Emlékezni kötelesség: újabb botlatóköveket helyeztek el Dunaszerdahelyen - KÉPEKKEL
Egy város, amely nem engedi el a múltat. Dunaszerdahely csendes utcáiban ismét nevek kerültek a kövekbe, történetek a járdákba. Hat új botlatókő csillan a fényben, és mindegyik mögött egy-egy élet, egy család, egy elvesztett jövő áll. Aki arra jár, akaratlanul is belebotlik a történelem legsötétebb fejezeteibe — mert van, amit nem szabad elfelejteni.
A járdákba süllyesztett apró réztáblák hat új névvel bővültek, hogy emlékeztessenek: a múlt nem tűnik el, ha mi nem engedjük. A Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség kezdeményezésére elhelyezett botlatókövek a város történelmének legsötétebb fejezetét idézik fel, hidat építve a jelen és a múlt között. A Fő utcán, a Bacsák utcában és a Bartók Béla sétányon mostantól Dr. Csernyei, a Teitelbaum család, Baumel Salamonné családja, a Leichner és Politzer családok, valamint Dr. Pevný neve olvasható.
Emberek, akiket elragadott a a fasizmus, a gyűlölet gépezete, akik Auschwitzban vagy a halálmenetek során veszítették életüket. Mostantól nevük nemcsak a családi emlékezetben él, hanem a város köveibe írva is.
A botlatókövek — vagy eredeti nevükön Stolpersteine — Gunter Demnig német művész alkotásai. Ezek az egyszerű, 10×10 centiméteres réztáblák nem hivalkodó emlékművek, mégis megrázó erővel bírnak. Mindegyiken ott áll az áldozat neve, születési éve, és sorsa rövid összegzése.
És egy mondat, amely megállítja az embert: „Itt lakott.”
Ma már egész Európában tízezrével csillognak ezek a kövek. Egy decentralizált, mégis egységes emlékmű részei, amely nem engedi elfelejteni a XX. század legsötétebb fejezetét.
Dunaszerdahely élen járt Szlovákiában a botlatókövek elhelyezésében. Az első kövek óta már 129 emlékeztet arra a borzalomra, amely egyszer körbeölelte ezt a várost. Ahogy Schwartz József, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség elnöke mondja:
A mai esemény azonban nemcsak az új kövekről szólt. Elindult egy új kezdeményezés is: az Emlékkövek Tisztításának Hete. A program célja egyszerű, mégis mély: a helyi iskolák diákjai közösen tisztítják meg a városban elhelyezett botlatóköveket. A Jilemnický utcai Alapiskola tanulói már az első napon csatlakoztak, a következő napokban pedig még több iskola kapcsolódik be. De a program nem áll meg a polírozásnál. A diákok megismerkednek az egyes áldozatok történeteivel is, beszélgetnek róluk, megpróbálják elképzelni: kik voltak ezek az emberek, milyen életet éltek, mielőtt elragadta őket a történelem.
— mondja Schwartz József.
A botlatókövek ereje éppen ebben rejlik: nem hagyják, hogy közönyösen továbbsétáljunk. Nem grandiózus szobrok ezek, hanem csendes, de kitartó üzenetek a mindennapok kövei között. És ezek az üzenetek formálják a jövőt is. Az Emlékkövek Tisztításának Hete, a diákok részvétele és a közösség elkötelezettsége mind azt üzeni: a múlt árnyai nem győzhetnek.
Ahogy a délutáni napfény megcsillan a frissen megtisztított réztáblákon, Schwartz József mondata új értelmet kap:
