Eleink találékony környezettudatossága – KÉPEKKEL
Pár nappal ezelőtt nyitották meg a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban a Szegény ember vízzel főz című néprajzi vándorkiállítást, amely a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum jóvoltából valósult meg és a paraszti takarékosság, továbbá a tárgyak „józan anyaghasználatára” fókuszál, mintegy bizonyítva, hogy egykor a parasztemberek bizony sokkal környezettudatosabban éltek a jelenkor emberénél.
Szegény ember vízzel főz, mondja a közmondás, vagyis aki nem válogathat, beéri azzal, amije van. Azonban e mondásban mindig is éreztem egyfajta találékonyságot, mert igaz, hogy akinek nincs pénze, az a legolcsóbb dologgal is beéri, abból viszont kihozza a legtöbbet. Ha egy tárgy elromlik, hát megjavítja. Ha már megjavítani sem lehet, akkor sem dobja ki, hanem felhasználja valami másra. Ezért érzem rendkívül találónak a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum kiállításának címválasztását.
A kiállított, részben vagy teljesen elfeledett, tárgyak ugyanis ezt a szemléletet tükrözik mintegy görbe tükröt tartva a jelenkor fogyasztói társadalma elé.
A természettel összhangban élő ember szabad emberként használta, de nem kihasználta azokat a lehetőségeket, amelyeket a környezete biztosított számára. A növényi anyagok minimális beavatkozással való átformálása során használati tárgyak, segédeszközök, ruházati cikkek és gyermekjátékok is szép számmal készültek.
Szépapáink és szépanyáink valóban összhangban éltek a természettel, az ő korukban ugyanis még lehetőség nyílt erre, azonban a II. világháborút követően mind a nyugati (majd a rendszerváltozás után hozzánk is begyűrűző) piacorientált, mind pedig a keleti, kommunista felfogású, államosító és az addig mezőgazdasági jellegű vidékeken indokolatlan módon a nehézipart favorizáló berendezkedés ellehetetlenítette az embereknek a természettel való teljes szimbiózisát. Esetleg azok, akiknek vidéken volt családi házunk kis kerttel, az életvitelükben valamit még meg tudtak őrizni a régi világból, de ez inkább a növénytermesztésre és az állattenyésztésre vonatkozott, a használati tárgyak terén ez már kevésbé mutatkozott meg.
A kiállítás háziasszonyaként Tilajčík Edit üdvözölte a megjelenteket, s külön is Székely Zoltánt, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatóját, Nagy Ivánt, a Csallóközi Múzeum igazgatóját továbbá T. Városi Ágnest, a győri intézmény fő muzeológusát és a kiállítás kurátorát, aki Tanai Péter ötlete alapján rendezte azt a tárlatot, amely Győr és Mosonmagyaróvár után most Dunaszerdahelyen is megtekinthető egészen március 9-ig.
Székely Zoltán elmondta, hogy a kiállítás sikere és népszerűsége a témaválasztásnak köszönhető.
hangsúlyozta a győri múzeum igazgatója, majd rámutatott arra, hogy ezt a gyakorlatot ma olyan fogalmakkal írjuk körül, mint fenntarthatóság, környezettudatosság, újrahasznosítás vagy a zéró hulladék elve. A kiállítás tehát, miközben a 90-120 évvel ezelőtti paraszti társadalom használati tárgyakhoz fűződő gyakorlatait járja körül, egyben reflektál a posztmodern világ kényszerfogyasztói társadalmainak ökológiai katasztrófával fenyegető válságjelenségeire is, húzta alá Székely.
Székely Zoltán és Nagy Iván is reményét fejezte ki, hogy kiállítások és programok cseréjével, közös projektek megvalósításával hozzájárulhatnak a két testvérváros közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. Az eseményen közreműködött a Pántlika zenekar.
