Csatlakoztam, hogy nő is legyen a Fagyos Kakasok között
Takács Krisztina tanárnő több hónapon keresztül figyelte a párkányi Duna parton a hideg vízben csobbanókat és bosszantotta, hogy egy nő sincs köztük. Két éve vízkeresztkor csatlakozott a Fagyos Kakasok csoportjához. E keresztény ünnep időpontját szinte jelként értelmezte.
Jó ötlet volt a tél kellős közepén csatlakozni?
Csak azt tudtam, hogy a női oldalt akarom képviselni, mert amíg a világban szép számú női „jegesmedve” akad, addig itt Párkányban ez a férfiak kiváltsága volt. Előtte persze konzultáltam Gyetven Miklóssal, a csoport alapítójával, aki ellátott pár tanáccsal. Be kell azonban vallanom, tényleg nem volt a legjobb ötlet januárban kezdeni. Én már a fürdés előtt mártogattam a lábam a hideg vízbe és el is fagyott rendesen. A csoport biztatására azért nyakig merültem a vízbe és rögtön kijöttem.
Valószínűleg jobb a fokozatos szoktatás, de amúgy fejben dől el be merünk-e menni a hideg vízbe. Az a legfontosabb, hogy megtegyük az első lépést.
Az ön belépése után egyre növekedett a nők száma a csoportban.
Igen, fokozatosan egyre többen lettünk, és megosztottuk egymás közt tapasztalatainkat, milyen kis nüánszokat alkalmazva lehet leginkább mérsékelni a sokkhatást, amit a hideg vízben való fürdőzés jelent. Rájöttünk például az egyrészesnél sokkal hasznosabb a kétrészes fürdőruha, mert nem hidegít annyira a vízből való kijövetel után, hogy némelyikünknek jobb, ha kétszer megy be a vízbe – először egy rövid időre, majd másodszorra jó pár percre. Hogy a szervezet se reagál egyformán, aki már megszokta a pár perces tartózkodást a jéghideg vízben, lehet olyan napja, amikor jóval rövidebb ideig bírja. Amúgy pedig a csoporttárssakkal egymást motiváljuk, lelkesítjük, kitartásra biztatjuk. Beszélgetünk és észrevétlenebbül telnek a vízben töltött percek.
Említette, a vízből való kijövetel utáni érzés maga a tömény eufória.
Hidegvizes drognak mondom. A vér elkezd áramlani, az adrenalinszint megemelkedik. Csodálatos érzés.
Mikor kijövünk a vízből még gumipapucsban futkosunk és tornázunk a parton. Csak ezután törölközünk meg és öltözünk fel. A múlt vasárnap például nagyon hideg volt, de mire kijöttünk a vízből kisütött a nap és jól átmelegített.
Hetente látom a közösségi oldalon a Duna partján készült csoportképeket.
Kedvcsinálók. És nem hiába, mert szinte minden hónapra jut egy új csatlakozó. Most januárban a köbölkúti lelkiatya csatlakozott pár cserkésszel. Mondhatom, divatja lett ennek a sportnak. Mi, akik régebb óta télen-nyáron mártózunk érezzük ennek jótékony hatásait. Közülünk senki se beteges, sőt olyan is előfordult, valaki enyhe influenzás tünetekkel jött csobbanni és másnapra már kutya baja se volt. Nem újdonság ez, hiszen a feljegyzések szerint itt Párkányban is gyógyítottak a régi orvosok dunai hidegvizes kúrával.
