Egy elhivatott óvodapedagógus
A Brunszvik Teréz-díjat az Emberi Erőforrások Minisztériuma adományozza kiemelkedő óvodapedagógusi munkáért, valamint az óvónőképzésben végzett kiemelkedő tevékenység elismeréseként. Az idén Szlovákiából Szabó Edit óvodapedagógus vehette át Budapesten az EMMI rangos szakmai elismerését.
A Szenczi Molnár Albert Óvoda óvodapedagógusa, a szenci Magyar Tanítási Nyelvű Közös Igazgatású Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola tanára, a komáromi Selye János Egyetem Óvó- és Tanítóképző Tanszékének adjunktusa szakmai elismerése, mint mondani szokás, megérdemelt.
Szabó Edit Szencen született, és a mai napig szülővárosában él. Mivel óvónő szeretett volna lenni, és abban az időben még nem volt felsőfokon ilyen jellegű képzés, ezért az érettségi után Léván folytatta a tanulmányait, ahol nevelői szakot végzett. Abban az évben ugyanis nem nyitottak óvodapedagógiát, de később ezt a szakérettségit is megszerezte. 1996-ban végzett a soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskolán, de akkoriban Szlovákiában még nem fogadták el a magyarországi főiskolai végzettséget, ezért tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetemen folytatta, ahol óvodapedagógiából mesterfokú diplomát szerzett. 2001-ben rigorózus vizsgát tett le, majd 2011-ben fejezte be a doktori képzést és szerezte meg a filozófia doktora (PhD) fokozatot.
Mint elmondja, már kicsi korától óvónő szeretett volna lenni. Gyermekkorában nemcsak babákkal játszott, de a szomszéd gyerekeknek is szívesen mesélt, verseket mondott nekik, ringatta, altatta őket.
Mivel ritka az olyan ember, aki már kis korában tudja, mivel szeretne foglalkozni, ezért szerencsés embernek tartja magát, mert az ő esetében ez sikerült. Gyermekkori álma vált valóra, hiszen a hobbija lett a hivatása, ráadásul nemcsak kisgyermekekkel dolgozhat, hanem oktatja is ezt a szakmát, és felkészíti hivatásukra a jövendőbeli óvodapedagógusokat.
2004-től tanít a Selye János Egyetemen, ahol az óvodapedagógia módszertanával foglalkozik, továbbá játékpedagógiát, didaktikát és intézményvezetést oktat.
Elárulja, az egyetemen már a kezdetektől fogva nagy volt az érdeklődés a szak iránt mind a nappali, mind a levelező tagozaton. Ezek a diákok mesterfokon tanítóképző szakon tanulhatnak tovább, és alsó tagozatos pedagógusok lehetnek. Ezzel a szakkal tehát el lehet helyezkedni óvodában, különböző nevelési intézményekben, iskolai klubokban, kollégiumban, de akár bébiszitterként is foglalkozhatnak gyerekekkel. Az itt szerzett ismereteket később akár a saját gyermekük nevelésénél is fel tudják használni.
Szlovákiában 2008-tól van érvényben az óvodai állami oktatási program, amely azóta többször változott. Az aktuális óvodai program 2016-ban látott napvilágot.
Ennek alapján egy központilag meghatározott követelményrendszert állítanak fel a gyermekeknek, amelyet az óvodáskor befejeztéig el kell érniük. Az óvodapedagógusok ebből készítik el a helyi óvodai programjukat. Az óvodák ismertetik a szülőkkel az intézményük sajátosságait, azt, hogy az alapkövetelményekkel szemben milyen többletet kínálnak, meghatározhatják az irányultságot (hagyományőrző, mozgásfejlesztő, egészséges életmódot követő, környezetvédő stb.).
Szabó Edit szerint ma nagyobb módszertani szabadságuk van az óvodapedagógusoknak, mint amikor ő kezdte a pályáját.
Akkor sokkal kötöttebb volt a rendszer, és jobban meghatározták az óvodai foglalkozások jellegét, míg napjainkban jellemzően több innovatív módszert lehet alkalmazni.
Mitől válik valaki jó óvodapedagógussá? Szabó Edit szerint az illetőnek elsősorban éreznie kell, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni. A többi megtanulható.
Ha ezt ösztönösen érzi valaki, és a vágy elhivatottsággal párosul, akkor ezen az úton kell elindulni. Van, aki a kisebb gyermekekkel szeret dolgozni, más inkább a nagyobbakkal, ezért lényeges, hogy az illető érezze és tudja, milyen korosztállyal szeretne foglalkozni. Ha ez az alap megvan, akkor már el tud indulni a szakmai fejlődés útján.
Szabó Edit egész pályafutása során különösen fontosnak tartotta a szakmai fejlődést.
Az SZMPSZ nagyon sok képzést hozott Magyarországról Szlovákiába, és Szabó Edit mindegyikre jelentkezett, amely az óvodapedagógiát érintette. Habár nem járt értük „papír”, őt ez nem érdekelte, mivel fejlődni akart a szakmájában. Amikor a felsőfokú végzettségét megszerezte, abban az időben ez még nem volt követelmény, hiszen az óvodában ma is elfogadott a középfokú végzettség.
Ennek ellenére belekezdett a tanulmányokba, és máig fontosnak tartja a folyamatos fejlődést, tehát a részvételt különböző képzéseken, önképzéseken, módszertani anyagok tanulmányozásában. Fontosnak tartja, hogy mindig többet tudjon adni a gyerekeknek, hogy megkapják a maximumot az óvodában. Mindemellett modern színpadi tánccsoportot is vezetett a gyerekeknek. Mivel ő maga is szívesen mozog, táncol, gyalogol, tornázik, és ez a munkájában is megjelent. Szívesen készít játékos-táncos koreográfiákat a gyermekekkel.
Szabó Edit hangsúlyozta,
az óvodában nem tanítani kell, hanem meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a gyermeknek legyen lehetősége tevékenykedni, tapasztalatot szerezni, és ezeket bővíteni.
Nagyban az óvodapedagógus kezében van, hogy ezeket a feltételeket hogyan alakítja ki. Nem mindegy, hogy a pedagógus határozza meg a gyerme-keknek, mit csináljanak, vagy megbeszéli azt velük. Szabó Edit a gyermekek ötleteire is építi saját oktató-nevelő terveit, és ez szerinte így kerek. A gyermek ilyenkor érzi, hogy a felnőtt elfogadja, és fontos számára a véleménye, ezáltal pedig gyönyörűen folyik a munka. Egyúttal kiemeli, a siker alapja, hogy az anyanyelvén tanuljon az ember.
Megjelent a Magyar7 2021/26. számában.
