teljesen alkalmatlan épület küszöbét. Az iskola lépni kényszerült, így egyes osztályok a volt szovjet kaszárnya épületébe, míg mások az egykori pártépületbe költöztek át. A helyzet így is tarthatatlan volt, még a Šrobár utcai épület pincéjében is kénytelenek voltak tantermeket kiépíteni, így észszerűnek tűnt a javaslat, hogy ideje létrehozni egy második magyar alapiskolát is.
Mivel akkoriban még erős volt a magyarok jelenléte a képviselő-testületben, sőt az akkori Körzeti Hivatal vezetője, Šimko József jelenlegi polgármester is támogatta a javaslatot, 1993 szeptember elsején megnyílhatott a második magyar alapiskola a Dobšinský úti kaszárnya épületében, ígéretet kapva, hogy az egykor óvodának tervezett Novomeský utcai épületbe költözhet majd át.
Erre négy év múlva kerülhetett sor, de további éveket kellett még várni az épület mellett épülő korszerű tornaterem átadására. 2002-ben az iskola felvehette Rimaszombat jeles szülöttjének, Ferenczy Istvánnak, a magyar klasszicista szobrászat megteremtőjének a nevét, s a maradék hat évében mindent megtett a neves előd emlékének az ápolásáért. Emlékszobát rendeztek be a tiszteletére, díjat alapítottak, s még abban az évben megtartották a Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Verseny első évfolyamát is karöltve a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányával, s ez a verseny az, amely szinte egyedüli hírmondónak maradt, s az idén már a XXIV. évfolyamot bonyolították le.
A rendszerváltás után folyamatosan csökkent a magyar gyerekek létszáma, s a kétezres évek közepére végveszélybe került a Ferenczy István Alapiskola léte. A képviselő-testület úgy döntött, 2008 június 30-ával megszünteti annak jogalanyiságát, s a diákok visszatérnek a Tompa Mihály Alapiskola kebelébe.
A Novomeský utcai vadonatúj épületet pedig bérbe vette a Dunaszerdahelyről a városba települt magyar szakközépiskola, a helyiek által csak Hotelakadémiáként ismert intézmény. Ez utóbbi nemcsak mehkapaszkodott az egyre rosszabb demográfiai viszonyok ellenére, hanem igazi sikertörténetet írt. S még egy érdekesség, a középiskola igazgatónője máig az a Kubačka Gizella, aki a Ferenczy István Alapiskola igazgaói székéből ült át a Hotelakadémia igazgatói székébe. S hogy mennyire visszafordíthatatlanná vált a folyamat, jelzi, hogy jelenleg a Tompa Mihály Alapiskolának összesen 454 diákja van, ebből 119 tanul a Novomeský utcai épületben, két ötödik, két hatodik és egy hetedik osztály. De ez a létszám is csak annak köszönhető, hogy egyre nagyobb vonzáskörzetből járnak be a diákok.
A könyv beszámol a 15 év sikereiről, a számtalan szakkörről, regionális és országos versenyről, amelyen az iskola képviseltette magát. Nagyferenc Katalin képzőművész és Lévay Tibor zenetanár jóvoltából főleg a művészeti szakkörök domináltak, számos tánc- és folklórcsoportja volt az iskolának, de Rügyecske és Új Rügyecske színjátszó csoportja a Duna Menti Tavaszra is eljutott, ahogy nem egy díjat hoztak el a Tompa Mihály Országos Versenyről és természetesen más versenyről is. A 15 év alatt számos olyan diák került ki az iskolából, aki ma már elismert művelője a szakmájának, innen indult a zenészek közül Botos Béla Bumbi, Váradi Zsolt és Lakatos Arnold, ahogy a költő Gužák Klaudia és Básti Andrea színművész is. A könyv igencsak nívós kivitelben, műnyomó papíron jelent meg, aminek köszönhetően érvényesül a számos fotó, csoportkép, amely a 15 év szinte minden diákját felmutatja. A kötet utolsó részében egykori tanárok és diákok emlékeznek vissza egykori alma materükre, de nem feledkeznek el azokról a kollégákról, így Csík Fejes Éváról, Šrámek Tiborról, Lévay Tiborról és Bodon Árpádné Durda Teréziáról sem, akik már nem élhették meg a könyv megjelenését.
Az emlékkönyv ünnepélyes bemutatójára március 20-án, pénteken 15.00 órától kerül sor a volt Ferenczy István Alapiskola épületében a Novomeský utcában, amelyre minden egykori diákot, tanárt és egyéb érdekeltet szeretettel várnak.
Sebők Valéria–Bató József: A rimaszombati Ferenczy István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola emlékkönyve, Rimaszombat, 2025
