Egy egyszemélyes intézmény Kassán – Havasi Péter 75. születésnapjára
Fogalmam sincs, mikor találkoztam vele először. Ahogy a legtöbb meghatározó ember, egyszer csak belépett az életembe, s azóta is meghatározó része maradt. Több ezer kilométert utaztam a társaságában, amelynek mindig egy közös célja volt, a szlovákiai magyarság jövője. Ott voltunk az Egressy Béni Országos Fesztivál alapításánál, s együtt éltük át annak eddigi 25 évét. De hosszú évekig elkísért a hangja a Pátria Rádióban is, ahol a kassai eseményekről adott számot, s a kétezres évek elején megalapította a Hernád Könyvkiadót is, benne a Kassai Figyelővel, amelynek a munkatársa lehettem, hisz én képviselhettem Gömört a lapban. Havasi Péter, az egyszemélyes kassai intézmény ma ünnepli a 75. születésnapját. Isten éltesse köztünk még sokáig!
A száraz életrajzi adatok: Havasi Péter. 1950. február 11-én, Kassán született, hétgyermekes család második gyermekeként. Egyik bátyja Hvasi József operaénekes, a kassai Állami Opera meghatározó tagja. A kassai magyar gimnáziumban érettségizett 1968-ban, majd rövid ideig a kassai postahivatalban dolgozott, később a Városi Kultúra és Pihenőpark programszervezője, aztán pedig a Thália Színház szervező titkára lett.
Újságírói tevékenységét 1971-ben kezdte el Pozsonyban, a Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztőségében. 1976-ban visszaköltözött szülővárosába, Kassára, ahol a Járási Művelődési Központban dolgozott, mint szakelőadó. Rendkívüli színházi érdeklődésének eredményeként 1976-ban a Csemadok Kassai Városi Szervezete mellett helyi középiskolásokból és egyetemista diákokból Pinceszínpad néven színjátszó együttest alapított.
Legendás, formabontó, országos hírű előadások színhelye volt a Pinceszínpad. Tizenhat éven keresztül együttesével jelentős sikereket ért el, háromszor nyerte el a szlovákiai magyar színjátszók országos versenye, a komáromi Jókai Napok fődíját. Két ízben dramaturgiai díjjal jutalmazták az általa szerkesztett műsorokért. Színjátszó együttesével több ízben sikeresen szerepelt hazai és külföldi fesztiválokon is.
A turócszentmártoni Scénická žatva nemzetközi színjátszó fesztiválon Havasi Péter rendezőt a Szlovák Amatőr Színjátszók Szövetsége Fejérpataky-BelopotockýGáspár- emlékéremmel tüntette ki, amit az év legjelentősebb színházi alkotásáért adományoznak. Időközben 1989 nyarán társrendezője volt az első felvidéki Szabad-Téri Színház produkciójának, melynek Móricz Zsigmond Úri-muri című előadásait Zselízen több mint ötezer néző tekintette meg.
Az előadás főszerepét Galán Géza alakította. 1995-ben munkahelyet változtatott, a Szlovák Rádió magyar adásának kassai szerkesztőségében vállalt munkát, s visszatért az újságírói pályára. Nyugdíjba vonulásáig a Pátria Rádióban dolgozott, amelynek jelenleg is külső munkatársa.
2003-ban megalapította Kassán a Hernád Magyar Lap- és Könyvkiadót, ahol a Kassai Figyelő társadalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője lett. Ez az egyetlen magyar nyelven megjelenő nyomtatott lap az egész keleti régióban. Tevékenységéért, a város jó hírének öregbítéséért 2010-ben megkapta Kassa Főpolgármesterének díját, 2011-ben a Magyar Újságírók Szövetségének Aranytoll díjában részesült, 2013-ban Áder János Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta neki, 2015-ben pedig a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Szüllő Géza-díjában részesült. Havasi Péter kritikusként, illetve zsűritagként szinte megalakulása óta jelen van az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon.
Sőt felújította a Pinceszínpad tevékenységét is, amely 2017-ben elsőként a Mit tudjátok ti? című Karády Katalin-esttel jelentkeztek, Varga Lívia, fia, ifj. Havasi Péter és Jakab Zoltán közreműködésével. Ezt követte ifj. Havasi Péter Őrjárat című előadói estje.
