Elég a fájdalom, nem kell költséggel tetézni

Mikor került kapcsolatba Csányi Ferenc a temetkezési munkával?

Az autóbusz-vállalatnál helyezkedtem el, és úgy 24 éves korom körül léptem át a párkányi temetkezési vállalathoz. Nem volt könnyű szinte egyedül beletanulni és azt megszokni, hogy se hétvégén, se az ünnepek alatt nem szünetel a munka. Már belépésem másnapján komolyan a munka sűrűjébe csöppentem. Egy 19 éves fiú halálos balesetéhez hívtak, és ez igencsak embert próbáló volt számomra. Az egész párkányi régiót én láttam el koporsóval és koszorúval, vittem a halottat a háztól, kórházból a temetőbe, de a sírokat akkoriban még mindenütt a helyiek ásták. Nem volt se éjjelem, se nappalom, még a moziból is kihívtak, hogy menni kell.

A rendszerváltás után mindenütt eljött a kíméletlen verseny ideje. Gondolom, így volt ez a temetkezési vállalkozások terén is.

Amikor a Járási Közműszolgáltatások Vállalata (OPKS) szétesőben volt, akkor léptem a vállalkozás nehéz útjára. Sorra jöttek létre a temetkezési szolgáltatást nyújtó új vállalkozások mind Párkányban, mind a környék falvaiban. Egyesek sokszor etikátlan eszközökkel éltek, hogy minél előbb megszedjék magukat. Én soha senki után nem mentem, igaz, volt valami kis előnyöm a piacon. De nálam a tisztesség és az emberség a mérv-adó. Emlékszem egy esetre, amikor a rendőrség balesethez hívott, a helyszínelő orvos pedig hívta az ismerős vállalkozót. Mi maradhattunk, mert a rendőrséggel nekünk volt szerződésünk, ám a helyzet nagyon visszatetsző volt. Az egészségügyi biztosítóval is sok problémánk volt, már félévi tartozásuk volt, hiába reklamáltam minduntalan. Csak akkor léptek, amikor megtagadtam az elhunyt elszállítását a rendelőből.

A temetéssel járó munkálatokról, a vállalkozás működéséről már Csányi Tamást kérdezem, aki 2016-tól vezeti a családi céget. Mit jelent a cégnév: Asuncion?

A szó spanyol eredetű, és nagyjából mennybemenetelt jelent. Mivel a név kötelez, mi igyekszünk is ennek megfelelő, méltó körülmények közt megadni a végtisztességet minden elhunytnak. Hálás vagyok édesapámnak, aki kiépítette és a nemegyszer nehéz gazdasági körülmények között is működtette a temetkezési vállalkozást. Nem kellett szembenéznünk semmilyen pénzügyi nehézséggel és olyan esetekkel, amelyek esetleg befeketíthették volna a nevünket. Éppen ezért büszke vagyok arra, hogy nem szorulunk reklámra, és nincs klasszikus értelemben vett honlapunk sem.

Milyen szolgáltatásokat biztosítanak?

Párkány városában és annak húsz kilométeres körzetében tevékenykedünk. Biztosítjuk az elhunyt számára a koporsót, a koszorúkat és a virágokat, ennek érdekében két virágkötészettel is együttműködünk. Elmegyünk a megboldogult-ért a házhoz vagy a kórházba, mosdatjuk, felöltöztetjük. Ha valaki régebben a kórházban hunyt el, felöltöztetve adták ki, sajnos mára ez megszűnt, a mi munkásaink feladata, hogy a halottat felöltöztessék a hozzátartozók által küldött ruhákba. Faluhelyen a közelmúltig sokan felöltöztették a családtagjukat, mára ez is kezd változni. Ha a rokonok a hamvasztás mellett döntenek, azt is intézzük. Koporsóból az emberek általában a középkategóriásat választják. Érdekességként említem, hogy sokan részesítik előnyben a világosabb színeket. Sok kellemetlen perc származik például abból, hogy amíg régen az ügyeletes orvos ment ki a házhoz megállapítani a halál beálltát, addig ezt most csak a Nyitráról érkező halottkém teheti meg. Neki egy-két órán belül ott kéne lennie a helyszínen, de ha sok az elhunyt, nagyon sokat késik.

A múlt héten volt egy olyan esetünk, hogy reggel 8-kor meghalt a beteg, az orvos pedig este 6-kor érkezett, s mi csak akkor tudtuk elszállítani a ravatalozóba. Célunk, hogy a megrendelőink válláról levegyük a temetés terheit. Dolgozóink kiássák a sírt, időpontot egyeztetnek a pappal vagy a szertartást végzővel, ügyelünk a temetés méltóságteljes lebonyolítására, ha kérik, zenét biztosítunk, intézkedünk az anyakönyvi hivatalban. Az egyéni kívánságokat is teljesítjük – ilyen az, hogy kerüljük meg az elhunyttal a házat, vagy lassan menjünk a kíséret előtt. Kérésre a halotti értesítőt nemcsak a hirdetőtáblákon, de a közösségi oldalunkon is elérhetővé tesszük. Különösen fontos ez e korlátozásoktól terhes időszakban, amikor az otthon- ülők így szereznek tudomást az ismerősük elhalálozásáról. Többször vállaltunk külföldről is hazahozatalt, a határ közelsége miatt főleg Magyarországról. Ilyenkor a tapasztalataink alapján segítünk a hozzátartozóknak az ügyintézésben.

Nehéz munkatársakat találni?

Talán ez a legnehezebb. Sofőrnek még eljönnének, de a dolgozóinknak minden munkafázist ismerniük kell, hogy tudják egymást helyettesíteni. Nekünk szerencsénk van a családi vállalkozással, mert ha megszorulunk, mint például most, a járványidőszakban, akkor nemcsak az alkalmazottainkra számíthatok, de a szüleimre, a feleségemre és a fiamra is.

Több helyről hallani, hogy ún. Covid-illetéket is felszámolnak a temetkezési vállalkozók, ami akár több száz euróra is rúghat.

Nem irigylésre méltó a munkánk ebben a koronavírusos időszakban. Bár a Temetkezési Vállalkozások Társulásának elnöke többször kérte a kormányt, hogy sorolják be dolgozóikat a veszélyeztetett csoportba, hogy kaphassanak oltást, védőruhát, nem volt foganatja. Így még jogosnak is tűnhet az illeték, mi azonban etikátlannak tartjuk. Meggyőződésünk, bárhogyan is tombol a járvány, elég a fájdalom a hozzátartozónak, nem kell ezt még pluszköltségekkel megtoldani. Természetesen óvatosabbnak kell lennünk, mert az a legfontosabb, hogy a dolgozóink és mi magunk is egészségesek maradjunk. Novembertől duplájára nőtt az elhalálozottak száma, és ezeknek a fele koronavírusos volt. Emellett a kormány betarthatatlan és józan ésszel felfoghatatlan törvényeket hozott, például hogy hatan vehetnek részt egy temetésen. Híres emberek temetéséről készült felvételeken láthatjuk, hogy ezt senki sem veszi komolyan, és a környékünkön is becsületbeli kötelességüknek tekintik az emberek az elhunyt rokonuk, ismerősük temetésén való részvételt.

Mikor és hogyan lazít egy temetkezési vállalkozó?

Főleg zenehallgatással, de az állandó készenlét érzését nem lehet kikapcsolni, úgy beleégett a tudatomba. Nyaralni azért szoktunk, de az sem hosszabb egy hétnél. Főleg a hosszú hétvégeken próbálunk feltöltődni.        

Megjelent a Magyar7 2021/6.számában.