„Csendben vegyülni, lazán elmerülni”
…énekli Levegő című dalában a Jóvilágvan együttes. Az általuk szervezett párkányi fORMA fEST underground fesztivál egyik izgalmas programpontja a természetjárás. Gyetven Melinda biológia-tanár vezetésével a Garam torkolatához indultunk, ahol a Garam csendesen vegyül a Dunába, hogy lazán alámerülve együtt folytassák útjukat.
A torkolat pár kilométeres sétára van a Mária Valéria hídtól. A táj jellegzetesen síkvidéki, árterekkel és holtágakkal. A Garam vizét sok hordalék kíséri, ezért a torkolatnál homok- és kavicspadok alakultak ki, amelyek madarak kedvelt élőhelyei. Nem véletlen, hogy ez a pont a történelem során is fontos volt, már a rómaiak őrtornyokat emeltek a folyók találkozásánál. Maga a torkolat az idők során többször is „vándorolt” a folyószabályozások és a hordaléklerakódás miatt.
Melinda térképekkel, fényképekkel illusztrálva mutatta be a környék különleges élőhelyeit. Elmesélte, hogy 25 éve egy régi esztergomi botanikai kiadvány nyomán kezdte keresni Párkány környékének védett növényeit. Évek munkája, a sok terepjárás tavaly egy könyv kiadásában csúcsosodott ki, szakmai társszerzője egykori tanítványa – Dítě Zsuzsanna botanikus.
A Duna homokján rögtönzött „flóratérképet” készítettünk: papírlapokra ragasztott növényfotókat rendeztünk el, majd próbáltuk azonosítani őket. Csikófark, sóvirág, sallangvirág, homoki nőszirom, borzas szulák, kockás liliom, törpemandula – csak néhány a felsorolt ritkaságok közül. Bár kaptunk hozzá segítséget, bevallom, én magabiztosan mindössze hármat tudtam felismerni.
– A szlovákiai kutatások inkább a Kárpátok élővilágára összpontosítanak, ezért sokszor küzdenünk kell, hogy ezeknek a füves pusztáknak, ártéri réteknek a fontosságát is elismerjék. A régióban harminckét kilométeres körben tizennégy védett terület található: vizes élőhelyek, puszták, domboldalak, erdők, sztyeppék. Ezek a „kis szigetek” rendkívül gazdagok növényfajokban, sokuk megőrzését annak köszönhetjük, hogy a mezőgazdaság nem tudta hasznosítani őket. Különlegesség, hogy a Kovácspataki-hegységben 380 méteres magasságban a bükk az uralkodó, és itt húzódik a fafaj elterjedésének a déli határa.
A torkolat szépséges területén madárfotókat párosítottunk hangfelvételekkel – nem kis derültséget keltve. Csak a szúnyograjok siettették a játék végét; különben még most is ott ülnénk a Garam partján, és hallgatnánk Gyetven Melinda lelkes előadását.
