"Egyszer volt, hol nem volt" angol tábor
A Petőfi-program révén az Ung-vidéken eltöltött éveket követően Balázs Lilla ugyan visszatért szülővárosába, Révkomáromba, de az ország keleti szegletét, az itt élő embereket a szívébe zárta. Tudta, ha alkalma lesz rá, visszatér még ide.
Szabadúszó angoltanárként dolgozik. Munkaeszköze saját koncepciója, amelynek lényege a célok meghatározásán alapuló kognitív és játékos tanulás. Miután felmérte a keleti szeglet tematikus nyári gyermektáborainak kínálatát, rájött, hogy nem is kell tovább keresgélnie. Úgy gondolta, az a fajta angoltanulás, amivel foglalkozik, akár csak egy nyári tábor formájában is, hiánypótló a térségben, gazdagíthatja az itteni gyerekeket.
A helyszín egyértelmű volt számára, jól ismerte már a kistárkányi Aranka vendégház ideális adottságait. Segédmentori álláshirdetésére három angol szakos egyetemista jelentkezett – ketten a nyitrai egyetemről, egy pedig a pozsonyi bölcsészkarról. Mindannyian örültek az iskolán kívüli pedagógiai gyakorlat lehetőségének és az egyedi nyelvtanulási módszernek is.
Lilla pontosítja, hogy ez az angol nyelvi tábor az iskolai frontális oktatás helyett a feladatok gamifikációját vette alapul, vagyis a játékos tanulást. Más néven ez a learning by doing (csináld és tanuld meg).
A nagyobbakkal, akiknek bővebb volt a szókincsük, arról beszélgettek, merre is élnek a mesében szereplő állatok. Ebéd utánra maradtak a kreatív foglalkozások, játékok, melyeket a mentorok szintén angolul vezettek. A gyerekek, miközben pólót festettek vagy éppen papírfigurákat, maszkokat készítettek, mondatokba rendezve tanultak meg számtalan új kifejezést. Bármit is csináltak, észre sem vették, hogy szavakat tanultak, ismételtek.
A kéttucatnyi, 5-12 éves gyerkőc zömében bodrogközi volt, de az ország más régióiból, sőt Münchenből, ketten pedig Angliából érkeztek a táborba. Ez utóbbiak egyik szülője angol anyanyelvű, így velük beszélgetve a hazaiak a kiejtésüket is csiszolhatták. A magyar csak segédnyelvként jelent meg a tábor ideje alatt, főleg a kisebbek számára. A hangsúly azon volt, hogy lehetőleg minél többet használják az angolt, körülírással rávezetve a gyerekeket a már ismert fogalmak gyakorlására, felelevenítésére.
Ottjártamkor éppen a kincskereső játék közben találtam a társaságot. A feladatokat már teljesítő, társaikat beváró csapat néhány tagját kérdeztem, hogy érezték magukat. A gömöri Zsigmond, aki szeptembertől ötödikes lesz, tömören azzal kezdte, hogy ez volt élete első angol tábora és minden egyes percét élvezte. A negyedikes Balázs a változatosságot emelte ki, a sportjátékok mellett a tudásolimpia és a kvíz volt a kedvence. Az izgalmas programokon kívül a mentorok türelmét és kedvességét is értékelték a gyerekek.
Megjelent a Magyar7 2023/34.számában.
