Biohús a kéméndi szikesekről
2014-ben kezdett valóra válni a környezetvédők, a község és néhány lelkes helyi lakos álma: elindult a „Kémendi Sósok” nevű természetvédelmi program. Azóta a terület példásan működő ökológiai mintává vált.
A projekt célja a szikes területek – a helyiek által „sósoknak” nevezett rétek – megmentése volt, amelyek a legeltetés megszűnésével felvert a gyom, kiszorítva sókedvelő növényeket. A megoldást az állattartás jelentette: szürkemarhákat telepítettek a területre. Az igénytelen, de kitartó állatok újraélesztették a természet egyensúlyát, újra megjelent a ritka magyar sóvirág (Limonium gmelinii), amely mára bőségben virágzik a területen.
Most azonban azért álltam meg a „Patácsokon”, mert az állatok levágása folyik.
Éppen Neznásky Tamásék vágnak, és mint mindig, most is Horváth Zoltán a böllér. Zoltán már kis korától érdeklődött e munka iránt, első disznót tízéves kora körül porciózta szét. Elmondja, hogy ezeket a félvad állatokat nem egyszerű befogni, ezért vadászati módszerrel ejtik el őket. Mikor távcsövön keresztül beazonosította a számát, hosszasan üldözte a fiatal állatot, míg sikerült leterítenie.
A Patácsok előtti részen minden adott a feldolgozáshoz. Olyan ügyesen dolgoznak a férfiak, hogy csak bámulok. Felhúzzák az állatot az emelőre és lefejtik a bőrét. Régen a bőrt felvásárolták, ma az állati hulladékfeldolgozóba kerül. A megnyúzott állatot szakszerűen feldarabolják, kicsit pihennek és hozzáfognak a porciózáshoz. Ilyenkor a család félreteszi, amit maguknak szán, a többit elviszik a barátok és a rokonok.
Minden kilóra van vevő, ami nem is csoda, hiszen ezek az állatok nincsenek antibiotikus készítményekkel etetve, friss füvet legelnek, forrásvizet isznak.
Neznánsky Tamás kifejti, a kezdeményezés központi eleme a „Patács” polgári társulás, amely úgy tíz éve alakult. Ezen keresztül a lakosok, sőt civil szervezetek is részt vehetnek a programban tagsági díj ellenében. Az első állatokat a tagok megvették, s ha a tehenek ellenek, a kisborjú is a gazdáé, de arra vigyáznak ne szaporodjon túl az állomány, hiszen tudvalévő, hogy egy felnőtt állatnak egy hektár legelőre van szüksége. Általában kétéves borjúkat vágnak.
Megtudom, hogy a tenyészbika bizonyos időközönként lecserélésre kerül a vérfrissítés érdekében. A bikát rendszerint a szürkemarha fesztiválra vágják le, vagy más farmokkal cserélik ki. A Patácsokon kitűnő a szaporulat és az ellésnél se kell segítség ezeknek a teheneknek.
„Sehol Szlovákiában, de talán egész Európában sincs ilyen tiszta, gyógynövényeken legeltetett biohús, mint nálunk, a Sósokon” – mondja büszkén Grman József polgármester. Elmondja, a program nemcsak a természetnek, hanem a közösségnek is új lendületet adott beszereztek lovakat, lovaskocsit, turistaszekeret, negyvenszemélyes beállót, valamint kilátót építettek a bejárat közelében és egy információs táblát is kihelyeztek.
Lovaskocsival a polgármester körbevezet a területen. Megcsodálhatom a nemrég beszerzett, ősi „primitive horse” fajtájú lovakat is, amelyek szintén a legelőn találtak otthonra.
