Éjféli mise 30 fokban – Komáromfüssről mesél a Duna
A Vízsodorta históriák dokumentumfilm-sorozat immár második évadához érkezett. December 8-án Komáromfüssön vetítik azt a négy részt, ami erről az alig hétszáz lelkes Duna menti településről, annak múltjáról szól.
Anégy epizód nagyjából 80 perces hallani- és látnivalót kínál mindenkinek, aki kíváncsi azokra a történésekre, amelyek a falu fejlődését formálták. Azt már előre garantálhatjuk, szem nem marad szárazon, olykor a sírástól, máskor a nevetéstől.
– Eredetileg kevesebb részt terveztünk, de mindig akad valami jó történet, amit bűn volna kihagyni. Komáromfüss érdekessége, hogy bencés birtok volt régen, ahol a papok jószágkormányzóként működtek. Legismertebb közülük Szeder Fábián volt, aki az ottani temetőben nyugszik. Hatalmas földterületen, vagy 1200 hektáron gazdálkodtak. Levendulát is termesztettek és lovakat tartottak. Az utolsó bencés pap, aki 1960 távozott Füssről, még megtanította az ottani földműves-szövetkezet dolgozóit a levendulatermesztés fortélyaira. Kissé tán szürrealisztikus, de ekképpen örökítették át a levendulatermesztés tudományát a bencés atyák a szocialista munkabrigádokra – meséli Lóránt.
A sorozat közös nevezője a Duna, amely afféle összekötő szalag. A kiválasztott települések mind a nagy folyó mentén találhatók, a mesebeli Csallóközben. Az itt élő emberek a fából, a nádból és a halból éltek.
Az új részek előkészítésére bőven jutott idejük, mert a járvány is közbeszólt. 2020 őszén kezdték az adatgyűjtést, amiben a járvány miatt megtorpantak, de 2021 tavaszán már folytatták is. Azt vették észre, hogy a Medvétől délebbre eső falvak, mintha elcsöndesednének. Kulcsodon, Csicsón és Füssön este az utcán már csak mély csönddel találkozik az ember. Talán azért is, mert messzebb esnek a 63-as főúttól…
– Összesen húsz emlékező szólal meg az egyes füssi epizódokban. Ezúttal, újdonságként maguk a lakosok, a helybéliek mutatják be saját falujukat. Többen is megszólalnak, amit összevágtunk és egy rendkívüli falubemutató lett belőle. A falu történetének megkerülhetetlen része az árvíz és a lakosságcsere.
Füss szinte teljesen víz alá került. Érdekesség viszont, hogy 1965-ben a gátszakadást követően csak két nap múlva ért oda az ár. Csak a templom és környéke maradt szárazon. Akkor döbbentek rá az emberek, hogy őseik milyen okosan építették templomaikat. Ennek, az árvíznek egy egész részt szentelünk – szövi tovább az emlékezés fonalát Lóránt.
– Kósa Lőrinc barátom pedig úgy gondolta, hogy ezt a jelenetet is meg kell örökíteni. Leszigeteltek egy öreg házat, vizet engedtek bele, és egy vadászkutyát tettek az asztalra. Nem kis türelem kellett hozzá, de sikerült felvenni a jelenetet.
A községi hivatal dolgozói is odatették magukat. Pedig az elején, a forgatás kezdetekor csak öt ember jelent meg, de bizonyára a legjobbak voltak ott, akik elosztották a feladatokat és aztán minden zökkenőmentesen folyt. Szinte hihetetlen, hogy munkagépek és tűzoltóautó is bevetésre került – idézi fel a filmforgatásokat a rendező, aki szerint ez mindig életre szóló hatalmas kaland.
Kiderült, hogy még az egyetlen fácánkakasukat is elhozták a forgatásra, de halakat is szereztek az árvízi jelenetekhez. Sőt, kialakították magát az árvízsújtotta területet is.
– Hogy mi mindenre voltak képesek, annak jó példája, hogy júniusban a harminc fokos hőségben éjféli misét vettünk fel a templomban. A szereplők nyakig beöltözve, leizzadva, és amikor kiléptek a templomból, akkor hó fogadta őket a bokrokon. A tűzoltók habbal varázsoltak téli tájat a trópusi nyárba.
A falu életére igencsak hatással volt a lakosságcsere is, amikor Békéscsaba környékéről ide telepítettek ottani szlovák lakosokat. De először Csehországba vitték őket, ahol nehéz fizikai munkát végeztek. A szószólóik intézkedtek aztán Pozsonyban, hogy nekik nem ezt ígérték. A füssi magyarok pedig a helyükre, Magyarországra kerültek. És többé nem tértek vissza.
Emlékszem, Mura Anna néni, aki 92 éves volt a forgatás idején, de már nincs az élők sorában, kimondta kerek perec: Beneš, az igen rossz elnök volt… A füssiek befogadták az ide érkező hat-hét idegen családot, és a mai napig a legnagyobb békességben élnek velük. Kardos Emil, volt polgármester, aki szintén meghalt már, elmesélte, hogy nagyapját mint kulákot vitték el, pedig nem volt sok földje. Ő egyszer elment Tótkomlós környékére, ahol az egyik udvaron talált egy öreg kaszát. Megfogta és ki akarta próbálni. A háziasszony meg rászólt: Fiam, vigyázz arra a kaszára, mert az még otthonról van – idézi fel a sorozat egyik megható jelenetét. Hiába fújta a történelem vihara szülőhazájuktól messze a füssieket, szívükben örökké megőrizték az édes otthont.
Megjelent a Magyar7 2022/49. számában.
