Bodrogköz – ahol a bizonytalanság diagnózis
Milyen betegségek jellemzik leginkább a Bodrogközt, és milyen társadalmi, illetve lelki folyamatok állhatnak mögöttük? Erről beszélgettünk Karakó Pál körzeti orvossal, belgyógyásszal és Kveta Kalistová pszichiáterrel.
Köztudott, hogy a világ egyes részein könnyebb élni. Vannak országok, ahol az utcán sétálva az ember derűsebb arcokat lát, oldottabb hangulatot, természetesebb mosolyt. A skandináv országok évek óta vezetik a boldogságfelméréseket, Svájc és Ausztrália is rendszeresen az élmezőnyben szerepel – nemcsak a jövedelmek, hanem az életminőség miatt is.
Máshol viszont egészen más a helyzet. Dél-Korea ma divatos, inspiráló és lenyűgöző ország: filmjei, zenéje és technológiai teljesítménye világszerte hódítanak, ugyanakkor évek óta a magas öngyilkossági rátával küzdő államok között tartják számon. A fényes felszín mögött tehát súlyos lelki terhek húzódnak meg.
Szlovákia nem tartozik egyik szélsőséghez sem. Nem vezeti a boldogságlistákat, de nem is a legaggasztóbb mutatókkal rendelkező országok között szerepel. Az országon belül azonban a különbségek jóval élesebbek. A gazdasági központ – Pozsony és környéke – más életfeltételeket kínál, mint az ország legkeletibb régiói. A fejlesztések ide rendszerint később érkeztek, a munkahelyek száma korlátozottabb maradt, a fiatalok közül sokan elvándoroltak. Aki maradt, gyakran ingázik, bizonytalan szerződésekkel dolgozik, vagy éppen a munkanélküliség terhét viseli.
Karakó Pál édesapja évtizedeken át meghatározó alakja volt a régió egészségügyének. A fiatalabb Karakónak így nemcsak egy praxist kellett átvennie 2024-ben, hanem az örökséget is. Egy évtizedig dolgozott belgyógyászként kórházi környezetben, a mentőszolgálatnál is volt, ahol az akut ellátásban szerzett tapasztalatot. Sokáig küzdött azért, hogy ne pusztán „az orvos fiaként” tekintsenek rá. Mint mondja, tudatosan vállalta a hosszabb szakmai utat, a plusz képzéseket és a nagyobb felelősséget, hogy saját munkája alapján ítéljék meg.
Egy kisvárosban a családi név megelőzi az embert, de szerettem volna önálló szakemberként helytállni. A prágai tanulmányi évek után úgy éreztem, hogy a megszerzett tapasztalatot itthon szeretném kamatoztatni. Ebben a régióban is szükség van orvosokra, és fontosnak tartottam, hogy itt vállaljak szerepet.
A rendelőben szerzett tapasztalatai alapján jól kirajzolódnak előtte a régió leggyakoribb problémái és azok lehetséges okai.
A feldolgozott húsok, a nehéz, élesztős ételek, a rendszertelen étkezés hosszú távon komoly terhelést jelentenek a szervezet számára. Ám az étrend önmagában nem magyaráz meg mindent – mondta Karakó Pál orvos.
Az elmúlt tíz-tizenöt évben látványosan emelkedett a stresszhez köthető panaszok száma. A gyomor- és bélrendszeri problémák jelentős része mögött a tartós feszültség áll. A hát- és nyakfájdalmak, bizonyos neurológiai tünetek, izomfeszülések gyakran nem sérülésből, vagy szervi elváltozásból indulnak ki, hanem abból, hogy a szervezet folyamatos készenléti állapotban működik.
A régió sajátos társadalmi helyzete „tartja fenn” ezt a készenléti állapotot. A munkahelyek bizonytalansága, az ingázás, a bezáró üzemek miatti idegeskedés, vagy éppen a munkanélküliség mind olyan tényezők, amelyek tartós belső nyomást hoznak létre.
– Ahol munkahelyeket szüntetnek meg, ott a megmaradó dolgozók gyakran kétszer annyi feladatot kapnak. Aki pedig nem talál munkát, másfajta bizonytalansággal küzd. Ezek a terhek egy idő után túllépnek az aggódás fázisán: előbb-utóbb testi tünetek formájában jelentkeznek.
A szakember szerint az elmúlt évtizedekben a betegségek szerkezete is átalakult. Míg a nyolcvanas években a tüdőbetegségek és a fizikai munkával összefüggő problémák voltak hangsúlyosabbak, a kétezres évektől egyre inkább az emésztőrendszeri, pszichés és stresszhez kapcsolódó panaszok kerültek előtérbe.
– A depresszió, az alvászavarok, a kimerültség egyre gyakoribbak, és ezek gyakran testi panaszokkal együtt jelennek meg.
Az onkológiai megbetegedések kérdése szintén visszatérő téma a régióban. Sokan még mindig a csernobili katasztrófára vezetik vissza a daganatos esetek magas számát, ám az orvos, Karakó Pál összetettebb képet lát.
– Valóban sok a daganatos megbetegedés, különösen a vastagbéldaganat. Az életmódbeli tényezők, a táplálkozás, a késői orvoshoz fordulás mind szerepet játszhatnak ebben. A vastagbélrák szűrése meghatározott életkortól kötelezően felajánlandó vizsgálat, de én már negyvenéves kortól javaslom az ellenőrzést. Egyszerű, olcsó vizsgálatról van szó, amellyel időben felismerhetők az elváltozások.
A szakember ugyanakkor hangsúlyozza: nem minden mutató romlik.
