Egy életmű esszenciája
Életem és a régészet címmel, az izsai Kelemantia – Római Kori és Néprajzi Múzeumban szeptember 19-én nyílt meg a nyolcvanéves Ratimorsky Piroska életmű-kiállítása, amely ékes példája a komáromi Duna Menti Múzeum és a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Régészeti Tanszéke szoros együttműködésének. A rendezvény megvalósulását Izsa község is támogatta, hiszen a jeles régész munkásságával jelentős mértékben hozzájárult az izsai Leányvár, a volt római erőd területén végzett kutatások sikeréhez.
A pályája során több szakmai díjjal elismert szakember életéről, munkásságáról és eredményeiről szóló, tíz panelen bemutatott, magyar és szlovák nyelvű szövegekkel ellátott kiállítás először a nyár végén, a komáromi Újvár kaszárnyaépületében volt látható. Piroskát az újabb helyszínhez – ahol október 31-ig tekinthetők meg a panelek és az általa feltárt múltidéző kincsek – nemcsak szakmai, hanem baráti szálak is fűzik. Nyugdíjasként is szívesen időzik Leányváron, illetve Izsán; ahogy köszöntőjében Domin István polgármester fogalmazott, Piroska néni hozzátartozik Izsa-Leányvárhoz, mint anya a gyermekéhez, vagy Nap a Holdhoz.
A tárlatanyagot, illetve az ünnepelt munkásságát magyar nyelven Paterka Pál, a Duna Menti Múzeum igazgatója, szlovák nyelven pedig Stanislava Bende Gogová, a Nyitrai KFE Bölcsészettudományi Kara Régészeti Tanszékének docense mutatta be. A kiállítás novemberben a társszervező nyitrai egyetem régészeti tanszékén lesz látható. A nyolcvanéves jubiláns tisztelőinek és barátainak elárulta, jó egészségének az a titka, hogy sokat tartózkodott a friss levegőn és fizikai munkát is végzett.
Mi minden látható a kiállításon? Külön-külön panel „szól” a régész családi hátteréről, az általa mindig szívesen látogatott izsai Leányvár, a volt római erőd, továbbá a Hetény kataszterében és más Nyitra megyei helyszíneken végzett feltárásairól, valamint a „tollal írt régészetéről”, vagyis a publikációiról. A kiállításról nem hiányoznak a volt kollégák és tanítványok kedves visszaemlékezései sem.
„Apám a csehországi Zlínben, a Baťa cipőgyárban dolgozott. Annak köszönhetően, hogy kérvényezte áthelyezését a gyár érsekújvári részlegére, megismerkedett anyámmal, egy budapesti mozdonyvezető lányával. 1943-ban házasodtak össze, én pedig a légi bombázások idején, 1944. augusztus 3-án születtem Érsekújvárott, Priska Kolářová néven. A háború után a kelet-csehországi Náchod városában telepedtünk le. Anyám, sajnos, egyáltalán nem beszélt csehül, ezért később Komáromba költöztünk, ahol apám a hajógyárban talált munkát. Édesanyám 1972-ben, 49 éves korában váratlanul elhunyt, így én vettem át a helyét testvéreim gondozásában. Pozsonyi tanulmányaim alatt férjhez mentem, majd férjemmel, Jánossal két lányunk született: Sylvia és Janka” – olvasható a családjáról szóló vallomásában.
Ratimorsky Piroska 1961-ben kitüntetéssel érettségizett Komáromban, s Az ókori világ hét csodája című kiadvány hatására döntött a régészet mellett. A brünni Masaryk Egyetemen 1961–1965-ben Őskor szakon végzett, 1974-től pedig a Duna Menti Múzeum (DMM) munkatársaként távúton régészetet hallgatott a pozsonyi Comenius Egyetemen. 1965-től 1991-ig volt a DMM munkatársa.
Több csehországi és magyarországi, valamint komáromi járásbeli ásatáson vett részt. 1976-ban sikerrel védte meg A hetényi kelta temető című diplomamunkáját. 1994-ben új fejezet kezdődött az életében, amikor oktatni kezdett a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem elődjének számító Pedagógiai Főiskolán, ahol több kollégájával együtt 1996-ban sikerült megalapítaniuk a régészeti tanszéket. Előadóként az őskori művészetre, az őskori kultúrák vallási képzeteire, Pannonia történetére és a muzeológiára fókuszáló kurzusokat, illetve régészeti szemináriumokat tartott. 1995-től 2001-ig minden nyáron régészeti gyakorlatot vezetett a diákok számára az Izsa – Leányvár lelőhelyen. Az oktatáson kívül a tanszék könyvtárának vezetői funkcióját is ellátta.
Saját bevallása szerint legjelentősebb tudományos teljesítményének a hetényi kelta temető régészeti feltárását, valamint a múzeum egykori és új, állandó régészeti kiállításainak (A Duna mente őstörténete, illetve Komárom és környéke történeti fejlődése az őskortól a 10. századig) az összeállítását tartja. 1993-ban részt vett a Római kőtár – Kőszobrászati emlékek a császárkorból című kiállítás szervezésében a komáromi erődrendszer VI. bástyájában. Ezért a munkájáért 1994-ben megkapta a Pamiatky a múzeá folyóirat díját, maga a kiállítás pedig Europa Nostra-díjban részesült.
Peter Romsauer, a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézete szaktekintélye nem csupán szaktudását, hanem emberi tulajdonságait is nagyra értékelte. „Piroska a szerénységéről és áldozatkészségéről volt ismert. Előzékenységét és segítőkészségét kollégái és diákjai is nagyra értékelték. Ezek a tulajdonságok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a tanszéken jó hangulat uralkodott, és személye ösztönzően hatott mindazokra, akiknek lehetőségük nyílt vele dolgozni”.
