Egy gazdag életút Jedlik Ányos falujában. Interjú Kantár Évával

Hogyan érzi ezt Kantár Éva, a Csemadok idei Életműdíjas kitüntettje?

Hát, igen a fiataljaink már nem is sejtik, hogy hajdanán minek a rövidítése volt ez a szó: Csemadok! De nem is kell tudniuk, csak jöjjenek minél nagyobb számban közénk, és vigyék tovább a fáklyát!

És jönnek?

Hál’ istennek, igen, szinte minden magyarok által lakott településen akadnak olyanok, akik hívják őket. Így volt ez a múltban is. Ezt irigylik tőlünk a szlovákok, hogy mindig, minden körülmények között képesek voltunk és vagyunk megtartani, ápolni a kultúránkat, hagyományainkat, nemzeti ünnepeinket, megmaradásunk biztosítékait.

Hozzáteszem, hogy mindezt kis közösségeket alkotva tesszük, a Csemadok pedig összetartó erőt jelent. Amíg léteznek ezek a helyi kis közösségek, énekkarok, néptánc- és hagyományőrző csoportok, irodalmi és honismereti körök, addig létezünk mi is. 

A Csemadok-életműdíjjal bekerült a halhatatlan csemadokosok társaságába, ahol többek között olyan személyiségek foglalnak helyet, mint Sidó Zoltán, Bajnok István, Bauer Győző, Záhorszky Elemér, Szabó Rezső, Dobos László, Vas Ottó és sorolhatnám. Mit jelent ez az elismerés az ön számára?

Nagyon nagy megtiszteltetés számomra a díj, amellyel a szlovákiai magyar kultúra szolgálatában eltöltött többéves munkát szokták elismerni. Ezek szerint valamit letettem én is az asztalra. Külön öröm számomra, hogy Szímő község hírnevét is öregbítem vele a Felvidéken, velem együtt az itt élő magyarokat is kitüntették. 

Az ön életműve tipikus példája a tevékeny, sokoldalú lokálpatrióta felvidéki személyiségnek, aki magyar pedagógusként, népművelőként és Csemadok-vezetőként is helytállt, és még a helyi politizálásba is belekóstolt. A neve Szímőn fogalom, tevékenysége túlnő a község határán. Hogy bírja mindezt energiával?

Az iskolában a pedagógusi munkámat gyermekszínjátszással, citeraoktatással igyekeztem gazdagítani. Létrehoztam az Almácska gyermek- és folklórcsoportot, rovásíró szakkört vezettem, táncházakat szerveztem. Hagyománnyá váltak a nemzeti ünnepeink évfordulóján tartott iskolai ünnepségek is, valamint az évente rendezett Égig érő fa mesemondó versenyünk is. Fontos célom volt a gyerekek magyarságtudatának az ápolása.

Népművelőként, önkormányzati képviselőként a községben elsősorban a falu szülöttje, Jedlik Ányos hagyományának ápolásában szorgoskodtam.

Úgy érzem, sikerült méltó emléket állítani Szímőn a nagy magyar fizikusnak: erről árulkodik az emléktábla az iskola falán, számtalan kiállítás, emlékszoba a Jedlik-házban, Jedlik Emlékbizottság, a Szímői JÁTársaság létrehozása, szoborállítás, kiadványok megjelentetése. Közben a helyi magyar iskola is felvette Jedlik Ányos nevét. A fiatalokat és a tanulókat igyekeztem rávenni arra, hogy ápoljuk közösen nagy szülöttünk emlékét a rendszeresen megtartott Jedlik Ányos Természettudományi Versenyen való részvétellel.

Szímő messze földön híres arról, hogy harangzúgással kezdődnek a nemzeti ünnepeinkről való megemlékezések.

Az ünnepeinket, március 15-ét, a kitelepítettek és az összetartozás emléknapját, Szent István ünnepét, az aradi vértanúk és az ’56-os magyar forradalom emléknapját a kopjafák és a millenniumi harangláb előtt tartjuk a Csemadok, az iskola, a cserkészek és az MKP közös szervezésében.

Mióta Csemadok-elnök a faluban?

