Egy valóra vált álom
A Felső-Bodrogköz 32 községe közül egyelőre csupán hatnak van falu- vagy tájháza. Legutóbb az 1200 lélekszámú Battyánban nyitotta meg kapuját a tájház, amelyet a helyi aktív közösségnek élettel is sikerült megtöltenie.
A hat éven át tartó külső és belső felújítási munkálatok lényeges részét befejezve, a működési engedélyek birtokában október végén azért szerették volna átadni az épületet rendeltetésének, hogy A Szakkör foglalkozásait az idei évadban már a tájházban tarthassák. A battyáni asszonyok immár harmadik éve kapcsolódnak be a Nemzeti Művelődési Intézet Kárpát-medence-szerte nagy népszerűségnek örvendő programjába. Második hónapja heti rendszerességgel gyűlnek össze a tájház tágas helyiségeiben, hogy elsajátítsák a papírfonás, a gyertyaöntés és a bútorfestés fortélyait. Igazán méltó, patinás népi környezetben, tisztelegve eleink tudása előtt váltják valóra régi álmukat.
A már megérdemelt nyugdíjas éveit ereje teljében megélő Kocsis Mária, a helyi Csemadok alapszervezet elnöke elárulta lapunknak, hogy jó pár éve merült fel először az ötlet, mi lenne, ha a falu két legöregebb házának egyikét megvenné az alapszervezet? Elsődlegesen az enyészettől megmentve, a jövő nemzedékeinek is meg szerették volna mutatni a régi korok tanúját, másrészt azt gondolták, kiváló hagyományőrző közösségi térként továbbra is működhetne. Egy olyan hely kialakításán kezdtek el gondolkodni, ahol a régmúlt idők értékei találkoznának a jövő generációival is.
Az önkormányzat támogatásával a Csemadok alapszervezet 2018-ban megvásárolhatott egy akkor nagyjából százéves, lakott, jó állapotban lévő tornácos parasztházat. Az egykori tulajdonostól megtudtam, hogy a ház 1926-ban, tehát édesanyja születésekor is állt már. Kislányként a szüleivel, a nagyszüleivel és testvérével osztozott a három helyiségen. A ’80-as évek elején költözött el onnan, miután férjhez ment, s most örül annak, hogy a gyermekkori emlékeit őrző ház méltó sorsra jutott. Biztos abban, hogy a csemadokosok jó gazdaként a ház minden szegletét megbecsülik majd, és gondját viselik.
Lelki szemeik előtt persze nemcsak a régmúltat idéző használati tárgyakkal berendezett tisztaszoba, a nagyszoba és a konyha jelentek meg, hanem a rájuk váró sok munkához erőt adó jövőkép is. Látni vélték azt a gazdag közösségi életet és összetartást is, ami a házban megvalósulhat. Abban biztosak voltak, hogy nem csupán egy kiállítótermet akarnak létrehozni, amit ünnepnapokon megnyitnak az érdeklődő közönségnek. Egy élő tájházzal szerették volna megajándékozni közösségüket, amelyben együtt sajátíthatják el a régmúlt mesterségeit, vagy akár korunk újabb kézműves tevékenységeinek is hódolhatnak, süthetnek, főzhetnek, beszélgethetnek. Az a lényeg, hogy a házban mindenki minőségi időt tölthessen el a barátaival.
Szerencsésnek tartják magukat a battyáni csemadokosok, mert évtizedek óta kiváló az együttműködés a község vezetőségével. Az éveken át tartó felújítási munkálatok elvégzésében hathatós segítséget kaptak az önkormányzattól. Hálával és köszönettel tartoznak a testület anyagi és erkölcsi támogatásáért és minden segítő kéz munkájáért. Sokan szabadidejüket nem sajnálva, kalákában dolgozva tettek azért, hogy mindannyian büszkék lehessenek a végeredményre. Aki betér a tájházukba, mindezek tudatában duplán csodálhatja összetartozásukat, azt a közösségi erőt, amely nagyapáink idején még sok bodrogközi faluban természetes volt, de ma már nagyítóval kell keresni.
A felújítás során a megrongálódott falakat kijavították, új padlót kaptak a helyiségek. A vízelvezető csatornarendszer is új, de szerencsére a tetőfödém kiváló állapotban volt. A tornácon a tartógerendákat újakra cserélték, tavasszal a faszerkezet további részeit is megújítják. A téli hónapokat kihasználják a korlát és a mennyezeti csipkés rész léceinek kezelésére, festésére. Remélik, hogy március 15-ét már a tájház teljes szépségében ünnepelhetik meg.
A tisztaszoba bútorzatát és a szövőszéket a faluba 40 évvel ezelőtt Ruttkáról beköltöző családtól kapták. Novemberben Cigándon, a bodrogközi tájházak első találkozóján, az ottani múzeumporta igazgatónője jelezte, hogy évente két alkalommal meglátogatja őket egy néprajzosokból álló szakmai csoport, amely bármiben szívesen segítségükre van. Ezt a lehetőséget áldásnak tartották a battyániak és rögtön meg is hívták a szakembereket a tájházba.
Alapos tudásuknak és hozzáértésüknek köszönhető, hogy sikerült összerakniuk a szövőszéket, és nyilvánvalóvá váltak annak hiányosságai. Ezeket szerencsére könnyen tudták orvosolni, mivel a páros alkatrészek egy-egy hiányzó darabját a meglévők alapján egy ügyes asztalosmester ki tudta esztergálni. A néprajzkutatók a nap végén bevallották: nagy öröm volt számukra, hogy tudtak segíteni, ugyanis legnagyobb meglepetésükre a battyáni tájházban látott szövőszék típussal több évtizedes munkásságuk során még nem találkoztak. A helyiekkel beszélgetve nyilvánvalóvá vált számukra, hogy ennek oka a származási helyében keresendő, ugyanis szlovák vidékről, Zsolna megyéből került a bodrogközi magyar faluba.
