Egy páratlan konferenciasorozat - KÉPEKKEL
Az idén 22. évfolyamába lépett Nemzetközi Vámbéry Konferenciának a sok erénye mellett van egy szembetűnő sajátossága: ez az egyetlen magyar nyelvű, Kelet-kutatással foglalkozó szakmai fórum, amelyet ráadásul az anyaországon kívül rendeznek meg.
Az idei konferencia múlt hét csütörtökön kezdődött Dunaszerdahelyen, Vámbéry Ármin szobrának megkoszorúzásával. Ünnepi beszédében Madaras László régész örömét fejezte ki, hogy Dunaszerdahely méltósággal és szeretettel, rendszeresen megemlékezik a város neves alakjáról. Kifejtette, hogy Vámbéry tisztában volt a nyelvi és az etnikai rokonság közti lényeges különbségekkel, és mint mondta, jobban és behatóbban kellene foglalkozni Vámbéry őstörténeti munkálkodásával, mert ez a kutatása a mai napig nem kapta meg a kellő figyelmet.
Bevezetőjében Hodossy Gyula, a Vámbéry Polgári Társulás igazgatója kitért arra, hogy Vámbéry Ármin kultuszát közel 30 éve kezdték építeni Dunaszerdahelyen, bár ő személyesen már a '80-as években hallott az orientalistáról, amikor kezébe került Hazai György Vámbéryről szóló munkája.
A tér elnevezésének egyébként az a „pikantériája”, hogy '89 novembere után, amikor elkergettük a kommunista hatalom nagjait, mint afféle rendszerváltó figura, én is a képviselő-testületbe kerültem. Azt javasoltam, hogy a szovjet utcaneveket, térneveket, iskolaneveket azonnal szüntessük meg és végre állítsuk vissza a rendet. Amikor a végén rákérdeztem, hogy sikerült-e, azt a választ kaptam, hogy igen, Gyula, minden szovjet név lekerült, Vámbéry is. Az akkori képviselők ugyanis azt gondolták, hogy ő is valamilyen szovjet tábornok lehetett, ha róla itt tér van elnevezve. Úgyhogy a következő képviselő-testületi ülésen vissza kellett csinálni, mondván, itt valami félreértés történt. Ekkor jutott eszembe, ha Vámbéryt ennyire nem ismerik, akkor tenni kell valamit. Azt gondoltam és gondolom ma is, hogy Vámbéry Ármin szellemi öröksége mindenki számára nagyon fontos – mesélte el az előzményeket Hodossy Gyula.
Dobrovits Mihály turkológus segítségével sikerült tudományos alapokra helyezni a Vámbéry-kutatást Dunaszerdahelyen, és megszervezték az első konferenciát. Keller László az említett kötet ismertetése során elmondta, a 18. kötet megjelenése környékén megemlítette a konferencia nagykorúvá válását, ami lényegében egy példátlan sikersorozat egy ilyen városban és ilyen közösséggel. Azonban nem jöhetett volna létre mindez, ha nincs Hodossy Gyula, szögezte le.
– A másik oldala a történetnek pedig az, hogy gyakorlatilag eljutott a konferencia arra a szintre, amikor szakmai szempontok alapján válogatnunk kell az előadók közül. Nyilván ez egy nyitott közösség, hiszen az egész tudományos kollégiumnak az a lényege, hogy Vámbéry munkásságán keresztül közelítsük meg az orientalisztikát, a turkológiát, az iranisztikát, az arabisztikát, a mai modern arab és török országok aktuálpolitikáját, de ha nem tudjuk tovább bővíteni a konferencia napjainak a számát, akkor minőségi szelektálást kell végeznünk.
– Az is nagy eredménye a Vámbéry konferenciáknak és a róluk megjelent összefoglaló köteteknek, hogy bár vitatkozunk egymással, az elmúlt 25 évben soha egyetlen egy alkalommal sem éreztem irigységet, rosszindulatot, vagy extrém esetben gyűlöletet ebben a közösségben. Egytől egyig érvelhetnék cikkek megállapításai mellett, vagy azokkal szemben, de ha valamit igazán ajánlani szeretnék, akkor az a kötet második fele, mert a mindennapjainkról szól. Tanuljunk belőle, és akkor bizonyára úgy tudjuk kezelni a mindennapi híreket, hogy az igazat, vagy legalábbis annak valamiféle leképeződését látjuk majd benne – sommázott Keller.
A kötet szerkesztője, Dobrovits Mihály előszavában azt írja, hogy megkíséreltek olyan témákat körüljárni, ami Vámbéryt ma érdekelhetné, legyen szó az avarok régészetéről, vagy a török gyártású Bayraktar drónokról.
