Büszke székelyként látogatott a Bodrogközbe
A Bodrogközi Magyar Közösség Háza Petőfi 200 rendezvénysorozatának első meghívott előadójaként látogatott Királyhelmecre Demeter Szilárd, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.
Saját élettörténetén keresztül szemléltette, hogy a magyar kulturális identitást nem kapjuk készen, azért meg kell dolgoznunk. Önbecsapás azt állítani, hogy természetes nekünk a magyar nyelv és kultúra. Ahogy a felvidékiek, úgy az erdélyiek is tudják, hogy a kulturális identitás, az anyanyelvi kultúra veszélybe sodorható.
Több évig Brüsszelben élve, Nyugat-Európa-szerte több felé utazgatva megtapasztalhatta, hogyan változnak az öreg kontinens nagyvárosai. Elvesztik kulturális arculatukat, most még nem tudni mivé válnak, de mások lesznek, nem európaiak. Ezt a lesújtó élményét 2015-ben megírta egy Heti Válasz-beli publicisztikájában. Arra a folyamatra emlékeztette mindez, ahogyan számára is elvesztették otthonos jellegüket az erdélyi városok. Arra, ahogyan Zilahból, Kolozsvárból vagy Nagyváradból olyan város lett, amit a magyarok már nem feltétlenül éreznek magukénak, egy keresztény társnemzettel osztoznak rajtuk. Ennek ellenére, a Kárpát-medence számtalan helyén otthon érezheti magát a magyar, és ez a nemzet hihetetlen nagy versenyelőnye, hiszen Szabadkán, Pozsonyban, Beregszászon is meg tudja találni azokat a fogódzókat, amiért otthon érezheti magát.
2018 végén úgy gondolta, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói posztjával konfliktusos helyzetet vállalt. Például azzal, hogy kijelenti, a magyar kultúra jó, világszínvonalú, hihetetlenül gazdag. Hangoztatja, hogy mernünk kellene magyarnak lenni, felvállalva a kincsesbányát, amin ülünk. Legyünk fejben elsők, nincs szükség arra, hogy másokat másoljunk! Van bőven abból, amit mi tudunk, a tehetségünk megvan hozzá.
Elárulta, hogy azt is szokta hangoztatni, bár sokan nem szeretik hallani, hogy a PIM megléte egy politikai hitvallás eredménye. „Nem arról szól, hogy a nemzeti tábor gyűlöli a liberálisokat és viszont. Az a kérdés, amit Cseh Tamás énekelt meg, hogy száz év múlva ki fog itt magyarul beszélni. A legtágabb értelemben vett magyar kultúra az a mi saját életünk, és ha ez nincs, akkor mi sem vagyunk. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik magyarul beszélnek, lesz Magyarország, csak éppen az a sava-borsa tűnik el, amit ezelőtt 200 évvel Petőfiék összeraktak nekünk."
A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója történelmi visszatekintéssel folytatta. 1831-ben kolerajárvány pusztított a Kárpát-medencében, 250 ezer magyar halt meg. Vörösmarty sír hátán sírt látva temetni vélte a kórban nemzetét. A Szózatban a sír képe konkrét tapasztalati valósága volt: ráeszmélt, hogy kipusztulhatunk.
A PIM Petőfi 200 kiállításának közelmúlbeli megnyitójára készülődve Demeter Szilárd összegyűjtött néhány érdekes adatot a magyar kultúrát máig megalapozó három évtizedről. Amikor Kölcsey 200 éve megírta a Himnuszt, akkor Petőfi 3 hetes, Madách 2 napos. Kazinczy 1831-ben a kolerajárványban meghal, ezután lesz Kölcseyből parlamenti képviselő, jó beszédeivel, felszólalásaival példát mutatott másoknak. Megtanította szónokolni Kossuthot és társait is. Vörösmarty megírja a Szózatot, 1843-ban Egressy Béni megzenésíti. 1844-ben írják ki a pályázatot a Himnusz megzenésítésére, amit Erkel Ferenc nyer meg. Petőfi 1844-ben dönti el, hogy végleg feladja színészi álmait és elhatározza, hogy költő lesz. Egy évvel korábban Vörösmarty már megpróbálta Pestre hívni, de Debrecenben gyógyulgat betegségéből. 1844-ben adják ki első verseskötetét, ami 2 évnyi termését tartalmazta. Még ez év elején írja meg A helység kalapácsát és év végére befejezi a János Vitézt. Petőfi egy év leforgása alatt megmutatta a zsenialitását.
Minden, amire ma a magyar kultúra oszlopaiként tekintünk, a reformkor első évtizedeiben veszi kezdetét, hangsúlyozta a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Megalapítják a Magyar Tudóstársaságot, elindul a magyar színjátszás, a magyar nyelvű opera, nemzeti érzelmű zenedarabok, olyan művek születnek, amilyenek azóta sem. Aláhúzta, hogy amit a magyar identitás meghatározó alapjának tekintünk, az mind 22 év alatt jött létre. A szabadságharc csak ezeket az éveket követi. Az idén lesz 175 éves az 1848-ban alapított magyar honvédség, amelyben Petőfi is szolgált. Öt hadvezetője közül néggyel egy életre öszszeveszett, ezért rábízták a lengyel Bem tábornokra, hogy regulázza meg. Petőfi Aranyt kivéve mindenkivel összeveszett. 1849-ben a szabdságharc elbukik, Petőfi odavész a csatában. A Lánchidat a magyaroknak Haynau adja át. Mindent összevetve, 30 év alatt megfordult a magyar világ!
Ezek az évtizedek azonban szilárd alapot teremtettek, és az elkövetkező 170-200 évben képes volt megtartani nemzetünket, szögezte le előadásában Demeter Szilárd. „A 20. század történései ellenünk játszottak, harcainkat megvívva mégis itt vagyunk.”
Ez egy hihetetlen nagy versenyelőny, mondta Demeter Szilárd, hiszen a Trianon utáni kényszerű száz esztendő a javunkra vált olyan szempontból, hogy megismertük azokat a szomszéd nemzeteket, melyek a saját identitásukat ellenünkben fogalmazták meg. A reformkor nemzetalkotó folyamatainak gyújtópontjában volt a magyarság. A szomszédos szláv népek és a románok is a magyaroktól tanulva és elsajátítva az alapfogalmakat, megteremtethették a saját nemzeti kultúrájukat. Erre alapozva felépíthették saját, modern nemzeti identitásukat.
Ezen történések után 200 évvel, amiből 100 év kényszerű együttélés és tanulás volt, most ott tartunk, hogy megint mi tudjuk közvetíteni a társnemzeteknek, hogy mi az értékes és mi nem az, zárta királyhelmeci előadását Demeter Szilárd, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.
Megjelent a MAGYAR7 negyedik számában.
