Dávid Zsuzsanna kiállítása Pozsonyban
„A mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt” – jelentette ki elkötelezett katolikusként Esterházy János, a felvidéki magyarság mártír politikusa. Esterházy azóta sokat idézett szavai adják annak a vándorkiállításnak a címét is, amely január 18-án nyílt Pozsonyban. A tárlat Dávid Zsuzsanna magyarországi festőművész, képzőművész, tanár Esterházy által ihletett 24 alkotását mutatja be és a Csemadok Rákosi Ernő termében tekinthető meg. A kiállítás megnyitását szentmise előzte meg a ferencesek templomában, amelyet Isten szolgája, gróf Esterházy János boldoggá avatásáért ajánlottak fel.
Sok helyszínen, de főként Alsóbodokon bontakozott ki Esterházy János tisztelete.
– mondta köszöntő beszédében Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora.
A továbbiakban bemutatta a Budapesten született festőművészt, Dávid Zsuzsannát, aki az Eszterházy Károly Főiskolán rajz és vizuális kommunikáció szakon végzett, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen mestertanárként dolgozott. 2018-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán teológiai tanulmányokat folytatott. Szakdolgozata is Esterházyhoz kötődik, a címe: Gróf Esterházy János a szeretet politikusa.
– A mai kiállítás anyaga, a „Mi jelünk a kereszt” akvarellsorozat 2020–2021-ben készült, és Esterházy János életét, mártíriumát és lelki örökségének kibontakozását igyekszik a festészet nyelvén hozzánk is közelebb hozni – mondta Tamás atya hozzáfűzve, Dávid Zsuzsanna 2023 októberétől Petőfi-ösztöndíjasként az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület munkáját segíti. Az egyesület működteti az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontot, illetve támogatja Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatási folyamatát, így nem véletlen, hogy egy-egy képen már a zarándokközpont is feltűnik.
– mondta az atya.
Amikor egy alkalommal a festőművésznek feltették a kérdést, mi lehet Esterházy János életszentségének üzenete, ezt mondta: „Amikor a szakdolgozatom megírására készültem, rengeteget olvastam Esterházy Jánosról, és nagyon megragadott, hogy nemcsak a vér szerinti rokonait tekintette a családjának, hanem a felvidéki magyarságot és a szlovákságot is. Egyfajta táguló családképe volt, a magyarokra úgy tekintett, mint szűkebb családjára, az itt élő más népekre pedig úgy, mint testvérekre, a keresztény Európára pedig nagycsaládként gondolt… Nagyon jó lenne, ha mi magyarok újra barátként gondolnánk egymásra, és az igaz testvért látnánk a másik emberben…”, idézte az atya a festőművész szavait hozzáfűzve, Esterházynak ezt az üzenetét, a magunk védelmét és mások teljes mértékű és keresztényhez méltó megbecsülését terjeszteni fogjuk akkor is, ha széllel szemben kell mennünk.
A tárlat megnyitóján Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, dr. Csámpai Ottó az Esterházy Zarándokközpont igazgatója, Jámbor László Besztrecebánya megyei képviselő és Lencsés Zsolt festőművész, a kiállítás kurátora is jelen volt. Közreműködött Pásztor Ádám gitárművész. A kiállítás egy hónapon át tart nyitva a Csemadok pozsonyi székházában.
A tárlatnyitó során egy előadás is elhangzott Esterházy Jánosról, amelyből megtudhattuk, hogyan is került kapcsolatba Dávid Zsuzsanna Esterházy János életével és mártíromságával, milyen hatással volt rá, illetve mi késztette arra, hogy a jelen kiállítás anyagát elkészítse és Esterházyt válassza szakdolgozata témájául. Amint azt a festőművész elmondta, nagy hatással volt rá az alsóbodoki kápolna megálmodójának és megvalósítójának, Paulisz Boldizsárnak az áldozatos és hittel teli munkája, amelynek eredményeképpen Esterházy János halála után 60 évvel hazatalált és az övéi között lehet, ami számára mindig is a legfontosabb volt. Esterházy alakjában fokozatosan egy Krisztus-követő ember rajzolódott ki előtte, aki már életében nagyon közel került Istenhez, s halála után is értünk munkálkodik, fogalmazott Dávid Zsuzsanna.
– A sötét időkben is meg tudott maradni tiszta lelkiismerettel olyan emberként, aki a legnagyobb szeretetet gyakorolta, az életét adta a barátaiért és az ellenségeiért is. Tudott imádkozni, tudott megbocsátani – tette hozzá az alkotó.
A festőművész ezt az Esterházy Jánost festette meg, őt akarta megmutatni a kiállítással. Azt az embert, aki életének utolsó tizenkét évében a mártír sors vállalásával, Krisztus keresztútjával egyesült. Megmutatni az ő máig tartó emlékezetét, lelki örökségét, ami folyamatosan válik időszerűvé és bontakozik ki.
– Emberi szemmel nézve valóban drámai és tragikus az ő sorsa, a szívvel vagy hittel nézve viszont egy olyan embert látunk, aki az életszentség útjára lépett, és közösségbe került Krisztussal a börtönök zárt világában – fogalmazott Dávid Zsuzsanna hozzátéve, Esterházy János megismerése egy folyamat volt a számára, amely a mai napig tart.
– Én ezt egy személyes kapcsolatként élem meg, amelyben ő is nagyon sokszor megszólít engem. Van, hogy feladatokat is kapok tőle, és nagyon hálás vagyok, mert rajta keresztül a hitemet is megismerhettem, és nagyon sok mindenre tanít engem emberileg is – mondta a festőművész, aki ajándéknak tartja azt is, hogy Petőfi-ösztöndíjasként éppen az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban teljesíthet szolgálatot.
– Esterházy János neve közösségteremtő erővel bír, s hogy keresztény életpéldaként is felmutatható, csak tovább erősíti ezt. Egyfajta kapocs lehet a Felvidékről más nemzetek felé is, hiszen olyan üzenetet tud közvetíteni a mai Európában, amely hitelesen képviseli a béke hangját – zárta Dávid Zsuzsanna.
Megjelent a Magyar7 2024/4.számában.
