2025. május 30., 09:33

Egyenes háttal, emelt fővel

Egyszerre fájdalmas és reményteli a mátyusföldi Vágfarkasdon élő Seres Krisztina története. Alig múlt húszéves, máris többet tud a küzdelemről, mint a kortársai. Mosolygós arca mögött évek fájdalma, fáradhatatlan kitartása és egyetlen, erős vágy rejlik: újra egyenes háttal állni a világ elé. Fájdalom nélkül. Ebben segít neki a helyi közösség.

Seres Krisztina
Seres Krisztina
Fotó: Seres Krisztina archívuma

Vannak emberek, akiket, ha egyszer megismer az ember, soha nem felejt el. Seres Krisztina ilyen. Nem azért, mert hangos, vagy feltűnő, ellenkezőleg: csendesen mosolyog, halkan beszél, de amit mond, megmarad. Az ugyanis több mint egy személyes küzdelem: a közösség próbatétele, egy falu összefogásának a története.

Krisztina Vágfarkasdon nőtt fel, ahol az emberek még ismerik egymást, ahol a vasárnap reggel nem a csendről, hanem a templomharangról szól. Itt tanult meg bízni, hinni, és itt tanulta meg azt is, hogy ha valaki bajba kerül, nem marad egyedül. A betegsége nem hirtelen jött csapás volt. Inkább egy árnyék, ami lassan, alattomosan kezdett nőni benne. A gerince – mintha nem akarta volna elviselni a világ terhét – már gyerekként ferdülni kezdett. Először csak kicsit, aztán egyre jobban. Tornák jöttek, ortézisek, korzetek napi huszonhárom órás viselése ellenére a gerince dacosan ferdült tovább. Krisztina Dunaszerdahelyen érettségizett egészségügyi szakon, jelenleg a nyitrai egyetemen folytatja tanulmányait. 

Már most is szívesen segít másokon, a gyerekekkel való munka különösen közel áll hozzá. Miközben azonban másokért élne, saját teste napról napra nehezebbé teszi a hétköznapjait. A gerincferdülés, amellyel kisgyermekkora óta küzd, mára súlyos deformitássá vált, és nemcsak esztétikai, hanem komoly egészségügyi problémákat is okoz.

2010-ben a körzeti orvosom észrevette, hogy picit ferdén tartom magam, így elküldött egy ortopéd szakorvoshoz. Először még csak tornákra jártam, később kaptam egy elasztikus anyagból készült ortézist, vagyis csontsínt. Felsős koromban kezdődött az igazán negatív irányú változás, több fokot is görbült a gerincem. Jobb oldalt kinyomja a lapockámat, ami körülbelül 10 cm-es púppal jár. Később az ortézist egy kemény és vastag műanyagból készült korzet váltotta fel. Nagy fájdalmakkal járt a viselése, de később kaptam egy vékonyabb, nyakmerevítős korzetet. Ezt napi 23 órát kellett hordanom, de ez sem volt sokkal kényelmesebb. Szóba került a műtét is, de nem ajánlották, mondván, hogy több mint 60 fokos a görbület, túl kockázatos lenne az operáció"

– emlékezik vissza Krisztina. A fizikai fájdalmak mellett az esztétikai torzulás is komoly lelki megterheléssé vált.

Seres Krisztina
A mosoly mögött fájdalommal kell élnie.
Fotó:  Archív
Van segítség

Krisztina tinédzserévei – amikor az ember a leginkább vágyik az elfogadásra – inkább a rejtőzködés évei voltak. De ő nem törődött bele, kereste a lehetőséget, és rátalált: Magyarországon, egy olyan orvosi csapatnál, akik számára már „rutinműtét” az, ami máshol túl veszélyesnek tűnt. A gerincében több csigolya veleszületetten deformált, összenőtt, így a torna sosem hozhatta el a várt eredményt. Csakhogy ezt – bármilyen megdöbbentő – sosem mondta el neki egyetlen szlovákiai orvos sem.

Budapesten hallottam ezt először. Ott, ahol nem ismernek, rögtön meglátták azt, amit itthon évekig senki. Fájt ezt hallani. De akkor már tudtam, van remény, csak nekem kell utat törni hozzá."

Krisztina így jutott el a Vertebra Alapítványhoz és a pécsi sebészcsapathoz, amely évente több mint százötven hasonló esettel találkozik. Krisztina műtétje viszont különösen összetett lenne, de megvalósítható. És ami talán még ennél is fontosabb, hogy az orvos, aki fogadta, emberséges, türelmes, és őszintén hisz abban, hogy Krisztina új életet kaphat. A műtét ára azonban – külföldiként – 20 000 euró. Olyan összeg, amit a család önerőből képtelen előteremteni.

Az orvos elmondta a lehetséges komplikációkat. Megnyugtatott azonban, hogy végig neuromonitoron lennék, ezért a bénulás is elkerülhető. Ezt nagyon jó volt hallani, ettől féltem ugyanis a legjobban"

– mesél az aggályairól a fiatal lány, aki tanulmányai mellett, felnőtt életútja kezdetén nem tudná kigazdálkodni a műtét árát. Itt lépett színre a közösség. A vágfarkasdi református gyülekezet, élén Erdélyi Anita lelkésznővel, mellé állt. Nemcsak adománygyűjtést szerveztek, hanem vállalták a történet továbbadását is. A gyülekezeti tagok, fiatalok és idősek egyaránt mozdultak: posztok, rendezvények, imaalkalmak, megosztások – minden apró lépés a cél felé vezet.

Seres Krisztina
Ifi közösségben.
Fotó:  Archív
Erdélyi Anita lelkésznőtől és a családjától, ugyanúgy, mint a gyülekezettől rengeteg lelki támogatást kaptam. Éreztették velem, hogy nem vagyok egyedül. Nagyon jó közösségünk van, és örülök, hogy ebben nőttem fel. Szoros a kapcsolatom az egyházzal, sok emlék fűz a táborokhoz, versenyekhez, ifi alkalmakhoz. Örülök, hogy idősebbek és fiatalok egyaránt kijövünk egymással, és közös programjaink vannak. Régen minket tanítottak a táborokban és a vasárnapi suliban, most viszont mi taníthatjuk a gyerekeket. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő… "

Ez a lány nem panaszkodik. Nem követel. Nem kesereg. Csak szeretne újra egyenes háttal állni a világ elé – méltósággal, bizalommal és reménnyel. És talán – egy kis segítséggel. 

Szeretnék egyszer családot, szeretném, ha a szakmámban fejlődhetnék, és ha egyszer a tudásommal én segíthetnék másokon. Ki is néztem magamnak már egy kórházat, de addig külföldön is szívesen tanulnék, tapasztalatokat gyűjtenék. És szeretnék utazni, világot látni – mert eddig erre nem volt lehetőségem. De a legfontosabb, hogy végre fájdalom nélkül ébredhessek reggelente."

 Ha bárki úgy érzi, tud és szeretne segíteni, a gyűjtés részleteiről Erdélyi Anita lelkésznőnél vagy szerkesztőségünknél lehet érdeklődni.

Megjelent a Magyar7 2025/20. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.