Écsi Gyöngyi, a lelkek gazdagítója

Feldolgozta újabb népi bábjátékát és jövendő zeneterapeutaként a Pécsi Tudományegyetemre szánt záródolgozatát. Vallja, hogy amikor Isten valamit elvesz, ad is helyette valamit.

– Az elmúlt hónapokban megváltoztak a korábbi terveim, de nem bánom, mert a világjárványból is sokféle tanulságot vonhatunk le.

Hetényi református gyülekezetünk legidősebb tagjaival felidéztük a háborús éveket, amikor a gyakori bombázás miatt ki sem tehették a lábukat otthonról, üresek voltak a boltok, ám azt az időszakot is túlélték.

Régi barátaink, a dél-amerikai magyarok számára a népszerű videókommunikációs eszköz, a Zoom segítségével megtartott istentiszteleteket vezettünk be, amelyekre kéthetente Buenos Airesből, New Yorkból, Budapestről is rákapcsolódtak az érdeklődők. Az ott élők sokkal nagyobb bajban vannak, mint mi, hiszen a szigorú intézkedések miatt már fél éve a szomszéd utcába sem mehetnek át, szünetel a rokonok közti kapcsolattartás. Ilyen helyzetben hittel, reménnyel, új erővel kellett felvérteznünk őket, s ez nagyon szép megtapasztalás volt – mondta a közelmúlt szolgálatáról Écsi Gyöngyi.

A budapesti Magyarság Háza részéről jött a felkérés, hogy online mondjak fel néhány mesét, amelyeket feltettek az internetes oldalukra. Majd a Várkert bazár munkatársaitól is hasonló, de nehezebb feladatot kaptam: szabadtéri mesefelvételeket kértek tőlem. Azok elkészítésében a férjem és a filmvágást e célból megtanuló lányom segített. Örültem, hogy a bábos előadásaim után újra „csak” mondhattam a meséket, aminek megvan a sajátos varázsa.

A járványhelyzet másik hozadékaként, értékmentés céljából Kátai Zoltán énekmondóval együtt feljátszottak CD-re egy gyönyörű, zoboralji balladákat tartalmazó zenei anyagot, amelynek címe Virágom, véled elmegyek.

A koboz- és lantmuzsikával kísért énekek felvételét Kátai Szombathely melletti házában készítették, mert a megromlott egészségi állapota miatt nem tudott kimozdulni onnan.

A pályázati támogatásnak köszönhetően néhány hónap múlva jelenik meg az album, amelynek terjesztéséről még folynak az egyeztetések.

Écsi Gyöngyire is illik a mondás, hogy jó pap holtig tanul, hiszen sokrétű munkássága mellett arra is szakított időt, hogy zeneterapeutának készüljön.

– A kényszerű otthonmaradás alatt még egy nagyszerű dolgot sikerült megcsinálnom. A szeptemberi záróvizsgáim előtt elkészítettem és a Pécsi Tudományegyetemen már le is adtam a záródolgozatomat. Kétéves posztgraduális képzés keretében nagy élvezettel művészetterápiát tanultam, és zeneterapeuta leszek. Ez a szép hivatás főleg Szlovákiában, de még Magyarországon is nagyon gyerekcipőben jár. Pedig

Ez esetben nem verbálisan, szóval, hanem zenével kommunikálunk egymással. Így másként fogalmazhatók meg azok a gondolatok, amelyek az emberi tudat mélyén lapulnak és kikívánkoznak. A szó ugyanis bezár és lezár, míg a zene felszabadít. A most tanultakat a hitoktatásban és a kórusvezetői tevékenységemben is nagyszerűen tudom majd használni, s ezenkívül akár idős- és gyermekotthonokban is segíthetem a pszichiáter munkáját.

Közel négy éve van napirenden a Kováts Marcell népzenésszel közösen játszott, A világ kenyere című előadásuk, amellyel a 10. Kútfeszten is nagy sikert arattak. Ahogy a családok apraja-nagyja, ő is nagyon szereti, és sokfelé elvitte ezt a produkciót. A már futó öt és éppen beindult hatodik előadás után 2021 februárjában Kaposváron szeretné bemutatni A molnár kutyái című, újabb bábos meseelőadást.

– Hiszem, hogy a bábok segítségével sokkal mélyebb mondanivalót közvetíthetek, mint amit azok nélkül elmondanék. A saját tapasztalataim alapján vallom, hogy amikor Isten valamit elvesz, helyette ad is valamit. A kesergés helyett mindig arra kell összpontosítanunk, hogy éppen milyen csodálatos dolgokat ad. A tavaszi karantén alatt például sokan különféle készségeiket, képességeiket fejlesztették, amire korábban nem volt idejük, vagy éppen új kedvtelést, esetleg újabb levelezőpartnereket találtak maguknak.

A visszahúzódás és az alázat tehát az embert nem lesújtja, hanem inkább felemeli, miközben továbbra is sokat kell imádkoznunk. 

Megjelent a Magyar7 2020/38. heti számában.