Egyensúly, tudatosság és bodrogközi gyökerek
Karácsonykor a legtöbben megengedünk magunknak egy kis lazítást – az ünnepi asztalnál és a hétköznapok ritmusában is. Az év végi lelassulás sokak számára együtt jár a bűntudattal: mit szabad, mennyit lehet, mikor lesz ebből probléma. De vajon hogyan éli meg ezt az időszakot egy fitneszbajnok, akinek az egészséges életmód nem időszakos elhatározás, hanem hosszú évek óta a mindennapok természetes része?
A Bodrogközből származó, ma már a nemzetközi színtéren is bizonyító Tkáč Viktória számára a karácsony nem a tiltásról, hanem az egyensúlyról szól. A leleszi sportoló pályája, életformája és gondolkodásmódja jól mutatja, hogy a tudatosság nem zárja ki az örömöt, ahogyan a siker sem jelenti feltétlenül az elszakadást a gyökerektől.
Viktória neve az elmúlt években egyre ismertebbé vált a fitnesz világában. Az év elején több figyelemre méltó eredményt is elért: a Budapesten megrendezett WABBA Sportszövetség kvalifikációs versenyén bronzérmet szerzett bikini-fitnesz kategóriában, majd a WBPF Szövetség egyik megmérettetésén ezüstérmes lett. Ezek az eredmények az európai, valamint a világbajnokságra is kvalifikálták, ahol kategóriájában egyaránt a dobogó második fokára állhatott. Sikereit a bodrogközi közösség is büszkeséggel fogadta.
Viktória Leleszen nőtt fel, a Bodrogközben töltött évek pedig máig meghatározóak számára. Bár ma már másutt él és dolgozik, rendszeresen hazalátogat a családhoz, az ismerős környezetbe. Viktória számára fontos, hogy megmaradjon ez a kapcsolat, hiszen – ahogy mondja – innen indult minden.
Tanulmányait a Kassai Műszaki Egyetemen végezte, eredeti szakmája teljesen más irányba vitte volna az életét. Az edzőterem világa eleinte csupán kikapcsolódást jelentett, egyfajta hobbit a mindennapokban. Az évek során azonban egyre tudatosabban kezdett edzeni, egyre több célt tűzött maga elé, és fokozatosan alakult ki az az életforma, amely ma már a versenysporttal fonódik össze.
Viktóriát edzői és környezete bátorította arra, hogy kipróbálja magát versenyeken is. Az első időszak tapasztalatszerzéssel telt, komolyabb eredmények nélkül, ám ez nem szegte kedvét. Inkább megerősítette abban, hogy türelemre és következetes munkára van szükség.
– emlékezett vissza a kezdetekre.
A fordulópont néhány évvel később érkezett el, amikor a különböző hazai és nemzetközi versenyeken már dobogós helyezéseket ért el. Ezek az eredmények nemcsak szakmai visszaigazolást jelentettek, hanem önbizalmat is adtak ahhoz, hogy továbblépjen, és magasabb szintű kihívásokat keressen.
Pályája során Viktória több szövetség versenyein is kipróbálta magát, mígnem rátalált arra a közegre, amelyben igazán komfortosan érzi magát. Az NPC szövetség más szemléletet, más elvárásokat képvisel, különösen az izomzat, az arányok és az összkép terén. Ez a világ közelebb áll hozzá, és bár nagyobb szabadságot ad a sportolóknak, kevesebb külső támogatással jár.
– Az NPC-ben más elvárások vannak, de pont ez az, ami motivál. Nem azért váltottam, mert könnyebb, hanem mert tudtam, hogy itt még van hova fejlődnöm – mondja a sportoló. Nem zárja ki azt sem, hogy egyszer a sportág csúcsát jelentő versenyek felé vegye az irányt, ugyanakkor hangsúlyozza, a célok mindig lépésről lépésre alakulnak.
– Idén tudatosan nem készültem színpadra. Szükségem volt arra, hogy mentálisan és fizikailag is feltöltődjek, utazzak, kicsit máshogy éljek. Fontos volt számomra, hogy testileg és lelkileg is regenerálódjak – fogalmazott. Ennek ellenére novemberben mégis rajthoz állt egy versenyen, hogy visszajelzést kapjon a bíróktól.
– Ez a verseny inkább visszajelzés volt, nem eredményhajszolás. Szerettem volna látni, min kell még dolgoznom, mert 2026-ban több alkalommal is színpadra szeretnék állni.
A németországi Offenbachban megrendezett, országos szintű Pro Qualifier versenyen harmadik helyezést ért el, amellyel a rövid felkészülés után elégedett volt. Különösen fontosnak tartotta a szakmai értékelést, hiszen a zsűriben egy olyan amerikai bíró is helyet foglalt, aki a sportág legmagasabb szintjén is ítélkezik.
Az ünnepeket Viktória a családjával és párjával töltötte a Bodrogközben, szülőfalujában, Leleszen. Az ünnepi időszak alatt nem számolta a kalóriákat, de – mint mondja – az egész éves tudatosság miatt ez nem okozott gondot. Pontosan tudja, mi az a mennyiség, amely mellett jól érzi magát.
A hagyományos karácsonyi ízek sem maradtak el: káposztaleves, krumplisaláta és néhány szelet sütemény is került a tányérra. A rántott ételek helyett inkább a grillezett lazacot választotta, sok folyadékot fogyasztott, és az edzéseket sem hagyta ki teljesen. A hangsúly azonban nem az edzésterven, hanem a családon és az együtt töltött időn volt.
Viktória szerint az ünnepi időszak egyik legnagyobb problémája nem az evés, hanem az előzetes és utólagos stressz. Sokan már karácsony előtt feszültek: mindennek tökéletesnek kell lennie. Úgy látja, a tartós stressz – a megemelkedett kortizolszint – nagyobb terhet ró a szervezetre, mint néhány szelet sütemény. Az ünnepek után pedig gyakori a túlkompenzálás: koplalás, túlzott edzés, ami hosszú távon nem fenntartható.
Szerinte az ünnepek utáni időszakban nincs szükség drasztikus lépésekre. A legfontosabb a mértéktartás: csak annyit enni, ami valóban jólesik, figyelni a megfelelő folyadékbevitelre, valamint visszahozni a mindennapokba a mozgást, akár csak egy rövid, 10-15 perces séta formájában az étkezések után. Ugyanilyen lényegesnek tartja, hogy ne nassoljunk egész nap, hanem néhány főétkezéshez igazítsuk az édességeket, és hagyjunk időt az emésztésnek is.
Tkáč Viktória számára a következő időszak ismét aktívabb lesz: 2026-ban több versenyen is szeretne színpadra állni. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy számára az egyensúly nemcsak az étrendben, hanem az élet más területein is fontos.
– Addig szeretném ezt az életformát folytatni, amíg többet ad, mint amennyit elvesz. Az egyensúly számomra nemcsak a táplálkozásban, hanem az egész életben fontos.
A bodrogközi sportoló története így nemcsak a sikerekről, hanem a tudatosságról, az önismeretről és arról szól, hogyan lehet hosszú távon is fenntartható életformát kialakítani – még az ünnepek idején is.
Megjelent a Magyar7 2026/1-2.számában.
