Coudenhove Ernestina grófnő utolsó útjának nyomában
A zselízi Sacher Polgári Társulás nemcsak a helyi Sacher-kultusz népszerűsítésével foglalkozik, de egyéb helytörténeti vonatkozásokat is igyekszik prezentálni. Mivel a Sacher-tematika ezer szállal kapcsolódik az Esterházy-kastélyhoz és korábbi lakóihoz, ezért magától értetődően az utolsó zselízi grófnővel, Coudenhove Ernestinával is foglalkoznak.
– részletezték, majd így folytatták:
Ernestine Coudenhove-Breunner 1945. október 22-én hunyt el. Amint azt a Sacher Polgári Társulás közösségi oldalán közlik, testét méltatlan körülmények között egy 10 márkás, gyalulatlan deszkákból álló fakoporsóba temették: „Utolsó kívánsága, miszerint férje, Cuno mellett szeretne végső nyugalomra lelni a zselízi családi kriptában, beteljesületlen maradt. Egyetlen megmaradt bizalmasa, Klement Hedvig társalkodónő Niederalmból való távozását követően az elhunyt grófnő földi maradványaival senki nem foglalkozott többé.”
A kezdetben ideiglenesnek szánt sír további sorsa hosszú időn keresztül ismeretlen maradt, így a Sacher Polgári Társulás csapata úgy döntött, hogy felkerekedik és utánajár a dolgoknak. A családfakutató adatbázisok és korabeli források alapján viszonylag pontosan beazonosítható volt a grófnő halálának helyszíne (Salzburg/Niederalm) és időpontja (1945. október 22.). A kegyeleti témájú online oldalakon más esetekben fellelhető konkrét sírfelirat, fejfa, emléktábla azonban sehol nem bukkant fel, így a sír pontos hollétét homály fedte.
– foglalták össze.
A sírfelirat segítségével könnyen beazonosították az Oroszországban fiatalon elesett Johann Gerolf Alexander Carl Franz Von Coudenhove-Honrichs Graf nyughelye. Ő az utolsó zselízi gróf, Coudenhove Kunó testvérének az unokája volt.
„Örömünkbe fokozatosan üröm vegyült, ugyanis a grófnő sírját továbbra sem fedeztük fel. A plébániatemetőből átmentünk a niederalmi köztemetőbe, ahol csak új sírok fogadtak. Tanácstalan bolyongásunkat egy kerékpárral érkező úriember szakította meg, aki azonnal segítségünkre sietett. Mint kiderült, Ervin Berner több mint 30 éven keresztül temetőszolgaként és sírásóként tevékenykedett a niederalmi plébániatemetőben, így a sírok bennfentes ismerője. Sajnos Ernestine sírjáról már ő sem tudott, bár személyesen ismerte a szomszédban lakó Wallneréket, akiket utolsó útjukra is ő kísért el” – folytatták az izgalmas történések összefoglalását megemlítve, hogy valószínűsíthető, a háborút követő zűrzavaros hónapokban jelöletlen sírba temették, ami azóta eltűnt:
A kutatás egyik kézzelfogható eredménye, hogy megtalálták az Ernestine grófnő haláláról szóló bejegyzést a temető halálozási anyakönyvében, ami kétséget kizáróan bizonyítja, hogy eredetileg a nevezett temetőben temették őt el 1945-ben. A történészek elhatározták, hogy mivel sem Niederalmban, sem Zselízen nem őrzi az emlékét semmi, így szimbolikusan egy emléktáblával tisztelegnek majd előtte.
