Elsők között alakult, máig aktív - a nagymegyeri Csemadok-alapszervezet elnökét kérdeztük
A Csemadok országos alakuló konferenciája után a nagymegyeri alapszervezet 1949. június 5-én, az elsők között alakult meg. 76 éve működik, az alapítók már nincsenek közöttünk. Bittera Zsuzsanna 12 éve áll a helyi szervezet élén. Vele beszélgettem.
A Csemadok mindenkori feladatai közé tartozott a történelmi évfordulókról való megemlékezés, a magyar nyelv és kultúra ápolása, a hagyományőrzés, a nemzeti identitásnak az erősítése. Persze dőreség lenne azt hinni, hogy ezt mindig a mostanihoz hasonló körülmények között tudták megtenni. De csinálták… A helyi Csemadok azonban tisztelettel ápolja a város hőseinek emlékét is, legyen szó dr. Szeiff József honvédorvosról, aki a szabadságharc idején a sebesültek ápolásának szentelte életét, vagy Kazinczy Lajos alezredesről, aki fiatalon szenvedett vértanúhalált. Halottak napja alkalmából november 3-án pedig a világháborúk nagymegyeri hősi halottairól emlékeznek meg a Hősök terén található emlékműnél.
Bittera Zsuzsanna hozzáteszi, hogy a deportálásról és kitelepítés elszenvedőiről is megemlékeznek, Szent István ünnepe pedig az elmúlt években fokozatosan „kinőtte magát”, mivel a rendezvény már háromnapos, meséli a régi időkre is visszaemlékezve.
A nagymegyeri Csemadok-elnök elmondta, a Szent Istvánról való megemlékezés csupán csak része a Szent István Napok programjának, de mindig hangsúlyozzák, hogy az ünnep lelkiségét, eszmei hozadékát meg kell tartani.
"Persze tudjuk, hogy az embereknek a kikapcsolódásra, a laza szórakozásra, a kötetlen együttlétre is szükségük van. Több helyi szervezettel együttműködünk. A nyugdíjasokkal nagyon jó a kapcsolatunk, ők minden rendezvényünk aktív résztvevői, hiszen a csoportjaik (a tánccsoport, a Kéknefelejcs népdalkör) szereplői is a rendezvényeinknek. De együttműködünk a cserkészekkel, az egészségkárosultakkal, látogatjuk egymás rendezvényeit, évzáróit is. Például nemrégen volt Zirig Árpád könyvbemutatója, amit a nyugdíjas szervezettel közösen rendeztünk meg. Ebben az évben úgy gondoltuk, hogy próbáljuk meg a könyvbemutatókat együtt csinálni, és a nyugdíjas klubban adott a helyszín is" - hangsúlyozza Bittera, aki további kérdéseinkre is válaszolt.
Mikor került kapcsolatba a Csemadokkal?
Több mint 25 éve dolgozom már aktívan. Először vezetőségi tagként, aztán évekig alelnök voltam, és 2013-ban Varga László, aki 35 évig volt elnök, felkért, hogy vegyem át tőle a munkát, mert már nem tudja csinálni.
Pár évvel ezelőtt alapiskolás korú diákoknak foglalkozásokat szerveztünk, hétvégeken kirándulni vittük őket, végül a gyerekek is elmaradtak, és az ifjúsági csoportunk is így megszűnt. Persze ahol mondjuk a szülők is már csemadokosok, úgy „szocializálódtak”, ott a gyerekeket is könnyebb bevonzani a szervezet kötelékébe.
Sokan mondják, hogy talán kicsit „életforma” is csemadokosnak lenni…
Igen, és ha ezt nem élik át már korábban, akkor lehet, hogy később nehéz lesz „betagozódni” fiatalon, mert ez sok mindenről szól, nem csak a szórakozásról. Nyilván arról is, de a felelősségtudatról is szól, kultúránkról, az identitás megőrzéséről, a lokálpatriotizmusról, a magyarságtudatról, és sorolhatnám. A rendezvényeinken persze az iskolák diákjai mindig szerepelnek kultúrműsorral; köszönet a pedagógusoknak.
Pedig sok érdekes rendezvény zajlott, zajlik itt.
Sok dolog van. Én mindegyik rendezvényünkre büszke vagyok, mert nemcsak történelmi eseményekről emlékezünk meg, hanem „családi” rendezvényeket is megvalósítunk, s a szépkorúaktól kezdve a gyerekekig sokan bekapcsolódnak, ezek egyfajta generációs találkozások. Ilyen pl. a májusfa-állítás, a családi nap stb.
Azt mondta, a fiatalok bevonzása a Csemadok-munkába örök feladat. De lehet, hogy régen is így volt. A Csemadok egy olyan szervezet, amelybe úgy bele kell „érni” egy kicsit.
Lehetséges, de az a korosztály, amely 30 vagy 40 éven keresztül a vállán vitte a szervezetet, már kiöregedett. Lehet, hogy az egészen fiataloknál megtaláljuk már a követőket, de a kettő közötti korosztály valahol egyszerűen elveszett számunkra.
Térjünk vissza a rendezvényekhez...
Ha kronologikusan vesszük, akkor elsőként az évzáróra kerül sor, aztán megünnepeljük az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját, azt követi a májusfa-állítás, az anyák napi műsor, a kitelepítési, a trianoni és a holokauszt-megemlékezés, főhajtás Bartók Béla emlékműve előtt, majd besegítünk a városi gyereknap megszervezésébe. Június végén az ünnepi tanévzárón az alapiskolában minden évben két diákot megajándékozunk. Ezután a Szent István Napok ünnepségére kerül sor, október elején pedig már az aradi vértanúkról emlékezünk meg, de a családi napot is megemlítem.
A rendezvényekhez szükséges valamilyen anyagi forrás is...
A város által nyújtott támogatásokból gazdálkodunk, jelenleg rendezvényenként kell pályáznunk, és amennyit jóváhagy a város, abból kell léteznünk, meg a tagilletékekből. A megyéhez pályázunk még, ott általában azért kisebb-nagyobb sikerrel jártunk, és ha a 2%-os adóból bejön valami, nekünk már az is nagyon jó. Szóval a Csemadok-munka nem egyszerű, de össze kell tartani a közösséget, ami erőt ad a munkához.
