Egy vérbeli pozsonyi, aki Prágában született
Hogy Brogyányi Mihály pozsonyi helytörténész jó mesélő, az rögtön kiderült a közelmúltban azon az estébe hajló délutánon, amikor szeretett városáról, Pozsonyról beszélt a nyárasdi Narias 1113 Pubban összegyűlt érdeklődőknek. Csak azért nem írom le a „bűvös” szót, hogy szeretett „szülővárosáról”, mert mint megtudtuk az előadótól, születésekor éppen nem tartózkodott „otthon”, ezért Prágában látta meg a napvilágot.
Az estet Hakszer Mária vezette be néhány szóval, majd Nyárasd község polgármestere, Bacsó László szólt arról (s ezzel meg is határozta az este kellemes hangulatát), hogy sok-sok évvel ezelőtt hogyan ismerkedett meg Brogyányi Mihállyal aki, mint mondta, mindent tud Pozsonyról. El is árulta mindjárt az esti előadás, beszélgetés témáját, nevezetesen azt, hogy mi minden emlékezetes dolog történt 1920 táján a városban. A rendhagyó történelemóra azért is érdekes a helyiek számára, mert Nyárasd múltja ezer szállal kötődik Pozsonyhoz.
Bacsó László meg is jegyezte, hogy
Brogyányi Mihály mindjárt az elején kifejtette, ő nem tartja magát helytörténésznek, „csak” egy olyan embernek, aki felmenői révén mélyen beágyazódott a városba, amelynek történelme rendkívül érdekli. Az elején saját családi példáival is illusztrálta, hogy szülei, dédszülei idejében voltaképpen még háromnyelvű volt a város, magyarok, németek és szlávok, meg zsidók éltek békésen egymás mellett a békebeli királyi Magyarország területén.
Az előadó elmondta, hogy ha idegenvezetőként csallóköziekkel ismerteti meg Pozsonyt, előbukkannak olyan „apróságok” is a város történetéből, mint az, hogy pl. a középkorban a Pozsony vármegyéhez tartozó települések a várat szolgálták.
Brogyányi Mihály előadásának fő témája volt, hogy a tősgyökeres (akár különböző nemzetiségű, vagy anyanyelvű) pozsonyiak hogyan élték meg az impériumváltást, amikor az 1918–1919-es időszakban az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után a történelmi Magyarország területeit új államokhoz (köztük Csehszlovákiához) csatolták. Mint minden nagy történelmi változás, ez is nagy bizonytalansággal töltötte el az embereket, a pozsonyiakat is, hiszen mindez Pozsonytól Kassáig katonai megszállással, a közigazgatás átvételével és a mindennapi élet jelentős változásaival járt a helyi lakosság számára. Az addig békésen együtt élő emberek körében, a legalább három nyelvű Pozsonyban ez nem kis izgalmat váltott ki. Az előadó elmesélte édesapja legjobb barátjának, egy szlovák fiúnak a történetét is, amely azonban szétfeszítené e kis írás kereteit, így nem térünk ki rá. Az előadásból, amely nem mellőzte a családi vonatkozásokat sem, megtudhatták azt is a történelem iránt érdeklődők, milyen kisebb-nagyobb ellenállásokra került sor az impériumváltás idején, de volt egy olyan is, amely több halálos áldozatot követelt, egy esemény, a „pozsonyi sortűz” nyomán.
Az 1919. február 12-én történt sortűz során csehszlovák legionáriusok a város csehszlovák megszállása ellen tiltakozó, főként magyarokból és németekből álló békés tüntetők közé lőttek. A „véres szerdán” kilenc ember meghalt, több mint százan megsérültek. Brogyányi Mihály feltette a kérdést:
Szerették volna visszakapni a régi Pozsonyukat, hazájukat. Az előadás végén megismerhettük azoknak a nevét (köztük sok, még 15 éves fiatal is volt), akiknek ezen a tüntetésen kioltották az életét.
Az előadó több érdekes forrásra, kiadványra is felhívta a figyelmet. Többek között megemlítette Jankovics Marcell Pozsonyban élő írót, jogászt is, aki a két világháború közötti korszakban a csehszlovákiai magyar irodalmi élet egyik vezető alakja volt, verskötetei, regényei, novelláskötetei, útleírásai és visszaemlékezései jelentek meg. Ez utóbbiakból Pozsonynak a Brogyányi által felelevenített időszaka is körvonalazódik.
