Egy város mozdult meg Zsoltikáért
A koronavírus-járvány miatt mindannyian rendkívüli és embert próbáló időket élünk. A nehéz helyzetben még fontosabbá váltak az emberi kapcsolatok, az egymás iránt tanúsított megértés, figyelem és szeretet. Az is kiderült, milyen jó érzés, ha van kire számítani a bajban.
A segítségnyújtásból jelesre vizsgáztak
azok a rimaszombatiak és gömöriek,
akik a ritka és súlyos betegségben szenvedő Vaskői Zsoltikáért fogtak össze.
A 12 éves Zsolti talpraesett, vidám, örökmozgó kisfiú, aki imádja a sportot, főként a focit. Ikertestvérével, Gergővel szökőnapon születtek, mindketten a rimaszombati U12-es utánpótláscsapat tagjai.
Zsolti azonban egy éve súlyos betegséggel küzd, kórházban fekszik, és az elmúlt hónapban csontvelő-átültetésen esett át.
A fiú szívszorító, ugyanakkor küzdelmes és reményt adó történetéről az édesanyja, Ildikó számolt be.
Elmondta, hogy
Zsoltinál egy éve karácsonykor vettek észre egy borsószem nagyságú duzzanatot a nyakán,
amiről kezdetben az orvosok sem tudták, hogy mitől alakult ki. Januárban antibiotikumot írtak elő neki, amitől Zsolti belázasodott, majd kórházba került, ahol infúziót kapott. Amikor a nyirokcsomó elkezdett begyulladni, akkor már sejtették, hogy rosszindulatú daganatról van szó, ezért az onkológiára küldték a fiút. A kivizsgálás után úgy döntöttek, hogy ki kell szedni a csomót és elküldték szövettani vizsgálatra. A félévi bizonyítványosztás napján operálták, majd kemoterápiás kezelést alkalmaztak, de Zsolti szervezete rosszul reagált, és nagyfokú tüdőgyulladást kapott – emlékszik vissza az édesanyja.
A diagnózis lesújtó volt: megállapították, hogy
a nyirokrák, vagy más néven a limfóma egyik gyors lefolyású és legagresszívebb (ALCL) típusa támadta meg
a fehérvérsejtjeit (más néven a limfocitákat – innét származik a betegség neve is). Február végén már nagyon rossz állapotban feküdt Besztercebányán, egyik betegség hozta maga után a másikat. Leállt a tüdeje, ezért el kellett altatni, és annyira legyengült a szervezete, hogy csak kevesen bíztak a felépülésében. Az orvosok és a nővérkék már-már elbúcsúztak tőle, s több alkalommal is közölték a szüleivel, nem biztos, hogy túléli az elkövetkező napokat. Ildikó elérzékenyülve idézi fel, hogy Zsoltika sokáig mozdulatlan volt, szinte a kezét sem bírta felemelni.
De nem adta fel.
Annak ellenére, hogy gyakorlatilag fél évig életveszélyes állapotban volt, az állapota lassan javulni kezdett, ráadásul úgy, hogy közben a csontritkulás miatt még medencecsonttörést is szenvedett. A kórházat fél év után, júliusban hagyhatta el először, akkor még hordágyon, fekvő betegként, de augusztusban, amikor újból hazaengedték két napra, már a saját lábára tudott állni, és megtanult újból járni. Az egy csoda volt, amikor láttuk a tolókocsiból felállni, alig hittünk a szemünknek.
mesélte meghatódottan az édesanya, aki mindvégig hitt a fia felépülésében.
A megfelelő kezelés érdekében Zsoltit áthelyezték a pozsonyi gyermekkórházba (NÚDCH). Az intézmény szakorvosai folyamatosan konzultáltak egy bécsi professzorral, és arra jutottak, hogy a legnagyobb esély akkor mutatkozik a limfóma kiújulásának elkerülésére, ha a fiún csontvelő-átültetést hajtanak végre. Az átültetés előtt kemoterápiával kellett lecsökkenteni a saját sejtjeinek számát, hogy a szervezet az újakat befogadhassa. A transzplantáció novemberben sikeresen megtörtént, a donor Zsoltika ikertestvére, Gergő volt.
Kisebb komplikációk felléptek ugyan, de ha minden jól megy, Zsolti az új évben már hazajöhet. Sok gyógyszert fog kapni, ami az immunrendszerét is erősíti és tíznaponta kell ellenőrzésre, vérvételre járnia Pozsonyba. Közösségbe viszont további 7-8 hónapig nem mehet, reményei szerint ősztől folytathatná az iskolát, ami már nagyon hiányzik neki.
A rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola pedagógusai és tanulói kupakgyűjtő kampányt indítottak, hogy segítsenek Zsoltinak, aki az iskola 7. a osztályos diákja. Az intézmény elhatározta, hogy a kupakgyűjtésből befolyó összeggel támogatják Zsoltit és családját. A gyűjtésbe bekapcsolódtak a város további iskolái, számos egyéb intézmény, valamint a cserkészek is. Rengeteg kupak érkezett az egész régióból, sőt a járáson kívülről is. A válogatást eleinte a felső tagozatos diákok végezték, majd a tanárok folytatták, akik az online órák után válogatták és zsákolták a kupakokat.
A nagyszabású gyűjtésnek köszönhetően egészen elképesztő mennyiség jött össze,
több mint 2,6 tonna, ami 300 kupakkal teli zsáknak felel meg.
A zsákokat karácsony előtt egy héttel szállították el a besztercebányai gyűjtőhelyre.
Mivel sokan más módon, anyagilag is szerették volna támogatni a bátor fiút a betegséggel vívott harcában, egy transzparens számlát nyitottak, amelyre szintén várják a nagylelkű felajánlásokat, tetszőleges összegű utalásokat.
Mostanáig mintegy 350 magánszemély adakozott,
aminek köszönhetően több mint 10 ezer euró gyűlt össze. Ez nagy segítséget jelenthet a kezelések további költségeihez.
Szerettük volna, hogy érezze, mellette állunk, és sokan gondolnak rá. Nagyon örülünk, hogy jól sikerült a gyűjtés, és szorítunk neki, hogy egészséges legyen, leküzdje a betegséget, és minél hamarább visszatérjen közénk“ – üzente Zimányi Zsófia osztályfőnök, aki elmondta azt is, hogy az osztálytársak telefonon tartják a kapcsolatot Zsoltival, karácsonyra pedig egy focilabdát küldenek neki, amit aláírt az egész osztály.
„Minden kedves szónak és gesztusnak örülünk.
Rengeteg szeretetet és biztatást kapunk az emberektől, ami nagyon sok erőt ad. Tudom és érzem, hogy Zsoltika meg fog gyógyulni. Minden reggel ezért imádkozom“ – tette hozzá az édesanya.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/52. számában.
