Csallóközben is otthon érzi magát az emu
Azok a hölgyek, akik meg szeretnék spórolni a tojásfestést, adjanak a locsolóiknak emutojást, amely alapból gyönyörű zöld színű, és nem kell tovább vesződni vele. Igaz, a kifújásához sporttüdő kell, az Ausztrália címerében szereplő futómadár tojása 8-10 tyúktojást tesz ki.
E sorok írója ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek gyermekévei még az ereje teljében levő szocializmus idejére estek, így a futómadarakról alkotott képét, mivel sem Bátorkeszin, sem Komáromban nem volt állatkert, leginkább a Kengyelfutó gyalogkakukk című amerikai rajzfilm formálta. Struccot először a pozsonyi állatkertben láttam.
A rendszerváltás után, a határok megnyílását követően aztán a futómadarak is utat találtak térségünkbe, hobbi és haszonállatként többen próbálkoztak futómadarak, elsősorban strucc tartásával.
A két méternél magasabbra is megnövő strucc tömege 100-150 kg is lehet, azaz a vágósertésével vetekszik.
A feldolgozás során kevés a hulladék, így húshasznú tartása is gazdaságos. Tojása jó másfél kilogrammos, ami 25 tyúktojást tesz ki, fogságban pedig akár fél évszázadig is elél. A strucc azonban goromba állat, rúgása a lóéhoz hasonlatos, fejre mért csapása pedig akár a koponyát is betörheti.
Ausztrália hivatalos madara, az emu, amely a kontinensnyi ország címerében is szerepel a vörös óriáskenguruval együtt, szintén a struccalakúak rendjébe tartozik.
Afrikai rokona után ő a világ második legnagyobb madara, 150-190 cm magasra nő meg, súlya 30-60 kg. Húsa állítólag a marhahúséval vetekszik, de bőrét és zsírját is feldolgozzák.
Szülőhazájában a nyolcvanas években kezdték farmokon tenyészteni, ezt követően indult meg a nagy emu-expanzió, és a Csallóközben is otthonra lelt.
A csallóközi strucc- és emutartóknak már külön Facebook-csoportja is van, a Gazdasági Állatok Központi Nyilvántartása szerint pedig 378 farm kért regisztrációt futómadarak tartására. Ebből azt gondolhatnánk, strucc nagyhatalom vagyunk, ez a szám azonban csalóka, mert ezek közül nem mindegyik farm aktív.
A nagykeszi illetőségű Viola József más utat választott, nála biztosan senki nem fog emuzsíros kenyeret reggelizni, lila hagymával. A személyszállításban érdekelt vállalkozó autóbuszai Csallóköz-szerte szállítják munkahelyükre a dolgozókat. Emellett mezőgazdasági szolgáltatásokat is nyújt traktorral és más munkagépekkel. Hobbija pedig az állattartás.
A nagykeszi focipálya mellett, a régiószerte ismert, impozáns fakilátó tövében kéthektáros területet bérel a községtől, itt alakította ki látványfarmját. A „látvány” előtag azért indokolt, mert ott ugyan látszólag haszonállatok élnek, ám hasznot nem, inkább csak örömet jelentenek gazdájuknak.
Megérkezésünkkor Sanyi, a szamárcsődör, amikor meglátja közeledni az ismerős pick-upot, a farm másik szegletéből versenylovakat megszégyenítő tempóval indul a villanypásztorral ellátott kerítés tövébe, és olyan hangos iázással köszönti Józsefet, hogy azt tán’ még a 63-as főúton is hallani. De jönnek a pónik, a lámák, a kecskék is. Prézli, a négyéves „csallóközi” emukakas egyelőre távolabbról szemléli az eseményeket, zavarja az idegen. Látva tíz centiméteres csőrét, és óvodásgyermek-vastagságú lábszárát, egyelőre én sem erőltetem a közeledést.
