Él a koloni lukashímzés

A zoboralji faluban is csatlakoztak a múzeumok éjszakája rendezvénysorozathoz, bár kicsit később, mint az országos nagymúzeumok. Egy szép, tücsökzenétől hangos tavaszi estére hívták össze a nagyérdeműt a koloni tájház udvarára a szervezők, hogy a legendás kolonyi lukashímzésről áruljanak el tudnivalókat.

Az élő néphagyományt, a híres koloni lukashímzést Ment Mrena Edit és Balkó Pindes Szilvia mutatta be, miközben a látogatók megcsodálhatták az eredeti viseleti darabokat. Valamint azok modern, újra gondolt változatait is, a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely lenyűgöző alkotásai révén.

Az est hangulatáról a jó hangú kolonyi lányok Buday Lucia, Dolezsa Lilienn, Együd Emma, Gyepes Lili, Sándor Izabella és Olívia népzenei műsorukkal gondoskodtak.

„A lyukashímzés, helyben koloni hímzés néven ismert, egy jellegzetes technika Zoboralján. Ez a hímzésforma a 19. század végén kezdett elterjedni, és hamarosan a helyi népviselet szerves részévé vált. A minták gyakran virágos és geometrikus elemeket ötvöztek, és a hímzések finomsága, valamint a szálak precíz elhelyezése a mesterség magas szintű tudását tükrözi – árulta el Dodekné Chovan Ilona - Új mindenes gyűjtemény - Koloni lyukashímzés írása alapján az est háziasszonya, Hodulík Lívia.

Dodokené Chovan Ilona leírása alapján, akinek 2 hold földje volt, hozományként 10-15 szoknyát, 5-6 kötényt  köztük egy kivarrottat, 25 szőttes inget, 2 kivarrott fűzővéget, 4-5 fejkendőt, 2 kivarrott vállkendőt kapott. Az asszonyok rendszerint megrendelésre hímeztek. Jobbára téli foglalkozás volt, amikor egy-egy háznál jöttek össze, hasonlóan, mint a fonóban. Akik azonban rá voltak szorulva a bevételre, a mezei munka közben tartott pihenőkor is hímeztek, a készülő darabot egy kendőbe csomagolva hordták a mezőre.

A minták megrajzolását íróasszonyok végezték. Először csomagolópapírra írták, majd a mesterke és lyuksor elkészítésre után az első nagyobb motívumot a kendő sarkára helyezték, szemmértékben variálták hozza mindenki a saját ízlésére. Mindenkinek megvolt a saját kéznyoma, amit felismertek maguk után. Az asszonyok közül többen a hímzésekért kapott pénzből nevelték fel a gyerekeket azokban a családokban ahol elesett a férj.

A koloni lyukashímzés legelterjedtebb motívumai a kis szivankó, a kis csillag, a sűrű csillag, a nyolcágú csillag, a búzakalász, a szíves csillag, az eperlevél volt.

- üzent Lívia a látogatóknak a tájház bemutatásakor.

Hozzátették, hogy a pogrányi hímzők szeretnék összegyűjteni a motívumokat, így ha valakinek még akad otthon a tulipános ládában ilyen kincs, szívesen fogadnák akár csak egy fotó erejéig, hogy össze tudjanak állítani a közeljövőben egy csak a lyukashímzésről szóló publikációt, kiegészítve egy kis kifestőkönyvel a gyerekeknek, amit a Tájházban lehetne szuvenírként megkapni.