Csendes szolgálattévők ünnepe - oklevelet kaptak a párkányi régió sekrestyései és kántorai – KÉPEKKEL
A jubileumi szentév alkalmából bényi Magyarok Nagyasszonya-templomban ünnepi szentmisére került sor, hálaadásként a templomi segítők nélkülözhetetlen munkájáért. A párkányi régió sekrestyéseinek és kántorainak munkájának oklevéllel ismerték el, láthatóvá téve azt a háttérszolgálatot, amelyre a plébániák mindennapi működése épül.
Ők azok, akik szinte észrevétlenül gondoskodnak a liturgiák méltó előkészítéséről, a templom rendjéről, a zenei szolgálatról és a közösségi alkalmak ünnepélyességéről. A jelenlegi mellett a korábban szolgálatot teljesítők is elismerésben részesültek. Bár most ők kaptak oklevelet, a plébániák életét nem kizárólag az ő munkájuk tartja egyben - ugyanilyen nélkülözhetetlenek a takarítók, az oltárdíszítők, a felolvasók és mindazok, akik csendben dolgoznak azért, hogy a liturgiák méltó módon valósuljanak meg.
Az elismerés így nemcsak néhány személy munkájának megbecsülése, hanem jelképes köszönet minden segítőért, akik nap mint nap hozzájárulnak az egyházközségek életéhez. Az okleveleket Viliam Judák nyitrai megyéspüspök adta át, hangsúlyozva, hogy a sokszor láthatatlan szolgálat az egyházmegye számára is kiemelten fontos.
A szentmisét követően a résztvevők a bényi kultúrházban gyülekeztek, ahol Józsa Attila ógyallai esperes atya tartott vetítéssel egybekötött előadást a kántorok és sekrestyések szerteágazó munkájáról, amely olyan elemeket is tartalmaz, amire a hívők általában nem is gondolnak.
Az elismerések átvételekor többen is meghatódtak, a résztvevők örömmel ölelték, üdvözölték egymást, a találkozás és a közös hálaadás bensőséges hangulatot teremtett.
A bényi templom jubileumi évének szervezésekor Farkas Zsolt esperesplébános vetette fel, hogy méltó módon kellene megemlékezni a templomi segítőkről.
– mondta el portálunknak Zsolt atya.
Viliam Judák püspök atya kiemelte, sajnos kevés lehetőségük van e nélkülözhetetlen emberek megbecsülésére, ezért örömmel karolta fel Farkas Zsolt atya kezdeményezését.
– fogalmazott, felidézve Ďurčo Zoltán vikárius atya szavait is: nem lehet szavakkal kifejezni azt a mérhetetlen odafigyelést és áldozatot, amelyet ezek az emberek a szolgálatukba fektetnek.
Az összejövetel agapéval zárult.