– A szív- és érrendszeri betegségek területén kifejezetten javulás tapasztalható. A gyógyszerek hatékonyabbak, a vérnyomás- és koleszterinszint-szabályozás tudatosabb, a betegek egy része rendszeresen jár kontrollra. Ma már ritkábban látunk olyan súlyos szívelégtelenséget, mint tizenöt évvel ezelőtt.
A testi tünetek mögött gyakran lelki folyamatok húzódnak meg – ez már a laikusok körében is jól ismert tény. A tartós bizonytalanság, a munkahelyi kiszolgáltatottság, vagy az elvándorlás miatt átalakuló családi struktúrák nemcsak az egészségi mutatókban, hanem a közösség lelki állapotában is nyomot hagynak. Erről külön is megkérdeztük a Bodrogszerdahelyen praktizáló Kveta Kalistovát, aki gyermekorvosként, valamint felnőtt- és gyermekpszichiáterként több mint 45 éves tapasztalattal rendelkezik. Mint mondta, az elmúlt években nemcsak hogy több lett a probléma, de azt is látja, hogy az emberek ezt nehezebben viselik el, mint például két-három évtizeddel ezelőtt.
Ez a különbség pedig hosszú távon kimeríti a lelket. A folyamatos aggodalom – mi lesz holnap, lesz-e munka, miből élünk meg – belső fáradtságot okoz. Amikor valaki állandó készenléti állapotban él, az előbb-utóbb testi tünetekben is megjelenik: fejfájás, hasi panaszok, légzési nehézségek, kimerültség. A lelki és a testi folyamatok egymást erősítik – hangsúlyozta a pszichiáter.
De nem csak az egyén szenved. A feszültség átszivárog a családi kapcsolatokba is, figyelmeztet az orvos.
– Azt látom, hogy egyre több a konfliktus, több az irigység az emberek között, gyakoribbak a bántó megjegyzések. Aki maga is feszültség alatt él, könnyebben bánt meg másokat – nem feltétlenül szándékosan, inkább a kimerültség miatt.
Különösen érzékenyen reagálnak minderre a gyerekek. Kveta Kalistová gyermekeket is fogad, és úgy látja, a bizonytalanság már az ő viselkedésükben is tükröződik. Figyelemzavar, agresszív reakciók, indokolatlan szorongás jelenhet meg az óvodában és az iskolában. A gyerekek „viszik magukkal” a családi feszültséget, még akkor is, ha a szülők igyekeznek azt elrejteni.
A pszichiáter szerint a régióban különösen érezhető ez a kimerültségi állapot. Nem pusztán a szegénység vagy a munkanélküliség okoz gondot – ezek korábban is jelen voltak. A különbség inkább az, hogy sokan úgy érzik, nincs mire támaszkodni, nincs biztonsági háló, eltűnt a „majd valahogy megoldjuk” érzése, elfogytak a tartalékok.
A külföldi munkavállalás pedig tovább terheli a családokat. Sok nő és férfi hónapokra elmegy idegenbe dolgozni, a gyerekek egyik szülő nélkül nőnek fel, a kapcsolatok pedig távüzemmódban működnek. Ez hosszú távon megbontja az érzelmi egyensúlyt. A gyerekek mindezt pontosan érzékelik. A bizonytalanság megjelenik az iskolai teljesítményben, a magatartásban, a hangulatingadozásokban. A pszichiáter úgy látja, a mai fiatalok egy része már korán szembesül azzal a gondolattal, hogy „minek tanuljak, úgysem lesz munkám”. Ez a fajta jövőképhiány korábban ritkábban volt ennyire erős. A pszichiáter úgy véli, a hosszú ideig elfojtott félelem, bánat és feszültség gyengítheti a szervezet ellenálló képességét. A lelki terhek hatása nem mindig látható azonnal, de hosszú távon a szervezet egészére kihat.
– A segítség nem feltétlenül gyógyszert jelent. A pszichés támogatás első lépése gyakran egyszerűen a beszélgetés. A gyógyszer – ha szükséges – csak eszköz, „mankó”, de a legfontosabb az, hogy az érintett felismerje: segítségre van szüksége, és elfogadja azt. A szakember szerepe sokszor abban áll, hogy irányt mutasson, kapaszkodót adjon.
Kveta Kalistová szerint tehát a bodrogköziek legnagyobb gondja ma az, hogy egyre kevesebbet beszélgetnek egymással. A párkapcsolatokban, a családokban csökken a valódi kommunikáció, ami tovább mélyíti az elszigeteltséget. Mindezek ellenére nem látja reménytelennek a helyzetet. Ennyi idő elteltével sem érzi úgy, hogy belefáradt volna a munkájába. Mint mondja, a nehéz történetek mellett mindig jelen van a változás lehetősége is.
– Előfordul, hogy egy kisgyermek még szavakkal nem tudja megfogalmazni, mi bántja, de rajzban megmutatja: színekkel, formákkal, alakokkal. Ezek a pillanatok fontos szakmai visszajelzések, de emellett megerősítések is: a beszélgetés, a figyelem, az elfogadás valóban képes oldani a belső feszültséget. A páciensek apró előrelépései, egy-egy visszatérő mosoly, vagy egy gyermek rajza, amely már nem sötét színekkel készül – ezek adják számomra az erőt a folytatáshoz.
Kveta Kalistová szerint a legfontosabb, hogy az ember merjen segítséget kérni. Még ha egy ideig sötétebb színekkel is rajzolja meg a világot, segítséggel a kép megváltozhat.
Megjelent a Magyar7 2026/10. számában.
