Csinálják utána!
A királyhelmeci Műszaki Szakok és Mesterségek Szakközépiskola az idén nyolcadik alkalommal rendezte meg a térség nívós eseményét, a Bodrogköz fodrászát.
A szakmai versenyre a határ mindkét oldaláról benevezhettek a fodrász tanulók, hogy tehetségüket formába öntve és a zsűrit elkápráztatva összemérhessék kézügyességüket, kreativitásukat és fantáziájukat.
A három tagú szakmai zsűri elnöke Horváth Norbert maga is az iskola diákja volt, 2018-ban végzett. Egy környékbeli fodrászatban kezdett el dolgozni.
A próbaidőt követően viszont felmondott. Egy falubeli ismerőse a fővárosban dolgozott, és amikor meglátta annak a fodrászatnak a kirakatában, amelyikbe járt, hogy munkatársat keresnek, szólt Norbinak. A leleszi fiú nem éppen Pozsonyban képzelte el a jövőjét, de amondó volt, nem veszíthet semmit azzal, ha elmegy az állásinterjúra. A főnöknőnek a portfólióján kívül megtetszett a helyben elvégzett próbamunkája is. Norbert szimpatikusnak találta a fiatal csapatot, ezért szívesen csatlakozott hozzájuk.
A pozsonyi bevásárlóközpontban lévő fodrászszalonban eltöltött pár év alatt kellő tapasztalatot szerzett, az elvégzett munkáját tucatnyi társáéval összehasonlítva felmérhette saját értékét.
A Covid ebben a szalonban érte. Talán mindannyian emlékszünk még, hogy a járvány milyen súlyosan érintette a szolgáltatásokat nyújtó vállalkozókat. A kezdeti bő két hónapos bezárást családja körében, a szülőfalujában töltötte. A váratlan bevételkiesést a nyár során főnöke úgy próbálta behozni, hogy a legkeresettebb fodrászát, vagyis őt a kifulladásig leterhelte. Erre pedig felmondással válaszolt Norbert, aki a legnehezebb körülmények között jutott arra az elhatározásra, hogy saját vállalkozásba kezd.
Keresett egy kiadó üzlethelyiséget, és merészen belevágott régi álma megvalósításába. Amikor látta rajtam, hogy elismerően rácsodálkoztam minderre, bólogatva mondta, hogy valóban nem volt könnyű, de hitt abban, hogy neki is sikerülhet.
Elárulta, hogy már diákkorától félretett pénzt, és keresőként az első munkanapjától kezdve tudatosan spórolt. Ennek köszönhetően összegyűjtötte a kezdő tőkéjét, ami a bérleti díjon túl elég volt az eszközbeszerzésre is. A keresztnevével fémjelzett pozsonyi fodrásszalonjában dolgozik immár négy éve. Nagyjából egy év után tudta felvenni az első alkalmazottját, egy nagymihályi fiút. Körülbelül egy éve nagyobb üzlethelyiségre váltott, ekkor egy ukrán és egy pozsonyi hölggyel bővítette csapatát.
– mondja Norbert, aki főnökként is ugyanúgy dolgozik, mint a többiek. Ma már zömében nők a vendégei.
Öröm volt hallgatni lelkesedését, minden szavából éreztem, hogy valóban a fodrászatnak él.
Kilenc évesen én készítettem egy menyasszony hajkoronáját. Rajzolni mindig is szerettem, a kreativitást, a kézügyességet édesanyámtól örököltem, aki szinte a semmiből is képes alkotni valamit. Édesapámnak pedig a céltudatosságot, a kitartást és a precizitást köszönhetem.
A leleszi roma fiú tanárainak igaza lett, tényleg vitte valamire. Önerejéből, szorgalommal és hittel, ami sokak számára lehet követendő példa.
A sztereotípiákat megcáfolva egy bodrogközi büszke magyar roma fiú Pozsonyban valósította meg az álmát. Ez sem lehetetlen!
Megjelent a Magyar7 2025/13. számában.
