Élet Fülekpüspökiben – különleges hivatással
Katona Kinga és párja Korbely Attila szibériai sámándobokat és egyéb szertartás-kiegészítőket készítenek Fülekpüspökiben. A fiatal pár közel egy éve költözött Budapestről a nógrádi faluba, Kinga szülőházába, hogy itt alapítsanak családot.
Délutáni teázásra érkezem Kingaékhoz, mondhatni a szomszéd házba, ugyanis nem messze lakunk egymástól, mégis ritkán találkozunk. Ezért külön öröm volt számomra, hogy a dolgos mindennapok sűrűjében legalább a beszélgetés kapcsán egy kis időt tudtunk egymásra szakítani. Rögtön a tárgyra térünk, és a megismerkedésükről kérdezem őket.
Egy magyarországi rendezvényen ismerkedtek meg, árulta el Attila, ahol a magyarok őseinek máig élő tanításairól és a szibériai sámándobokról tartott előadást.
– Életemben először, három hónapon át, igazán kitartóan kellett udvarolnom, ami eléggé megerőltető volt számomra, mert már nem vagyok tinédzser. Természetesen megérte, mert boldogok vagyunk – avatott be Attila, aki izgalmas munkájának köszönhetően a bolygót bejárva Hortobágyon telepedett le. Ökológiai tanulmányai után hivatásos természetfotós, a Nimród, a Magyar Természetfotós Társaság elnöke, szakújságíró lett. Publikációi mintegy 400 oldalon jelentek meg fotográfiai és ökológiai lapokban. 2003-tól a National Geographic fotósa lett, 2018-tól pedig a magyarokkal is rokon eurázsiai archaikus, neolitikus sámánklán vette fel vele a kapcsolatot, a legészakibb tundrai népcsoport, a nganaszanok (szamojéd népcsoport Oroszországban, az észak-szibériai Tajmir-félszigeten – a szerk. megj.), akiknek a szókészletében lévő fa, fal és egyéb szavak is azonosak a magyarral.
Kinga Fülekpüspökiben nőtt fel, majd Budapesten nemzetközi tanulmányok szakon végzett, az élet azonban másfelé sodorta. Végül húsz év után, ezúttal már a párjával, visszaköltözött szülőföldjére.
– magyarázta Kinga.
Mint mondják, Attilának könnyen ment a beilleszkedés, hiszen már sok helyen élt a világban. Munkája nagy részét pedig online vagy otthon végzi. Előadásokat tart, ír és sámándobokat készít, Kinga pedig kreativitásának köszönhetően mindenben segíti őt. Közös álmuk, hogy minél több emberen segíthessenek, az archaikus emberi alapértékekre hangolhassák a stressztől meggyötört mai nemzedéket.
– A tudás és életút megtalálásában nyújtott segítség mellett nagyon fontosnak tartom a természeti mesterségek rekonstruálását, azaz, segíteni az embert, hogy hasznos tevékenységekhez jusson hozzá. Ezeket a középkori és újkori magyar ember még maga végezte. Szívem szerint kis kunyhókat építetnék, ahová például elmegy az apa a fiával, lehúsol egy szarvasbőrt, és szíjat, övet készítenek, de a hozzá való fémcsatot is ők maguk kovácsolják ki – mondja Attila.
Attila a szibériai nganaszan népcsoport egyik klánjának dobjait készíti. 1989-ben készítette első észak-szibériai dobját, öt éve azonban kizárólag a klánjában bevált tabuk megtartásával dolgozik. Mint mondja, a vörösfenyő és a nyírfa Szibériában égi fának minősül és a sámáni beavatások is hozzájuk kötődnek, ezért ezekből készülhet dobkáva. Ennek első lépése, hogy kihasítják a falemezt a törzsből, majd tóban, folyóban, álló vízben lebegtetve áztatják. Miután benedvesedett, hővel kezelik, legyen az forró gőz vagy füst. A vörösfenyőnek magas a gyanta tartalma, így magas hőfokon könnyen hajlik. Miután megszárad a meghajlított káva, természetes enyvvel összeragasztják. A dobmarkolat elhelyezése után rénszarvasbőr kerül a dobra. Végül a dobot egy szertartás során felélesztik, visszatérítik a rén szellemét.
– részletezte.
Hozzáteszi azt is, hogy a sámánok a sikeres gyógyítás után értékes ajándékokat, gyöngyöket, vasalatokat kaptak jutalmul, amiket belehelyeztek a dobba, vagy a ruhájukra rakták. Ha állatot áldoztak, azt szétosztották. A sámán nem üzletember volt, vagy vállalkozó, hanem nagyapa, nagymama, családtag, rokon. Régen a dob használata rendkívül elterjedt volt, viszont a népirtás miatt sok helyen eltűnt.
– A magyar táltoshagyomány konkrét dobhasználatáról csak sejtéseink vannak, ami megmaradt, az érdekesség. 41 köves jóslásról három helyen tudunk a világban. Tuvai rokonaink máig 41 kővel jósolnak. Szamojéd számi északi rokonaink dobra helyezett 41 kővel jósolnak, Erdélyben szintén máig ismert a szitába helyezett 41 köves jóslás. A szita ugyebár ugyanúgy fakáva, csak bőr helyett fém rosta van rajta. Sajnálatos, hogy uralkodóink így elbántak a magyar őskultúrával – tette hozzá Attila.
Kinga jelenleg masszőrként és érintésterapeutaként dolgozik. Miután saját magán is megtapasztalta jótékony hatását, úgy döntött, hogy ő is ezzel szeretne foglalkozni. Leginkább a Hawaii LomiLomi masszázst gyakorolja.
– A víz áramlását és az egész testet használva hat a lélekre, hat a szellemre, szóval egy nagyon mély állapotba tudja hozni azt, aki kapja, illetve azt is, aki adja. Mert nem lehet úgy adni, hogy nem szellemülsz át ebbe a minőségbe. Így ez az energia nemcsak a klienst mossa át minden szinten, hanem a masszőrt is – mondja Kinga.
A LomiLomi masszázs Hawaiiról származik, maga a gyógyító érintés, melyben jelen van a masszőr tánca, olajos alkarral és tenyérrel való munkája, teljes figyelme és persze a lágy, hullámzó dallamok, meleg fények, a biztonságos környezet. Az egész masszázs olyan, mint egy nagy, hullámzó ölelés.
– Testünk minden emlékünket eltárolja, legyen az jó vagy éppen traumatikus. Ott rezeg minden sejtünkben és sokszor tudattalanul meghatározza életünket, viselkedésünket. Ha szeretettel közelítünk ezekhez a sérülésekhez, a megtartó jelenlétben és a gyógyító érintésben szinte észrevétlenül oldódnak ezek a blokkok. Ebben segítem az embereket az érintés által – részletezte Kinga, aki szerint a gyógyító érintés mindenkinek javasolt, aki szeretne közelebb kerülni önmagához, érintésre, feltöltődésre, megtartásra van szüksége.
Kinga és Attila megtalálta a helyét Fülekpüspökiben. Szívesen kirándulnak a szomszédos erdőkben, vagy kisétálnak a szemközti hegyekbe kutyájukkal, de, mint mondják, van még bőven felfedeznivaló a szépséges Nógrádban.
Megjelent a Magyar7 2023/39.számában.
