Clementis szobra ellen tiltakoztak Rimaszombatban
Csendes, méltóságteljes tiltakozást tartottak Rimaszombatban a városi művelődési központ melletti téren, ahol a Matica slovenská múlt pénteken avatta fel Vladimir Clementis kommunista és magyarellenes politikus, író szobrát.
Szabó Krisztián, a tiltakozás egyik szervezője elmondta, hogy ez az alkalom a kicsúcsosodása volt annak, amit a Matica slovenská már 15 éve művel a városban a szoborpark kapcsán. Ráadásul azok 90 százalékának, akik szobrot kaptak, semmilyen kötődése nincs a városhoz. Clementis esetében pedig az önkény-uralmi rendszer képviselőjéről van szó, akinek a megítélése még a szlovákság körében is igencsak kétséges. A Matica slovenská azonban az ilyen kezdeményezéseken keresztül megpróbálja tisztára mosni a nevét.
Jellemzően inkább a régió északi, szlovákok lakta részén – Klenóc, Tiszolc és Nagyrőce környékén – fejtették ki tevékenységüket. Ilyen például Pavol Jozefi, Vladimír Mináč, Jonatán Dobroslav Čipka, August Horislav Škultéty, Peter-Kellner Hostinský, Terézia Vansová, Izabela Textorisová, vagy Samuel Reuss, így közvetlen kapcsolódásuk Rimaszombat városához nincs, vagy nem számottevő.
– tette fel a kérdést Szabó Krisztián, hangsúlyozva, hogy ez a lépés túl megy a józan béketűrésnek a határán. Elárulta, hogy a csendes tiltakozást civilként, politikai pártok bevonása nélkül szervezték meg.
A Matica újabb provokációja és Clementis gaztettei, valamint a kommunizmus szellemiségének és örökségének dicsőítése ellen tiltakozó rimaszombati és környékbeli magyarok a kitelepítésekre utaló bőröndök kihelyezésével és transzparensekkel fejtették ki nemtetszésüket.
– Mi úgy gondoljuk, hogy a múltat le kellene zárni, és el kellene indulni a közös jövő felé. Nem a nacionalizmust és sovinizmust kellene előtérbe helyezni, hanem a békéhez vezető utat kell megtalálni. Szobrot avatni egy olyan embernek, aki magyarok százezreinek keserítette meg az életét, nem méltó egy olyan városban, ahol a lakosság fele magyar. Az emberi felháborodásunknak akarunk hangot adni, s a néma tiltakozással – az itt élő szlovákok és magyarok nevében – azt szerettük volna kifejezni, hogy mi szeretjük egymást, jól kijövünk egymással, és egy békés városban akarunk élni – zárta Hajnovics Márta, aki szerint a szoborparkkal a szlovákok többsége sem ért egyet.
– Kötelességünk van a jövendő felé, ami nekem abban nyilvánult meg, hogy eljöttem ide, és az egyesületünk nevében is kifejeztem a nemtetszésemet. A jövendőt és a gyermekeinket félteni és óvni kell, hogy soha többé ne történhessen meg ilyen a Felvidéken – tette hozzá Tóth Zoltán.
A tiszolci születésű, magyarellenes Vladimír „Vlado” Clementis szlovák kommunista politikus, diplomata, író, a DAV baloldali folyóirat szerkesztője. Apja Ľudovít Clementis, a tiszolci evangélikus iskola tanára, anyai ágon Václav Vraný, a verbici pánszláv iskola tanárának unokája.
Vladimír Clementis 1935-ben lett a Kommunista Párt tagja, a második világháború után, 1945-től volt csehszlovák külügyi államtitkár. E funkciójában részt vett a kitelepítések és a lakosságcsere levezénylésében.
1946. február 27-én a csehszlovák fél képviseletében ő írta alá a hírhedt lakosságcsere-egyezményt, amelynek következtében 73 273 polgárt önkéntes alapon telepítettek Csehszlovákiába Magyarországról és 89 660 ezer felvidéki magyart erőszakolt módon Csehszlovákiából Magyarországra. Clementis eredeti elképzelése még ettől is szörnyűbb volt, ő ugyanis legalább 400 ezer magyar kitelepítését szorgalmazta. Gyöngyösi János magyar külügyminiszternek még anyagi támogatást is ígért arra az esetre, ha Magyarország vállalná a teljes szlovákiai magyar lakosság átvételét.
Megjelent a Magyar7 2023/22. számában.