1986 telén Pénzes István iskolaigazgatótól vettem át a Csemadok-alapszervezet elnöki tisztét. A mai napig tartó megbízatásom 1998-tól kiegészült az érsekújvári területi választmányi és 2003-tól az országos választmányi tagságommal, 2016-ban pedig megválasztottak járási elnöknek. Jól ismerem a járás 32 alapszervezetét, és településenként tudom, ki miben jó. A köbölkútiak 10 éven keresztül otthont adtak a Járási Duna Menti Fesztiválnak, előtte a szőgyéni akácosban és Kéménden tartottuk a járási dal- és táncünnepélyeket. Garamkövesd a Gyurcsó-napokról, Párkány a Balassi-napokról, Érsekújvár a Czuczor Gergely-napokról, a nagykériek a táncházaikról, a nánaiak és a kisújfalusiak a színjátszóikról, a bényiek a kurta szoknyás népviseleti találkozóikról, Tardoskedd két népzenei együtteséről, Kürt a legrégebbi kórusáról a járásban, a kamocsaiak kiállításaikról ismertek. Besenyő a szüreti ünnepségeiről, Udvard történelmi klubestjeiről híres.

De említhetném Kicsindet, Muzslát, Szalkát, Bélát, Kisgyarmatot, Baracskát, Szőgyént, Andódot is. Valamennyi községben aktív Csemadok-szervezet működik saját népművészeti csoporttal. 

Fotó:  Archívum

És persze ott van a szülőfaluja, Szímő. 

Alapszervezetünk gazdag tevékenységét tizenkét kötetes krónika dokumentálja. Erről tanúskodik egy általam szerkesztett kiadvány is: Szímői Csemadok 70 éve címmel. A helyi Rozmaring népdalkörrel és a citeraegyüttessel több alkalommal képviseltük a Felvidéket a Kárpát-medencei Ifjúsági Kulturális Fesztiválon Lendván, Kolozsáron, Szabadkán, Székelyudvarhelyen, valamint a Kecskeméti Folklórfesztiválon. Gyakori résztvevőjeként az Egri Ködellik és a Mátra Fesztiválnak a Kóta Aranypáva Nagydíj tulajdonosai lettünk. Ezenkívül még számos versenynek voltunk sikeres résztvevői, és több ezüst és arany minősítést kaptunk. Dalcsokrainkat három hanghordozón örökítettük meg. Közösen látogatjuk az országos citeratalálkozókat. 1983-tól szervezem a Vág Parti Randevút, tavaly már a 36. évfordulóját ünnepeltük, bár közben Vág Menti Találkozóra módosult a neve. Főleg a népművészet kap teret, a testvértelepülésekről és az egész járásból jönnek fellépő csoportok. Az irodalom is fontos szerepet tölt be tevékenységünkben. Kétkötetes író fiam, Kantár Csaba emlékét őrizve a Levédia Körrel közösen évente megrendezzük a Fiatal Írók és Alkotók Találkozóját és egy-egy arra érdemes fiatalnak átadjuk a KCS ifjúsági alkotói díjat. Írásaikat gyűjteményes kötetben jelentetjük meg.

A Kantár Éva-életmű nem záródik le a mostani Életműdíjjal, ha jól sejtem. Milyen tervei vannak a jövőt tekintve?

Nagyon örülnék, ha a gyermekek köréből felújíthatnánk a fiatalok citeraegyüttesét, és új tagokkal bővülne a népdalkörünk. A mozgás örömének fejlesztését a gyermekeknél pedig abban látnám, ha megalkothatnánk egy gyermeknéptánccsoportot azon tagjaink segítségével, akik részt vettek ilyen jellegű továbbképzésen. Jó lenne, ha számíthatnánk azokra is, akiknek szervezetünkben tapasztalatuk van a nagy hagyományokkal bíró színjátszásban, ha folytatódna a történet egy gyermek- vagy ifjúsági csoport létrehozásával. Erre biztatnám pedagógusainkat és egykori színjátszóinkat. Szeretném, ha gyakrabban tudnánk beszélgetésre hozzánk csalogatni hazai íróinkat, művészeinket, bemutatkozásra ösztönözni tehetséges fiataljainkat, és megszervezni egy-egy színházlátogatást vagy kirándulást tagjaink számára