Egy perbetei találkozás emléke
Egy személyes vonatkozással kezdeném. Lacza János nagyapám 1879-ben Perbetén született, abban a faluban, ahol jelenleg is nagyon sok Lacza vezeték nevű személy lakik és a családi legendárium szerint a mi felmenőink már a korábbi évszázadokban is itt éltek. Sajnos én csak ritkán fordultam meg ebben a ma 2600 lakosú faluban, pedig lehet, hogy távoli rokonaimmal is találkozhattam volna.
Volt viszont egy emlékezetes látogatásom Perbetén 1969 tavaszán. Én már prágai egyetemista voltam és Borvák József barátom, aki éppen érettségi előtt állt az érsekújvári gimnáziumban, meghívott magukhoz, hogy talán én majd eloszlatom azt a családi aggodalmat, amely amiatt támadt, hogy ő is Prágában szeretné folytatni egyetemi tanulmányait. Mivel virágvasárnap volt, a családdal együtt én is a katolikus templomba mentem a misére, amely nagyon szép volt és különösen a sok hívő tette még meghittebbé.
A finom ebéd után következett az én nehéz feladatom. Jóska édesanyja sok kérdést tett fel nekem Prágáról és az ottani körülményekről, elsősorban a kollégiumi szállásról. Barátom Magdolna nővére sem lelkesedett túlságosan az öccse választásáért, nyilván jól sejtve, hogy ebben nekem is volt némi szerepem. Azt hiszem sikerült őket megnyugtatnom, és elmondhatom, hogy a következő években ugyanabban a prágai kollégiumban laktunk a belvárosban, közel a Károly Egyetem TTK kémiai központi épületéhez. Jóska 1974-ben biokémikusként végzett, és évtizedeken át a vírusok anyagcseréjével foglalkozott, az 1980-as években pedig az akkoriban különösen aktuális témára, az AIDS kórokozójának, a HIV-vírusnak a tulajdonságaira összpontosította a figyelmét. Eredményei alapján meghívást kapott az USA-ba is, ahol több évig sikeres kutatásokat folytatott, majd visszatért Pozsonyba, ahol felesége, Irén és két kisfia már nagyon várta. Irénről azt kell tudni, hogy egyike volt azoknak, akik a Comenius Egyetemen magyar-matematika szakon végeztek és ő a pozsonyi Duna utcai magyar alapiskolában és gimnáziumban tanított. Ezt a kombinációt Turczel Lajos (1917–2007) kiemelkedő irodalomtudós és Znám István (1935–1993) nemzetközi hírű matematikus, egyetemi tanár ötlötte ki, de sajnos nem lett hosszú életű, mivel bebizonyosodott, hogy a legtöbb hallgató számára ez a szakpárosítás nehezen összeegyeztethető.
Az évek során ugyan különböző helyekre vetett bennünket a sors, de az internet jóvoltából a villámposta segítségével szinte másnaponként leveleket váltottunk és így tudtuk, hogy ki mivel foglalkozik éppen.
Sajnos Attila halála óta (már egy kisbolygó viseli a nevét az égen) ezek a levélváltások megritkultak. A minap azonban Jóska egy szomorú levelet küldött, amelyben közölte, hogy Magdolna nővére elhunyt.
Ő hét évvel volt idősebb öccsénél, 1943. augusztus 20-án született és a komáromi kórházban hunyt el 2025. július 22-én szerettei körében. Mint megtudtam a Csemadok perbetei alapszervezetének évtizedeken aktív tagja volt férjével, Ottóval, aki a komáromi hajógyárban dolgozott és a tanoncokat is oktatta. Magdolna a perbetei Árvalányhaj népdalkör tagjaként sok helyen énekelt. Ottó fia a Brünni Agrártudományi Egyetemen szőlészet szakon végzett, két fia – Magdolna unokái – ugyancsak mérnöki diplomát szereztek. Magdolnát július 26-án helyezik örök nyugalomra a perbetei temetőben.
