Dunaszerdahely évszázadai
Dunaszerdahely első írásos említésének 770. évfordulója kapcsán egész éves rendezvényfolyammal ünnepel a város. Ennek egyik kicsúcsosodása volt november végén a Csallóközi Múzeumban megrendezett Dunaszerdahely évszázadai című várostörténeti konferencia.
A rendezvénynek otthont adó intézmény és a Nagyszombat Megye Önkormányzata által szervezett esemény nem csupán a szűkebb szakmát, hanem a szélesebb közönséget is vonzotta. Sokaknak nem is jutott ülőhely, ami nem véletlen, mivel a hat előadó valóban érdekes témákat vonultatott fel.
Nyitó beszédében Nagy Iván etnológus, a múzeum igazgatója mutatott rá, hogy a város nagyon komolyan veszi a 770. évfordulót, s ezt a programok sokasága és minősége is bizonyítja.
Mindehhez a múzeum (a kisebb előadások mellett) a legutóbb egy várostörténeti konferenciával is hozzájárult. A konferencia levezető elnökének szerepét Berényi József megyei alelnök örömmel vállalta. Nagy Iván hangsúlyozta, hogy a megye és a város anyagi és erkölcsi támogatása nélkül nyilván nem valósulhatott volna meg a rendezvény, ezért köszönetét is kifejezte.
Mint mondta, a városról már sok mindent tudunk, de még mindig van egy csomó fehér folt, amire keresik a válaszokat, és ezek sokszor összetettebb problémák, mint ahogy gondolnánk.
Berényi József felvezetésként három dolgot említett. Elsőként elmesélte, hogy amikor a szlovák kollégáival beszélgetett a városról, azok mindig elcsodálkoztak, hogy „csupán” 22-23 ezer lakosa van, hiszen Komárom mellett a felvidéki magyarság egyik központjáról van szó.
Ez azonban bizonyítja a város jelentőségét, befolyását akár szlovákiai viszonylatban is, mondhatnánk, kicsi a bors, de erős. Másodikként egy szlovák egyetemi iskolatársát hozta fel példaként Zsolnáról, aki nem mert egyedül Dunaszerdahelyre autózni, ugyanis a kilencvenes évek elejei közhangulattól és a propagandától megrémülve félt, hogy bántani fogják. Természetesen semmi baja nem lett és rögvest meg is változott benne a déli régiókról kialakult kép. A harmadik történet már szomorúbb, ugyanis Kornfeld Tiborral sokat beszélgetett arról, hogy az egykor a városban fontos szerepet betöltő zsidó közösség eltűnt, jobban mondva elhurcolták.
– Egyik közösségnek sem garantált a túlélése, és ezért emlékeznünk kell minden olyan kulturális és társadalmi jelenségre, ami életünkben fontos, mert a jövő egyikünk számára sem biztosított. Ez valahol a mi kezünkben van, valahol nem. Amilyen most a nemzetközi helyzet, látjuk, hogy befolyásunk rá nagyon csekély. A szomszédunkban egy háború zajlik, és ki tudja, mi lehet belőle, hiszen Európa már beleszaladt két világháborúba, és emiatt a zsidó közösség gyakorlatilag Dunaszerdahelyről is eltűnt – mondta a konferenciát levezető elnök.
Nagy Iván első előadóként kapta vissza a szót. Előadásában a 14. századba repítette vissza a hallgatóságot, ugyanis Pókatelke, illetve a Pókatelekiek birtokrészeinek hajdani földrajzi neveiről tudhattunk meg érdekes összefüggéseket. Pókatelek ma Dunaszerdahelynek a szerves és fontos része, s bár már nem szokták emlegetni, régen ez volt a „fészke” a híres Szomoroknak és Pókatelekieknek, akik a Kondé család ősei voltak.
1854-ig Pókatelke (később Újfaluként nevezték) önálló település volt és régen ott volt a templomos és a vásáros központ. Nagy Iván három 14. századi oklevelet mutatott be, amelyekből kiderül, hogy akkoriban határbejárásokat tartottak, s így a korabeli dűlőnevekről is van ismeretanyagunk. A dűlőnevek egy része a nevekben és nemzetségekben is tovább hagyományozódott, így ezek évszázadokig is fennmaradhattak, sőt néhány közülük a 21. században is használatos.
