Bodon Lajos – Kis község nagy tanítója
Legújabb lapszámunk megjelenésének napján, október 12-én van az 50. évfordulója Bodon Lajos (1891–1971) nemesradnóti református kántor és tanító halálának. Nem mindenki számára ismert, hogy főként az ő nevéhez köthető Pósa Lajos köztéri szobrának felállítása, amely az első magyar szobor volt a Trianon után Csehszlovákiához került Felvidéken.
Bodon Lajos Rimaszombatban született 1891-ben. A Losonci Általános Tanítóképző Intézetben végezte tanulmányait, ahol 1911 júniusában szerzett oklevelet. A fiatal tanítót már ugyanazon év októberében beiktatták hivatalába Nemesradnóton, s több mint három évtizeden át szolgált pedagógusként. Megjárta az első világháborút is, s amíg hadifogságban volt, addig idehaza Héthy György helyettesítette őt a katedrán. Miután hazatért, újból Nemesradnóton kezdett tanítani, ahol egészen a második világháború végéig töltötte be tanítói és igazgatói állását. A hontalanság éveiben, amikor országszerte megszüntették a magyar nyelven történő oktatás lehetőségét, a kis gömöri faluba is szlovák tanítót helyeztek. Bodon ekkor nyugdíjba vonult, de a közösségi életben továbbra is aktív szerepet töltött be, s kántorként működött tovább.
1930. május 23-án Bodon Lajos irányításával tették le az új iskola alapkövét, melyet egy évvel később, 1931. május 31-én szenteltek fel. Az iskola falán ekkor márvány emléktáblát is avattak Pósa Lajos emlékére. Az emlékünnepről így számolt be a Prágai Magyar Hírlap:
„Vasárnap lélekemelő ünnepségek keretei között avatták fel Nemesradnóton a község nagynevű szülöttjének, Pósa Lajosnak, a gyermekvilág rajongva szeretett költőjének emléktábláját a református egyház által újonnan emelt iskolaépületen. A kettős ünnepségen a környékbeli községekből százakra menő közönség jelent meg és részt vett azon a református egyház kerületi főgondnoka, Tornallyay Zoltán, Bornemissza Elemér, Pósa Lajos özvegye és leánya, valamint a Pósa-család rokonsága köréből is számosan, úgyszintén a környékbeli falvak lelkészei és tanítói. (…) Az iskolaépület falába épített díszes emléktáblánál Pósa Lajos lelkész helyezte el szép beszéd kíséretében az első koszorút, később pedig a csengő-bongó gyermekversek halhatatlan költőjének özvegye, Pósa Lajosné mondott könnyek között, könnyekre indító búcsúszavakat ugyancsak díszes koszorút letéve. Az ünnepélyt az iskolás gyermekek Pósa-versek szavalásával fejezték be. A lélekemelő avatási szertartás alatt Bodon Lajos kántortanitó vezetésével a radnóti ref. énekkar működött közre. A radnóti ref. énekkart és buzgó vezetőjét külön dicséret illeti meg, hogy az éveken át rendezett hangversenyek révén és műkedvelői előadásokkal nagy mértékben hozzájárultak az iskolaépítés költségeinek biztosításához.”
Bodon Lajos – akit mindenki Tanító Úr néven szólított – tehát már az iskola megépítésében is fontos szerepet játszott. Az emléktábla elhelyezése ugyancsak neki köszönhető, de ő nem elégedett meg ennyivel és országos gyűjtést indított, hogy Nemesradnót híres szülöttének szobrot állíthassanak az iskola előtt.
Ez az akkori viszonyok között meglehetősen merész és költséges vállalkozásnak számított.
A Magyar Tanító c. általános tanügyi közlöny hasábjain felhívást intézett a tanárokhoz, és ennek köszönhetően szélesebb körben is beindult a gyűjtés, amelybe még az iskoláskorú gyermekek is bekapcsolódtak. Az így befolyt összeg lehetővé tette előbb a bronz szobor elkészíttetését, majd a későbbi felállítását. A nagy mesemondót idős korában ábrázoló, életnagyságú mellszobor Margó Ede budapesti szobrászművész alkotása (ugyancsak az ő nevéhez fűződik a Városligetben található Pósa-szobor), míg a kőből faragott talapzat a Ferenczy-fivérek munkája.
Az 1933 késő őszére elkészült szobrot a karácsonyi szünidő alatt maga Bodon Lajos „ölben” hozta el Budapestről Radnótra. Az útról, amelynek során magát sem kímélve megfázott és megbetegedett, így számolt be Szombathy Viktor írónak, újságírónak:
Bodon Lajos több éven át tartó önzetlen és fáradhatatlan munkáját végül siker koronázta. 1934. július 1-én pompásra sikerült országos ünnepséggel, hatalmas tömeg előtt leplezték le Pósa Lajos szobrát a radnóti iskola előtt, ahol tiszteletét tette a Trianon utáni ájultságából ébredő csehszlovákiai magyarság számos jeles világi és egyházi képviselője. Az ünnepélyes alkalmat optimizmus és bizakodó légkör lengte körül, hiszen ez volt az első eset, hogy magyar szobrot avattak az új államhatárok között. A faluban pazar vendégséget tartottak, színielőadással és táncmulatsággal egybekötve.
A Gömöri Református Egyházmegye 1934. szeptember 10-én Tornalján tartott rendes őszi közgyűlése elismerését fejezte ki a radnóti egyháznak és Bodon Lajos kántortanítónak az ügyben tett fáradhatatlan és nemes munkálkodásért.
Bodon Lajost a tanítványai is tisztelték, a helyiek a mai napig legendás tanítóként emlékeznek rá.
Ő kezdte el a Pósa Album összeállítását, amelybe a nagy mesemondóhoz köthető írásokat, cikkeket, fényképeket gyűjtenek. Számos Pósa-ünnepséget szervezett Nemesradnóton, ahol az ötvenes években még színdarabokat is rendezett. Idős kora ellenére is sokáig szolgált a helyi gyülekezet kántoraként. 1971-ben, nyolcvanévesen hunyt el, sírja a rimaszombati köztemetőben található. 2013-ban a Nemesradnóti Református Egyházközség és a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete emléktáblát állított tiszteletére a nemesradnóti református templomban.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/41. számában.
