Böjt – a lemondás öröme és lelki mélységei
Meghitt hangulatú közösségi eseménynek adott otthont a párkányi könyvtár, ahol böjti elmélkedésre gyűltek össze az érdeklődők. Az est vendégei Pólya Katalin református lelkész, Fóthy Zoltán katolikus esperes és Mikuláš Šurín katolikus káplán voltak, akik felekezeti és nyelvi különbségeken átívelve osztották meg gondolataikat a böjt jelentőségéről.
A böjt a vallási hagyományok szerint önmegtartóztatás, amely spirituális megfontolásból fakad. Valamilyen formában minden nagy vallás gyakorolja, és komoly lelki tartalmat tulajdonít neki. Pólya Katalin lelkész rámutatott: bár a református egyházról gyakran hallani, hogy „könnyen akarnak ők a mennyországba jutni, még böjtölniük sem kell”, valójában a református gyakorlatban is jelen van mind a közösségi, mind pedig az egyéni böjt. A hangsúly azonban azon van, hogy ez nem parancs, hanem a hívő ember lelki szabadságából fakadó döntés.
– A böjt nem csupán lemondás. Nemcsak arról szól, hogy valamit elhagyunk, hanem arról is, hogy az így keletkező űrt valamivel be kell töltenünk – mondta a református lelkész és a gyakorlati életből vett példákkal érzékeltette: lemondhatunk az édességről, a kávéról vagy a kényelemről, de minden esetben fontos, hogy a hiányt nemesebb dologgal – például imádsággal – töltsük ki.
Kiemelte, három pillérre kell építeni: a böjtön kívül az imádságra és az adakozásra. Fontos, hogy személyes döntés legyen, és érdemes időkeretet is szabni neki. A közösségi böjt abban segíthet, hogy a résztvevők támogatják egymást, együtt imádkoznak, és megosztják tapasztalataikat, a böjt során megélt áldásokat.
– Arra is ráébreszt a böjt, hogy mennyi fölösleges dolog terheli mindennapjainkat – mutatott rá Pólya Katalin református lelkész.
A katolikus egyház tanítása szerint a böjt a befelé figyelés, a lelki megújulás és az akarat megerősítésének az ideje. Gyakran elhangzik a böjti időszakban, hogy az embert nem az étel teszi tisztátalanná, hanem az, ami a száján kijön – vagyis szavai, indulatai. A böjt tehát az önvizsgálat és az önnevelés ideje is.
Mikuláš Šurín káplán a böjt időbeliségére hívta fel a figyelmet. Ahogy a természet télből tavaszba fordul, úgy hív bennünket Krisztus is a régi életből az újba.
– Miért kell minden évben újra böjtölnöm? Miért kell újra és újra felébrednem? – tette fel a kérdést. A válasz az őszinte önvizsgálatban rejlik: valóban jobbak lettünk-e? Sikerült fejlődnünk? Vagy ugyanazokkal a hibákkal küzdünk, mint korábban?
A böjtben nincs kisebb és nagyobb bűn – hangsúlyozta a katolikus káplán. Nem másokhoz kell hasonlítanunk magunkat, hanem saját lelki utunkon kell előrehaladnunk.
– Most kell cselekednünk, most kell magunkba néznünk – fogalmazott. Ha halogatjuk a teendőket, napra nap és évre év jön, de lelki növekedés nélkül.
Fóthy Zoltán esperes elmélkedését teológiai mélységből indította.
Frappáns megfogalmazásban azonban hozzátette, a böjt nem tavaszi „detox”, hanem Istenre irányul. A katolikus hagyomány szerint szerdán és pénteken tartanak böjtöt. A péntek Krisztus halálának napjára emlékeztet, a szerda pedig Júdás árulásához kötődik, amely már a nagyhét szerdáján megszületett szívében.
A böjtnek a szívben kell beérnie – hangsúlyozták a lelki vezetők. A lemondás a szellemi táplálék befogadását készíti elő. Itt kapcsolódik a böjt az adakozáshoz: amiről lemondunk, annak értékét más javára fordíthatjuk. Ha például nem veszünk meg egy tábla csokoládét, annak árát odaadhatjuk a rászorulóknak.
Az est egyik legmeghatóbb pillanata Pólya Katalin személyes tanúságtétele volt. Elmondta, hogy férjével tizenhat évet vártak gyermekeikre, és ikreik életben maradása hosszú ideig Isten kezében volt. A kórházban fekve nemcsak az ételről és italról, hanem szinte minden mozdulatról le kellett mondania. Ez a kényszerű „böjt” azonban elmélyítette hitét és megtapasztalta Isten szeretetének erejét. – A böjt mindig Krisztus keresztjére mutat – emelte ki.
A lelki vezetők végül azt kívánták a jelenlévőknek, hogy a böjt ne csupán lemondás, hanem örömforrás is legyen számukra. Reális célokat kell kitűzni, hiszen nem lehet és nem is kell mindenről egyszerre lemondani.
Az est további részében a résztvevők saját böjti tapasztalataikat is megosztották egymással, a könyvtár munkatársai pedig egy izgalmas kvízzel készültek, amely nagy sikert aratott. A rendezvényt Szulényi Valéria szavalata nyitotta és zárta, az esemény pedig kötetlen, baráti beszélgetéssel zárult.
A párkányi könyvtárban megtartott ökumenikus böjti elmélkedés alkalom volt a találkozásra, ami különösen fontos az olyan kihívást jelentő időszakban, mint a böjt. A közös gondolkodás és az egymásra figyelés gazdagítja a közösséget és megerősíti az egyén személyes elhatározását.
Megjelent a Magyar7 2026/11.számában.