Csiba Balázs történész a középkori nemesi családokról és a helyi jogviszonyokról beszélt. Példaként felhozta, hogy 1447-ben az akkori pozsonyi várnagy, Temesközy Bálint zálogjogon megszerzett 14 szerdahelyi jobbágytelket, amelyekről azt „mondta” a parancslevél, hogy az teljes egészében a király tulajdona. Ezt persze a szerdahelyi nemesek nem hagyták annyiban. Az előadásból az is kiderült, hogy Nemesszeg Szerdahelynek az a szeglete volt, ahol egykoron nemesek laktak, és a Nemesszegi név is így jöhetett létre.
Nagy Attila helytörténész a Pázmány Zoltán családjához kötődő regeszták (az egykor okiratok mellé készített tájékoztató segédletek) mentén mutatta be azt a folyamatot, hogy milyen aprólékos munkával lehet ezekből a dokumentumokból adatokat „kinyerni”, rekonstruálni.
Ez a munka nagyon aprólékos odafigyelést igényel, és sok esetben akár fárasztó vagy unalmas is lehet, de mindenképpen szükséges ahhoz, hogy összeálljon a teljes kép. Sok esetben egy-egy ilyen információ nem sokat mond, de amikor puzzle-szerűen összeállnak ezek az adatok, akkor a helytörténész számára megéri a fáradságos munka, hiszen új összefüggésekre jön rá, esetleg olyan felfedezéseket tesz, amelyek az addigi feltételezéseit már tényszerűen alátámasztják, vagy éppen cáfolják. Nagy Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy nagyon jók a levéltáraink, és most már nagyon sok adat online is rendelkezésünkre áll Magyarországon és Szlovákiában is, így tehát lényegesen könnyebb kutatni. Ugyanez érvényes az egyházi, plébániai levéltárakra és a kataszterekre is.
Darnai Zsolt történész a tűzrendészet és a szervezett tűzoltás fejlődéséről beszélt. Berényi József még az előadás előtt megjegyezte, hogy jelenleg 4000 regisztrált tagja van a Dunaszerdahelyi járás önkéntes tűzoltó szervezeteinek, s ezzel a legnépesebb az országban. Az előadótól megtudhattuk, 1861. június 10-én a Sárga kastély tetőszerkezete is lángra kapott, azonban az épületet sikerült megmenteni, s voltaképpen ennek is köszönhető, hogy ezt a konferenciát itt tudták megrendezni. Az önkéntes tűzoltó szervezeteknek nagy hagyománya van a járásban, az első szervezett tűzoltó csoport már 1864-ben megbízást kapott Dunaszerdahelyen, az első önkéntes tűzoltó egylet alapszabály-tervezetét pedig 1874-ben fogadták el. A konferencián jelen lévő Tovaryš Krisztián, Balony polgármestere az előadást követően önzetlen gesztusként három tűzoltósisakot – köztük egy közel 130 éveset – adományozott a Csallóközi Múzeumnak.
Szekeres Kovács Judit, a Vágsellyei Levéltár vezetője archív fotók segítségével mutatta be a dunaszerdahelyi zsidó hitközség egykori épületeit, amelyeket sajnos a 20. században leromboltak. Az előadást követően Schwartz József, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség vezetője bejelentette, hogy Nagyszombat megye anyagi támogatásával, illetve a Csallóközi Múzeum együttműködésével emlékszobát hoznak létre a város egykori zsidó lakosainak tiszteletére.
Vajda Barnabás történész, a Selye János Egyetem docense a szocializmus éveibe kalauzolt bennünket. Konkrét példákon mutatta be, hogy egy város vezetése akár az épületek és (mű)emlékek lerombolásával, illetve újak megépítésével mennyire befolyásolhatja egy-egy közösség helyi emlékezetét és kollektív tudatát.
Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere zárszavában úgy fogalmazott, a konferenciával nyomot hagytak az utókor számára.
– Nem áll szándékunkban lerombolni vagy eltüntetni azt a keveset, ami a régi világból számunkra megmaradt. Meg kell őriznünk a múltat, a magyar múltat, a zsidó múltat, a keresztény múltat, mindenkiét, aki hozzátett ehhez a városhoz és értékesebbé varázsolta.
Megjelent a Magyar7 2025/50. számában.
