Egy megbecsült rajzszakos művész-tanár
Bevallom, kicsit irigykedve néztem néhai alma materemben tett látogatásom során a magukat az alkotás flowjának átadó elsőéves gimnazistákat. Arra gondoltam, milyen szerencsésnek éreztem volna magam, ha a nyolcvanas évek derekán az akkor kötelezően választható tantárgyak keretén belül gyakorlati művészeti oktatás is lett volna.
Dobos Gábor, a királyhelmeci gimnázium igazgatója örül, hogy hosszú idő után végre szakember taníthatja a rajzot a nyolcéves gimnázium alsó évfolyamaiban. Éveken át azért volt nehéz tanárt találni, mert az órák száma nem lett volna elég egy teljes állás betöltésére. A helyi művészeti iskolában tanító szakember pedig óraadó tanárként szintén nem tudta volna időben összeegyeztetni a két helyen való oktatást. Sőt, örülhetnek az alkotást, tervezgetést szerető tinik is, hiszen, ha a gimnáziumi négy év során választható szakosodásukban a dizájn és művészet-menedzsmentet választják, igazán kiváló szakember foglalkozik velük, immár második éve.
– Amikor lehetőség nyílt tizenöt évvel ezelőtt arra, hogy a klasszikus gimnáziumi képzés kiegészítéseként az iskola kidolgozzon egy saját, egyedi oktatási programot, éltünk a lehetőséggel – mondja Dobos Gábor, a királyhelmeci gimnázium igazgatója. Ennek keretén belül a diákok pluszban olyan gyakorlati tantárgyakat is felvehetnek, amelyek hasznukra válnak az egyetemi továbbtanulás vagy a munkaerőpiacon való érvényesülés során. Miután a szakemberek felügyelete és tanácsadása mellett kidolgozott tantervet az iskolatanács elfogadta, a megye oktatáspolitikai illetékesei is jóváhagyták.
A pillérek egyike a közgazdaságtan és a vállalkozás-menedzsment, a másik az informatika és a legújabb technológiák, a harmadik a gyógyszerészet és orvostechnológia. A negyedik pillér keretén belül első évfolyamban van a dizájn és művészet-menedzsmenet, amit most már Éliás Ádám szaktanár oktat, és amire a továbbiakban a rendezvényszervezés és a grafikai tervezés is épül. Minden év végén eldöntheti a diák, vajon marad-e az első évben megválasztott szakirányában. Tiszteletben tartják, hogy a diák érdeklődése a gimnázium 4 éve során változhat, ezért szabad átjárást biztosítanak a szakok között.
Egy kiállítás keretén belül diáktársaiknak is megmutatják a szakmunka eredményeként megszülető tárgyakat, alkotásokat. Mindenképpen érdekes színfoltja lett ez a valaha megszokott, klasszikus gimnáziumi oktatásnak.
Az új szakember, Éliás Ádám rajzoktatási módszerei mód felett lekötik a kisgimisek figyelmét.
Az igazgató azért is örül különösen Ádám megjelenésének, mert vallja, minden tantárgyat akkor lehet igazán élvezni, ha a tudást szakképzett tanártól sajátíthatja el a diák, legyen szó akár a rajzról is. Dobos Gábor hiszi és vallja, hogy a jó és igazán hiteles motivációhoz szükséges a tantárgy szakértelme és lelkes szeretete.
A rajzot, illetve a gimnáziumi dizájnt eddig, számos hazai iskolához hasonlóan képesítés nélküli, hobbiból lelkesen alkotó, művészetkedvelők tanították. Az igazgató örül, hogy a szaktanár idecsalogatásával végre valóra válhatott régi álma, és Ádám a tavalyi próbaéve alatt nem csalódott a diákokban.
A sok pozitív visszajelzést, inspirációt követően arra a közös elhatározásra jutottak, hogy továbbra is folytatják az együttműködést. A diákok igazán szerencsésnek érezhetik magukat, hogy élesszemű, a tehetségüket felfedező és arra külön figyelmet, időt áldozó művésztanárral alkothatnak, aki év végén kiállítást is szervezett munkáikból az iskolában, fontosnak tartja, hogy kiállításokra menjen velük, vagy éppen az iskolán belüli kreatív terek kialakítását is közösen találják ki. Jelenleg éppen a kémiai tanterem falait festik ki egy grafiti megoldással.
Jómagam is így ismerkedtem meg vele, nagyjából tíz évvel ezelőtt: elvarázsoltak különleges mázai, és amíg eldöntöttem, melyik kis tálkáját választom, szóba elegyedtünk. Akkoriban, a kassai Márai gimi művészeti tagozatán leérettségizve az Eperjesi Egyetem rajztanár hallgatójaként teltek évei, majd azt az álmát, hogy szobrászművész lehessen a budapesti MOME-n lediplomázva váltotta valóra, pár évvel ezelőtt. Vizsolyban találta meg a szívéhez közeli takaros kis művészportát, amin a kerámiaműhelyét felépíthette.
Csütörtökönként a 80 kilométerre lévő Királyhelmec felé veszi az irányt, ahol egy napba sűrítve minden rajz- és dizájnórát letanít délutánig.
Én ez utóbbira toppantam be hozzá, néhai alma materem egyik emeleti, napfényben úszó kis műhelyébe. A diákok javában vágták, ragasztották a hullámkartont az aznapi feladathoz, hogy térben leképezve, sajátságos módon adják vissza a gázmaszkból, egy vasúti sín darabjából, egy üvegből és egy függönydarabból álló absztrakt látvány kompozícióját. Ez a kilenc elsős gimnazista azon túl, hogy még egymással is ismerkedik, az eddigi néhány szakórát alapul véve tömören csak annyit tudott egyhangúan elmondani első benyomásként, hogy örülnek az iskola nyújtotta lehetőségnek, tetszik nekik a dizajn tantárgy.
A tavalyi csoportokkal is nagy élvezettel dolgozott, de úgy tűnik neki, hogy ebben az idei első éves gimis csapatban sok tehetséges, kiváló képességű, ügyes diák gyűlt össze. Annyi érdekességet elárult még a művész, hogy bár elvégezte a rajztanári szakot, úgy érezte, nem igazán fogja hasznát venni, nem akart kifejezetten tanítani. De így, hogy ezt a megüresedett, pontosabban évek óta be nem töltött királyhelmeci szaktanári állást felajánlották neki, nem bánja, hogy belekóstolt.
A tanári közösségben is nagyon jól érzi magát, a diákokkal is gond nélkül meg tudja találni a közös hangot és kifejezetten örül a tanári létéből eredő új tapasztalatainak.
Megjelent a Magyar7 2023/40. számában.