Az idei rendezvény abban kétségtelenül különbözött a korábbiaktól, hogy jóval többen jelentkeztek, ráadásul olyanok is, akikkel korábban nem találkozhattak a szervezők. Arra nincs lehetőségem, hogy részletesen szóljak az egyes előadásokról, már csak azért sem, mert mindegyik a maga módján nagyon érdekes kérdésekre kereste a választ, illetve olyan tényekkel gyarapította a hallgatóság ismereteit, amelyekről korábban nem hallhatott, legyen szó a magyar őstörténetről, az avar régészeti leletekről vagy éppen a modern török próza magyar fordításairól.
Laikusként nyilván elsősorban olyan előadásokat tudok kiemelni, amelyek a magyarok és a Kelet kapcsolatait az egyéni sorsok alakulásának szemszögéből vizsgálták.
Sárközy Miklós iranista előadását említeném elsőként, amelyben magáról a rendezvény névadójáról, Vámbéry Árminról, illetve kiterjedt rokonságáról hallhattunk eddig nem ismert tényeket és összefüggéseket. A téma egyszerre meglepő és újabb kutatásokra is ösztönöz, hiszen eddig úgy tudtuk, hogy a nagy tudósról már minden fontos életrajzi adatot közzétettek. Dobrovits Mihály turkológus, aki egyébként a kezdetektől meghatározó alakja a Vámbéry konferenciáknak, a névadó külföldi megítélésének alakulásáról beszélt, amely az elmúlt évszázadban meglehetősen hullámzó volt, de úgy tűnik, hogy egyre pozitívabban változik.
A Kelet iránt érdeklődő magyarok között olyanok is voltak, akikről legfeljebb csak nagyon szűk körben tudtak, de most két előadás is reflektorfénybe állította őket.
Elsőként az Egy karrier Vámbéry Ármin árnyékában: Elek Jónás, vagyis Ömer Feridún kalandos élete című nagyon érdekes összefoglaló előadást említem. A történet hőse már csak azért is érdekes lehet számunkra, mert tájaink szülötte: Hontfüzesgyarmaton látta meg a napvilágot. Ő az Oszmán Birodalomba kerülve figyelemfelkeltő pályát futott be, és egyebek mellett Vörösmarty Mihály Szózat című költeményét is törökre fordította. Erről az érdekes és eddig nem különösebben ismert emberről Duba Ernő, a Csemadok Lévai Területi Választmányának titkára és Fodor Gábor orientalista beszélt.
A rendezvényen először közreműködő előadók elsősorban a saját kutatási területekkel kapcsolatos kérdésekről beszéltek. Ezek nyelvészeti, vallástörténeti, régészeti témákat, a kereszténység és az iszlám közötti – gyakran antagonisztikus – kapcsolatokat érintettek. Több előadó az iszlám világ jelenlegi helyzetét, a közel-keleti konfliktusok hátterét, a szunniták és a síiták sajátos kapcsolatát igyekezett közelebb hozni a hallgatókhoz. Minderről a különböző tévé- és internetes csatornákról ismert szakemberek – N. Rózsa Erzsébet, Kovács Attila, Tüskés László – beszéltek. Híven a konferencia jelzőjéhez („nemzetközi”) több külföldi előadó is lehetőséget kapott. Név szerint Michael Knüppel professzort említeném, aki a legutóbbi Vámbéry-díj kitüntetettje. A nagy új játék című angol nyelvű előadásában Vámbéry Ármin geostratégiai elemzésének időszerűségéről beszélt.
Péntek délután két díj átadására is sor került. Elsőként Hájos Zoltán polgármester nyújtotta át Dobrovits Mihály turkológusnak a város díszpolgári címét, amelyet ugyan már hónapokkal korábban megszavazott a dunaszerdahelyi önkormányzat és hagyományosan a Szent György Napok alkalmával adnak át ünnepélyes keretek között, azonban azon a rendezvényen a díjazott egészségi okok miatt nem tudott részt venni.
„Sárközy Miklós Vámbéry Ármin életének, családjának és munkásságának számos eddig ismeretlen mozzanatát tárta fel és adta ki cikkeiben. Nemcsak kutatta ezeket a témákat, de évről évre beszámolt konferenciáinkon. Dunaszerdahely városának és a több mint 20 éve működő Vámbéry Ármin Polgári Társulásnak nagy szolgálatokat tett Sárközy Miklós, így már évekkel ezelőtt felmerült, hogy a Tanár úr tudományos munkásságának elismeréséül a társulás Vámbéry Ármin-díjjal honorálja azokat az érdemeket, melyeket az iranisztika és Vámbéry életének és munkásságának kutatásában elért” – állt a díjazott méltatásában.
Megjelent a Magyar7 2024/43. számában.