Falusi gyerek vagyok, kiskoromtól fogva tartottunk állatokat. Később magam is nyulakkal kezdtem foglalkozni, eladásra, de ezt a kis farmot nem üzleti céllal hoztam létre. Nagyon szeretem az állatokat, ezt az állatok is érzik, és viszonozzák. Napközben, a munkám szüneteiben is meg-megállok itt, ilyenkor körém gyűlnek. Egy-egy stresszesebb nap után, akár éjszaka is, ha hazajövök a busszal, van, hogy kijövök ide, itt mindig megnyugszom, feltöltődöm.
Az állatokat azonban nem csak saját örömére tartja. Ma, a térkövezett udvarok korában már faluhelyen is egyre ritkábban tartanak haszonállatokat, így a gyermekek is sok esetben csak képen láthatnak lovat, kecskét, tehenet, disznót.
– Hétvégenként a faluból és a környékről is sok gyermekes család kijön, állatokat nézni, simogatni. Az én állataim kézhez vannak szoktatva, mindegyik szelíd, tehát a gyerekek nyugodtan simogathatják őket, és találkozhatnak olyan állatokkal, amelyek ma már, sajnos, nincsenek ott nagyszüleik udvarában. A szülők elviszik a gyereket az állatkertbe, ahol lát mindenféle egzotikus állatot, a kecskét meg nem tudja megkülönböztetni a birkától – teszi hozzá.
Viola József szerint a nagybani mezőgazdaság sem megy jó irányba, mindenki a kalászosok termesztésére fókuszál, az állattartás meg háttérbe került, és az ország behozatalra szorul húsfélékből.
Prézli, az emukakas nem Nagykeszin kelt ki, Viola József kétéves korában vásárolta. Ebben a korban már problematikus a jó védekező eszközökkel ellátott madár szállítása, így a fuvarhoz el kellett altatni.
– Itt ébredt fel a farmon, és szinte azonnal beilleszkedett, megbarátkozott a többi állattal. Nagyon szelíd természetű, nem bánt senkit, gyorsan sikerült kezessé tenni. Hallgat a nevére, és behívható, mint egy kutya – emlékezik vissza a kezdetekre a hobbifarmer.
És valóban, miközben a gazdájával beszélgetek, a diktafont nem tartó kezemmel távol tartva a kabátom cipzárja iránt felettébb érdeklődő pónit, a mintegy 150 centiméteres madár a vállára hajtja a fejét, így pihen percekig, egészen addig, amíg nem veszi észre periférikus látásából, hogy a szamár az ő darája felé közelít. Odamegy, és határozott tekintettel elkergeti a kajatolvajt. Ütni-rúgni nem kell, Sanyi magától továbbáll.
Az emu füvet legel, illetve rovarokat, kukacokat eszik, mindent, amit ki tud ásni a földből, de természetesen vitaminokkal dúsított darakeveréket is kap.
Van ugyan téliesített szálláshelye, de az emu a legnagyobb hidegekben is kint van, megszokta az itteni éghajlatot.
– Egyszer, amikor nagyobb hó volt, jöttem ki, de nem találtam az emut. Szólongattam, egyszer csak megmozdult egy hóbucka, kijött alóla, lerázta tolláról a havat, és idejött hozzám – ismerteti az állat sikeres akklimatizációs képességeit.
Viola József természetesen szeretné bővíteni az állományt is, ám ebben a madárinfluenza egy rövid időre megakasztotta.
Még kivárunk. Szeretném, ha Prézlinek is lenne párja, és szaporodnának – avat be terveibe. Az emuknál a tojásokat egyébként a kakas kelti ki, nagyon jó apa, aki 8 hétig nem hagyja el a fészket, nem eszik, és csak azt a vizet, harmatot fogyasztja, amit a fészekből elér, ezért egy-egy költési időszak alatt testtömege akár harmadával is csökkenhet. A kikelt fiókák két óra múlva már lábra állnak. Ezt követően azonban a kakas még legalább öt hónapig neveli őket, de van, hogy tovább is.