Majd következett Eva Ensler Vagina monológok című publicisztikai dokumentumjátéka Krausz Tímea és a füleki Zsákszínház két tagja, Bódi Andrea és Gyetvai Viktória szereplésével. Repertoárjukból nem hiányzott a kabaré sem. Mit csinál ma este kisasszony? című, Jakab Zoltán dalaira épült zenés kabaréműsorukban egy sor fiatal tehetség kapott lehetőséget próbára tenni színészi képességét, ének- és tánctudását. Havasi Péter szerzői kabaréjának szereplői: Dúl Denissza, Hencz Viktória, Jakab Zoltán, Kázsmér Gyula, Mártha Eszter és Matu Karolina voltak. Ezt követően Csehov Leánykérés című egyfelvonásos tréfájára esett a Pinceszínpad választása – tudhattuk meg Mázik István laudációjából 2018-ban, amikor Havasi Péter átvehette annak a fesztiválnak az életműdíját, amely nélküle sose jött volna létre. De a színkör később is működött, 2022-ben Milka Zemková Gyalog a mennyországba című monodrámájával a Jókai Napokon is szerepeltek.
Valószínűleg mi is a Pódium Színjátszó Társaság valamelyik ülésén (hihetetlen, de még ilyen is volt!) a múlt század kilencvenes éveinek végén, amikor elhatároztuk egy új országos fesztivál létrehozását, amely a falusi színjátszókat próbálta helyzetbe hozni.
Az első fesztivál Királyhelmecen ugyan megbukott, de szerencsére Szepsiben Boda Ferenc és csapata átvállalta a fesztivált, amely tavaly elérkezett a 25. évfolyamához. S ez a 25 év elválaszthatatlanul összekötött minket. Péter zsűritagként, én pedig többnyire szervezőként próbáltam szolgálni a fesztivál ügyét, közben rendületlenül jártuk az országot Nagyfödémestől Egyházgellén, Ipolynyéken, Tornalján és Tornagörgőn át egészen Királyhelmecig. Sok ezer kilométert tettünk meg a kocsiján, s ezek közül is a legemlékezetesebbek közé tartozik a nagyfödémesi esztrádfesztivál, amely egyfajta előválogatója volt a szepsi fesztiválnak. Emlékszem, évekig a pécsi Szentgyörgyi Miklós társaságában zsűriztünk, értékeltük a látott előadásokat, mígnem utóbbi immár névadója lett a fesztiválnak. Az első szepsi fesztiválon a legnagyobb megrökönyödésemre jómagam lehettem a zsűrielnök (természetesen Péter mellett, míg a zsűri harmadik tagja a Szentgyörgyi Miklóshoz hasonlóan bántóan korán eltávozott Dusza István volt), ahogy együtt zsűriztünk a tavalyi jubileumi 25. fesztiválon is. Közben sok ezer kilométert tettünk meg együtt (s néha egymás nélkül), hogy reményt öntsünk az egyre inkább hitét vesztett, s halódó mozgalomba. De együtt dolgozhattunk a Kassai Figyelőnél is, amelyet a Gál Sándor szerkesztette Kassai Napló kimúlása után hozott létre teljesen reménytelen helyzetben, s amely a mai napig működik. Az általa működtetett Hernád Könyvkiadó nemcsak a lapot, hanem könyvek (köztük) naptárok egész sorát adta ki, de Márai Sándor, Mécs László és más kassai alkotók munkáit is.
A kiadó jelentette meg a zsidó származású Yehuda Lahav visszaemlékezéseit is, amelynek egyik társfordítója lehettem.
Havasi Péter sok-sok, a közösség érdekében végzett munkája mellett mégis a lányaira és fiára a legbüszkébb, utóbbi hivatalosan is továbbvitte apja színház iránti rajongását, elvégezte a pozsonyi színművészetit és ma a Déryné Társulat oszlopos tagjaként járja Magyarország és a magyarlakta határon túli települések kultúrházait, de játszott a kassai Thália Színházban és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban is.
Havasi Péter sosem tartozott azok közé, aki nyilvános elismerést várt volna a munkájáért. Csak tette, amit tennie kellett, mégpedig nem középiskolás fokon. Köszönet érte!
