Dicső múlt, nehéz jelen
Rimaszombat városa idén ünnepli első írásos említésének 750. évfordulóját. Ez alkalomból felvillantunk néhány részletet a város történelméből, illetve ízelítőt adunk a jubileum tiszteletére rendezett kétnapos ünnepség történéseiből is.
A város és környéke már a bronzkortól folyamatosan lakott volt. A ma ismert település magja feltehetően a 11. században alakulhatott ki a Keresztelő Szent János oltalmába ajánlott római katolikus templomnál levő vásárhely körül. Itt szombati napokon rendszeres hetivásárokat tartottak, a város neve is ebből ered. A hagyomány szerint lakossága eredetileg hét községben (Möcsény, Tarnóc, Szabatka, Kurinc, Téhány, Gacs, Istvánfalva, azaz a jelenlegi Tamásfalva) élt és a tatárok pusztításai után költöztek lakóik védettebb helyre. A település tatárjárás előtti történetére vonatkozó források ugyanakkor hiányoznak, mint ahogy az első írásos említést illetően is több kérdés felvetődik.
Az első, bizonyosan Rimaszombatra vonatkozó írásos adat az 1268. évi oklevélben található, amikor már a kalocsai érsek birtokában volt a település.
Az ún. rimai ispánság központja kiváltságos helynek számított, ekkor azonban még „Zumbothel” (azaz Szombathely) néven említik. A kiváltságlevélben a Rima menti aranybányától érkező vendégek (hospesek) jogait és kötelességeit szabályozták. Az aranybányát művelő németek egy része áttelepült a kiváltságjogokat biztosító István kalocsai érsek után Stefansdorfnak (Istvánfalvának) nevezett városrészbe. A két városrészt egy három évvel később kiállított kiváltságlevélen már nem külön-külön, hanem „Rymoazumbota” alakban egy településként jelölik. Hivatalosan tehát ez az 1271-ben kiadott oklevél számít Rimaszombat első írásos említésének, amelynek idén van a 750. évfordulója.
Rimaszombat első városi kiváltságait Károly Róberttől kapta 1335-ben, fél évszázaddal később az ide látogató Zsigmond király megerősítette ezeket, valamint címert is adományozott a városnak.
A belváros utcaszerkezete és négyszögletes főtere az 1506-os tűzvész után alakult ki, amely csaknem teljesen elpusztította a várost. Az újjáépítéshez II. Ulászló nyolcévi adómentességet biztosított. A város sokat szenvedett a portyázó törököktől, akik több évtizedre a közeli szabatkai vízivárban rendezkedtek be. Közben a lakosság nagy része áttért a református hitre.
Rimaszombat jelentősége a 17. században sem csökkent, melyet elsősorban évente nyolcszor tartott vásárainak köszönhetett.
A török uralom alóli felszabadulás után, 1687-ben Kishont megye székhelyévé vált, majd 1747-ben kiváltotta magát jobbágyi kötelezettségei alól és szabad város lett. A 19. században virágzott igazán a település, erejét jól mutatja, hogy az 1848-as forradalom idején Rimaszombat a magyar kormánynak 220 katonából álló sereget és 28 nemzeti gárdistát biztosított. Az Egyesült Protestáns Gimnáziumban olyan neves személyiségek tanultak, mint Mikszáth Kálmán, Holló Barnabás, Pósa Lajos vagy Putra Ede.
Gömör-Kishont vármegye székhelyeként további fejlődés jellemezte a várost és az egész régiót, mígnem az első világháború és azt követő impériumváltás okozott ebben érezhető törést.
A lakosság nemzeti összetétele a második világháború után változott meg, amikor a magyar lakosság egy részét kitelepítették, illetve az iparosítás következtében jelentősen felduzzadt a város lakóinak száma. Rimaszombat fontos élelmiszeripari központ lett, számos gyárral és üzemmel (sörgyár, húsüzem, konzervgyár, cukorgyár, malom, dohánygyár) amelyek többsége azonban a rendszerváltást követően bezárt. A város és az egész járás ekkor került a munkanélküliségi statisztikák élére, és sokaknak sajnos máig ez a tény jut eszébe elsőként Rimaszombat említése kapcsán. Pedig az itt felvázolt rövid történelmi áttekintés is mutatja, hogy van mire büszkének lenniük az itt élőknek.
Rimaszombat első írásos említésének 750. évfordulója alkalmából a múlt héten kétnapos rendezvénysorozatot tartottak a város főterén és az amfiteátrum szabadtéri színpadán. A zenei programok mellett sor került a legszebb erkély és előkert verseny kiértékelésére, valamint a 2021-es Városdíjak átadására. A legmagasabb városi elismerést idén Ladislav Sládek ezredes, második világháborús veterán, Hacsi Attila nyugalmazott újságíró, a Gömöri Hírlap egykori főszerkesztője és Jozef Nociar sportoló, cselgáncsedző kapta meg.
Jozef Šimko, Rimaszombat polgármestere az átadón örömét fejezte ki, hogy a város történetében minden évben feljegyzésre és díjazásra kerülhetnek olyan személyek, akik munkájukkal, eredményeikkel és tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak Rimaszombat gazdasági, kulturális, társadalmi és szellemi fejlődéséhez, gyarapításához, valamint a város hírnevének hazai és külföldi népszerűsítéséhez.
Rigó László alpolgármester ünnepi beszédében rámutatott az elmúlt évek felújításaira és fejlesztéseire, valamint reményét fejezte ki, hogy a nehéz időszak és a gazdasági problémák ellenére sikerül olyan jövőképet kialakítani a városban, amelyben minden generáció megtalálja a számításait.
Megjelent a Magyar7 2021/36. számában.
