Eleink eledele
Hogyan és milyen ételeket főztek a középkorban? Milyen fűszerekkel ízesítették az ételeket? És vajon a ma emberének ízletesek-e ezek az étkek? A többi között ezekere a kérdésekre kaptam választ Kasza Patriktól, a Defensores füleki helytörténeti csoport vezetőjétől.
A 2012-ben alakult csapattal gyakran találkozhatunk a Füleki Vármúzeum rendezvényein, hiszen a Várjátékok és a Múzeumok és Galériák Éjszakája rendszeres résztvevői. Van, amikor csatajelenetek rekonstrukciójában vesznek részt, máskor a könyvnyomtatás kezdeteivel ismertetik meg az érdeklődőket, manapság pedig a 16–17. századi konyhát népszerűsítik. A füleki várvédők megalakulásukkor az 1619 és 1622 közötti katonai életet és a Fülek körüli csatákat szerették volna bemutatni, de az évek során tevékenységük sokat változott, fejlődött, bővült. Azóta Magyarországon, Csehországban és Olaszországban is megfordultak.
A megalakulás után a csapat korhű történelmi viseletet és fegyverzetet készített magának. Ezt követte a tanulás, hiszen a lőfegyverekkel tudni kell bánni. Miután ez is megtörtént, muskétás egységként működtek. Mivel kevesen voltak, öt fő alkotja a csapat keménymagját, ezért más csoportokhoz csatlakoztak egy-egy bemutató alkalmával. Így járták az országokat, ahol csaták rekonstrukciójában vettek részt. Bemutatóikat középkori könyvek prezentálásával és ételkóstolókkal színesítik. Kasza Patrik azt mondja, az internetnek köszönhetően már a középkor sem „sötét” számunkra, hiszen sok információ fellelhető, így a korabeli receptek is.
Akkoriban a szakács magának jegyezte le az ételek elkészítésének módját és a szükséges hozzávalókat úgy, hogy csak pontokba szedte, miből mennyi szükséges. Rakd fel a húst, zsíron gyorsan pirítsd meg, tegyél hozzá annyi fehérbort, amennyi szerinted szükséges, aztán sózd és borsozd meg a szád íze szerint, ilyen leírásokat kell elképzelni. Az alapanyagok grammok szerinti szétírása csak a 19. században kezdődik – ecsetelte Patrik.
Ha már szárnyast, akkor kakast vagy kacsát sütöttek. Itt-ott előfordul a bárányhús is a receptekben, de a mi környékünkön a disznó és a marha volt elterjedve. Fűszerként pedig a természetben talált növényeket használták. Az oszmán uralom abban a tekintetben hasznos volt, hogy a törökök Indiából és a Távol-Keletről mindenféle egzotikus fűszert hoztak Európába. Az egyszerű ételeket sózták és borsozták, az édesekbe mézet raktak, a tehetősebbek citrommal, naranccsal és hasonlókkal ízesítettek, így kísérleteztek – részletezte Patrik.
A füleki várvédők egyik kedvenc étele a 15. századból származik. Patrik szerint ebből bármilyen mennyiséget főzhetnek, az egy órán belül mindig elfogy. Az étel neve Platinos Babia, ami úgy készül, hogy egy edényben hagymát pirítanak, rákerül a füstölt hús, a bab, erre pedig az aszalt szilva vagy füge. Végül egy nagy kanál szilvalekvárral bolondítják meg az ételt.
Hiszen abban az időben az állat minden részét felhasználták. Ez a ma embere számára már nem igazán befogadható – mondja nevetve Patrik.
Helyette a csontokból levest főztek, a megfőtt húst aztán megsütötték vagy ledarálták, tésztába töltötték és abban sütötték meg, mint egy kalácsot. Általában kemencében és bográcsban, vagy pedig agyagedényben sültek vagy főttek az ételek. Ha nem volt tepsi, akkor a tészta szolgált tepsiként, amit aztán letörtek a húsról, vagy pedig a tésztában tálalták az ételt.
A levest a 17. században inkább reggelire fogyasztották, és ami a desszertet illeti, az is 16–17. században kezdett „önálló életet élni”. Azelőtt a főételbe kombinálták bele az édes ízeket. A húsokat gyakran borral, mézzel vagy gyümölcsökkel ízesítették, majd a 17. században, a francia konyha hatására különül el a főétel a desszerttől – avatott be Patrik, aki azt is elmondja, hogy egy-egy rendezvényen az emberek nagyon kíváncsiak a különféle ízekre és szívesen kóstolgatnak.
A kóstolás mellé természetesen elmondjuk az étel történetét, a receptet pedig felírjuk egy nagy táblára, hogy akit érdekel, leírhassa, lefényképezhesse, mert sokakat érdekel, mi került a katlanba – mondja Patrik.
A füleki várvédőkkel az év végéig több környékbeli településen lehet majd találkozni egy-egy helytörténeti előadás, vagy ételkóstoló alkalmával.
Megjelent a MAGYAR7 38. számában.
