Bizonytalan idők, előremutató kezdeményezések a Kassai Figyelőben
Karácsonyi fényekkel a címlapján, a szokásos gazdag tartalommal megjelent a Kassai Figyelő decemberi száma.
Mentsvárban reménykedve címmel Havasi Péter, a folyóirat felelős szerkesztője összegzi a Figyelő küzdelmes elmúlt húsz évét, a nehéz anyagi körülményeket és a jövőt illetően attól tart, nem lesz kinek átadni a stafétabotot, s megszűnhet a Kassa és környéke magyarságának lapja.
Az már a jó hírek közé tartozik, hogy felújítják a dernői Andrássy-kastélyt, ami remélhetőleg a régió egyik keresett turisztikai célpontjává válhat.
Egy méltatlanul mellőzött emberről, András Károly politológusról, tudományos kutatóról, közíróról emlékezik meg írásában Balassa Zoltán.
Nagy terjedelmű cikkben foglalkozik a folyóirat a Csehországba deportált felvidékiek ügyében az EP-ben tartott negyedik nyilvános közmeghallgatással. Itt elhangzott az is, erkölcsi és anyagi kárpótlás illetné meg az egyre fogyatkozó, még élő elhurcoltakat, illetve a már elhunytak családtagjait.
Borakadémiát indítanak a perbenyiki szakközépiskolában, ahol a jövő borászait szeretnék megtanítani a szőlőművelés és bortermesztés fortélyaira, ami erőteljesebben elősegítheti a bodrogközi borászat felvirágzását.
Nehezen éledő színjátszás címmel Kozsár Zsuzsanna írt, kritikától sem mentes összefoglalót az Egressy Béni Színjátszó Fesztiválról, amelyből kiderül, bizony nehezen tér magához a Covid okozta kábulatból az amatőr színjátszó mozgalom.
A Kassai Figyelő beszámol még az immár 54. Kazinczy Napokról és arról is, hogy harmincéves a leleszi Credit citerazenekar.
Közli a MaJel Rovás központ igazgatójának, Kovács Ágnesnek az írásos válaszát Havasi Péter kritikus hangvételű, elmarasztaló soraira, ami a lap előző számában A Rovás Kassája a Kossuth Rádióban címmel jelent meg.
Kiderül még a Figyelőből, hogy a kassai Pinceszínpad tagokat toboroz, és az is, hogy november 30-án a Márai Emlékmúzeum épületében leleplezték dr. Grosschmid Géza emléktábláját.
