Betegnek lenni - magyarul
Szakmai tárgyalásra érkezett a múlt héten az egészségügyi minisztérium küldöttsége a királyhelmeci kórházba. A folyamatban lévő kórházi reform alapján ugyanis leépítenék az intézményt, januártól pedig a szülészetet is bezárnák. Ezek voltak a megbeszélés fő kérdései, a döntés még nem született meg és további tárgyalások várhatók.
Sok bodrogközi és Ung-vidéki jogosan kérdezi, vajon erkölcsi felhatalmazás híján egyáltalán hogyan lehetséges, hogy a decemberben megbukott kormány ilyen súlyos, a helyiek életét alapvetően befolyásoló döntéseket akar meghozni. Hogy képzelik a bizalmunkat vesztett, valaha megbízott szolgáink, hogy erőnek erejével befejezik az elkezdett egészségügyi reformjukat?
A december végén az egészségügyi minisztérium által közzétett, 2024-től tervezett új kategorizáció alapján a királyhelmeci kórház a jelenlegi kettes kategóriából az egyesbe csúszna. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az alapellátáson kívül csak utókezelésre és rehabilitációra lenne mód.
Magyarán, a jelenleg működő osztályok, a sebészet, a belgyógyászat, a rehabilitáció és a gyermekosztály a szülészettel együtt megszűnne.
Ahogy az elmúlt másfél évben lezajlott előző tárgyalásokon, úgy a legutolsón is kitértek azokra a részletekre, feltételekre, melyek teljesítése esetén az említett, jelenleg még szerencsére zavartalanul működő részlegek a hozzájuk tartozó utókezeléssel az átszervezést követően is második szinten működhetnének tovább. Leegyszerűsítve, a beteg szemszögéből nézve minden szolgáltatás megmaradna. Az egyes részlegek felsőbb kategóriába való besorolását, azaz a kiegészítő programokra vonatkozó kérelmet a kórház vezetőségének május végéig kell benyújtania a minisztériumba. A tárca által felvetett átcsoportosítás, leminősítés még nem végleges döntés, és a múlt héten a kórház szülészetének megmaradási esélyeiről, lehetőségeiről is tárgyaltak. Továbbra is a regionális sajátosságok figyelembevételét kérik a helyiek, megőrizve így egészségügyi ellátásuk megszokott biztonságát.
A tárgyaláson jelenlévő Furik Csaba megyei képviselő olvasóinknak elmondta, hogy teljesen mindegy milyen kormány volt hatalmon, az ország legkeletibb végéről tudomást sem vett, sorsára hagyta lakosait.
Az elmúlt 30 év reformjának mindegyike hátrányosan érintette a Bodrogközt és az Ung-vidéket, ezek közül is kiemelte a 2004-es közigazgatási reformot. A munkahelyek a rendszerváltást követően megszűntek, újak helyettük nem létesültek. Hiányolja, hogy Magyarországgal ellentétben nálunk nincsenek programok, amelyek célirányosan a leszakadó régiókat fejlesztenék. Mintha ennek az országnak luxus lenne egy átfogó, hosszú távú fejlesztési program.
A Szlovák Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség (SARIO) célja, rendeltetése a nevében van: a befektetések ösztönzése. Csinálja is több mint 20 éve, de annak ellenére, hogy a keleti emberek adói is hozzájárultak ahhoz, hogy Kelet-Közép-Európa legjobb befektetési ügynökségeként jegyzik, nem tudunk egyetlenegy bodrogközi, illetve Ung-vidéki beruházásukról sem. Ne halat adjanak segély formájában, hanem hálót, amivel az itt élők halászhatnak!
- jegyezte meg Furik Csaba.
A zárt ajtó mögött, a sajtónyilvánosságot mellőzve zajló egy órára tervezett, de végül két óránál is hosszabb tárgyalás első felében a szaktárca a különböző számadatok tükrében vázolta a helyzetet, és világossá vált a magyar megyei képviselő számára, hogy az egészségügy lényege Pozsonyban nem a tényleges gyógyítás.
Szomorú, de tény, hogy a páciens különböző táblázatokban csak számadat.
Furik Csaba már azt is bűnnek tartja, hogy évekkel ezelőtt – szintén zengzetes reform keretében – beengedték a magántőkét a közpénzből fenntartott egészségügybe. A tárgyalás második felében folytatott vita során rámutatott, hogy a többszörösen hátrányos helyzetben lévő, leszakadó régió képtelen a fővárosét megközelítő születési rátákat kimutatni. Az elmúlt évtizedek során elmaradt támogatások híján külön dicséret illeti a királyhelmeci kórházat, hogy önerőből oroszlánként küzd a talpon maradásért. Állami intézményként, támogatás nélkül, nyertes pályázatainak köszönhetően folyamatosan fejleszti a gépparkját.
Egy közelmúltbeli példával szemléltette, hogy egyik ismerőse is meglepődött, amikor éppen a legközelebbi, a királyhelmeci kórház tudott leghamarabbi, 2 héten belüli időpontot adni neki a korszerű CT-vizsgálatra. Majd egy ellenpéldával folytatta, amikor is a köd miatt nem tudott leszállni egy családtagjához a mentőhelikopter és a rohammentőben élet-halál között lebegett a szívbeteg illető, két újjáélesztésből ocsúdva fel a tőketerebesi kórházba érve.
A tárgyalás során Furik meggyőződött arról, hogy a szaktárca illetékesei a régió lakosaival ellentétben nem a valóságban élnek. Az államtitkárnak feltették a kérdést: a felszámolt királyhelmeci szülészet esetében vajon ki vállalja majd a felelősséget a sürgős esetekben az 50-60 kilométerre lévő kórházba szállítás közben törvényszerűen bekövetkező időhiány miatti halálozásokért? A válasz magáért beszél: nem kell ilyen pesszimistának lenni.
Furik szerint az egészségügyi alapellátás a biztonságérzetünket szolgálja, és ebbe alapellátásként értelemszerűen beletartozik a szülés.
– Semmi pluszt nem kérünk, csupán azt követeljük, hogy a meglévő, magyar nyelvű ellátást ne vegyék el tőlünk, az nekünk jár – mondja. Elfogadhatatlannak és felháborítónak tartja magát a felvetést is, hogy egy eleve ellehetetlenített vidéktől még a kórházát is elvegyék, leépítsék. Furik a tárgyaláson kiemelte, hogy a királyhelmeci kórház esetében indokolt lenne a pozitív diszkrimináció, éppen csak szándék kellene hozzá.
– Kétségbeejtőnek tartom, hogy az illetékesekben egyáltalán felmerült az ötlete is annak, hogy bezárnák a királyhelmeci kórház szülészetét. Nincsenek jó hatással a várandós kismamákra az efféle hírek, okot adnak az elbizonytalanodásra, holott magyarként nyilván kézenfekvő megoldásnak tekintették, hogy a lakhelyükhöz legközelebbi kórházban hozzák világra gyermeküket – vallotta meg olvasóinknak egy első gyermekét nyárra váró leendő édesanya.
– tette hozzá mély aggodalommal.
– Harcolnunk kellene azért, ami jár nekünk, hogy valóban lássák, az embereknek igen is fontos, hogy megmaradjon a királyhelmeci kórház.
Nem érti a köznép passzivitását.
– Amíg csak tiltakozó nyilatkozatok, tárgyalások szintjén harcolunk, félő, hogy eljön a nap, amikor bejelentik: vége, nincs tovább!
Megjelent a Magyar7 2023/19. számában.
