Bodrogköz jó tanulója és jó sportolója: Dóczi Boldizsár
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága "Jó tanuló, jó sportoló" címmel még a nyáron pályázatot hirdetett a külhoni magyar régiókban tanuló magyar diákok számára, konkrétan Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Horvátország és Muravidék legjobb tanulóját és sportolóját keresve. A felhívásra 2020. augusztus 31-ig lehetett jelentkezni a kiváló tanulmányi átlag és a kimagasló sporteredmények igazolásával. A pályázatra végül 247 külhoni magyar fiatal jelentkezett, ebből 36 jelölés Felvidékről érkezett
Bár eredetileg minden magyar régióból egy győztest szerettek volna hírdetni, aki megkapja "Az év külhoni magyar jó tanulója, jó sportolója" címet és a 300 ezer forint összegű pénzjutalmat, ám a nagy érdeklődésre való tekintettel régióként több győztes is született, összesen 19 főt találtak méltónak az elismerére, amelyhez végül fejenként 100-100 ezer forintos jutalom járult.
Végül az államtitkárság döntése alapján a Felvidék legjobbjai ők négyen lettek: Dóczi Boldizsár, a Bodrogszerdahelyi Magyar Tannyelvű Alapiskola diákja, Hegedűs Réka Dunaszerdahelyről, Vörös Dominik Dunamocsról és Bielik Kevin Komáromból. A legfiatalabb nyertes 9, a legidősebb 19 éves.
A győztesek között szereplő bodrogközi diákot, a 13 éves Dóczi Boldizsárt kérdeztük.
Mivel foglalkozol amellett, hogy eredményes tanuló vagy?
Óvodás korom óta mondok mesét, az Ipoly Arnold Népmesemondó Versenyen háromszor nyertem már, ahogyan a Tompa Mihály Szavalóversenyen is voltam országos első vers- és prózamondásban egyaránt. Jártam már a Bíborpiros szép rózsa népdalversenyen, a Pitagoriáda nevet viselő matekversenyen, rajz- és síversenyen, fotópályázaton. Volt, am ikor fociztam, mára azonban a nagy szerelem mégis a karate lett. A hat megnyert kupából 5 karateversenyekhez kötődik. Van 21 érmem és 108 oklevelem.
Ha ennyiszer léptél már a közönség elé, hogy állsz a lámpalázzal?
A vers-, a próza- és a mesemondás előtt nem szoktam izgulni, élvezem, ha tetszik a közönségnek az, amit csinálok. A karateversenyek előtt egy kicsit más a helyzet, ott nagyobb rajtam a nyomás. Természetesen, ha a tatamin állok, akkor ezzel már nem foglalkozom.
Mesélj kicsit bővebben a karatéról!
Hét éve karatézom, mesterem az öt danos Orehovszki Zoltán, aki egyúttal a magyar karateválogatott edzője is. Hetente háromszor edzünk, de versenyidőszakban akár heti 5 alkalommal is. Nálunk az anyukám és a két testvérem ugyancsak karatézik. Nagyon szeretnék eljutni egy-egy világbajnokságra, és ott felállni a dobogó legfelső fokára. Pillanatnyilag zöldöves karatés vagyok, de ha nincs a járvány, már a barna övet is magaménak mondhatnám.
Te meglehetősen elfoglalt ember vagy, nem gondoltál még arra, hogy redukálod a versenyek, a megmérettetések számát?
Amíg lehet, mindenben szeretném folytatni a versenyzést, engem ezek nem fárasztanak. Még így is marad szabadidőm, amit mostanság gitározással és rajzolással töltök.
Sejted már, hogy felnőttként mivel szeretnél foglalkozni?
Egyelőre nem tudom, túl sok minden érdekel.